Home made csillogós testápoló

Egy nagyon egyszerű trükköt szeretnék megosztani veletek, bár lehet, hogy már ismeritek.

A rövid történet hozzá: Sok évvel ezelőtt (pontosan nem tudom, de még azelőtt, hogy a mostani lakásunkba költöztünk, szóval legalább 5 éve) vettem vagy kaptam egy testápolót, amiben kis csillámok voltak. Akkoriban kb. sikítottam az ilyenektől, úgyhogy mikor észrevettem a bőrömön, alaposan lesikáltam magamról az utolsó darabig a csillámokat és elajándékoztam a testápolót, talán még megjegyzéseket is tettem azokra, akik ilyeneket használnak, csillogóstestápoló, micsoda hülyeség (fúj)!

Hát most eljött az idő, amikor ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy alig észrevehető, apró kis csillámokkal borítsam be a kis testem, amik csak erős napsütésnél látszanak… Hát természetesen nem találtam már ilyen testápolót (igaz, csak 2-3 helyen néztem meg, de nem én vagyok a világ legtürelmesebb embere), viszont bevillant, hogy mintha valahol hallottam volna egy olyan trükköt, hogyha pigmentet keverek a sima testápolóba, akkor a hatás csodás lesz. Rákerestem, de nem találtam semmit (illetve egy külföldi blogon találtam valami ilyesmit), ennek ellenére persze kipróbáltam, és működik. Ez bizony több szempontból is jó:

  • kicsit felhalmoztam amúgy is a testápolókat, így legalább nem kell még egyet vennem
  • a nem megvett újabb nagy adag testápolót ugye nem kell jobbra-balra rakosgatnom (ráadásul mivel amúgy sem hiszem, hogy sűrűn használnám, reális esélye lenne a jobbra-balra tologatásnak)
  • a nem használt, de jól pigmentált arany szemhéjpúderem sem szomorkodik tovább a polcon

A dolog nagyon egyszerű: egy kisebb tégelyben jól keverjetek össze testápolót és annyi pigmentet (khm, vagy porrá zúzott jól pigmentált szemhéjpúdert), amennyit szeretnétek, és tádámmm, kész is. Leginkább arannyal és ezüsttel tudom elképzelni, de kísérletezzetek!

Remélem, hasznos tippet adtam:)

  • Facebook

Recept: Epres-almás álompite

DSC03778

Előre leszögezem, hogy az előző recepttel ellentétben ez nem indulhatna a “főzzünk könnyen, gyorsan, olcsót” versenyen, mivel igazából egyik jelző sem igaz rá, viszont annyira finom, hogy szerintem néha megéri a fáradtságot. Ezelőtt sosem csináltam még pitét, nem is tudom, honnan jött az ötlet, de nagyon jó móka, ráadásul közben “születettfeleségnek” éreztem magam, ami külön vicces (köténykével az igazi).  Mondjuk én melegítőben és nem kisruhában csináltam, de ez csak fantázia kérdése…:)

Megnéztem egy csomó receptet, és most is, mint mindig, az történt, hogy mindegyik mást írt, én meguntam a keresgélést, majd bevonultam a konyhába, mondván, hogy “csak nem rontom el nagyon”, így készült el ez a csodálatos pite, a legfinomabb, legomlósabb, legjobb pite a világon.

Nehéznek nem nehéz, de tényleg elég időigényes.

(Hopp, közben eszembe jutott, hogy úgy jött az ötlet, hogy megtaláltam a szekrényben a régóta ott dugdosott mini piteformákat, igazából azokkal készült az első, és rögtön be is szereztem egy rendes nagy piteformát:) )

Tehát a recept:

Hozzávalók a tésztához (egy 24 cm-s piteformához pont elég):

  • 25 dkg liszt
  • 5-10 dkg cukor, attól függ, mennyire szeretnétek édesre a tésztát
  • 1 tojás
  • kb. fél zacskó sütőpor, de igazából mehet bele az egész is
  • 5-6 dkg vaj/margarin
  • 5-6 dkg zsír (minden receptben 12-13 dkg vaj van, de én a felét zsírral helyettesítettem, ha ez így túl “durva”, akkor maradjatok a vajnál, de szerintem a zsírtól sokkal finomabb, még ha utána  2 órát kell tornáznom, akkor is:) )
  • vanília aroma, egy kevés
  • ha nem áll össze a tészta, akkor egy kis tej

 A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd a vaj/margarin-zsír kombót egy bögrébe téve betesszük a mikróba és megolvasztjuk (nem kell teljesen, sőt, ha előre kiveszitek a hűtőből és már puha, úgy is jó). Ezt és a tojást hozzáadjuk a lisztes keverékhez, és összegyúrjuk a tésztát. Ez fóliába csomagolva mehet a hűtőbe addig, míg elkészítjük a tölteléket.

És akkor a töltelékről: igazából szerintem kb. bármilyen gyümölcs lehet, és az is ízlés kérdése, hogy előtte “összefőzzük”-e vagy sem. Én nem vagyok ebben tapasztalt, de pl. az epret szerintem bele lehet tenni felvagdosva, cukrozva “nyersen” is, míg az almát megfőzném, mielőtt a pitébe tenném. Van egy trükk, amit a spenótsalátához hasonlóan Mautner Zsófinál láttam: az eperhez tegyünk keményítőt, mielőtt beletesszük a pitébe, mert sok levet ereszt ki (tehát pl meggyhez, cseresznyéhez is mehet), így nem lesz túl híg a töltelék, miután megsütöttük a pitét, hanem szuper “dzsem állagú” lesz.

Epres pitét szerettem volna, de volt még itthon 3 almám, amit hetek óta nem ettünk meg, és már elég szottyosak voltak, de kidobni nem akartam, így lett az almás-epres töltelék, amit így készítettem (és megkockáztatom, lehet, hogy finomabb lett, mintha simán epreset csináltam volna):

Hozzávalók a töltelékhez:

  • fél kiló eper megmosva, felkockázva
  • 2-4 alma meghámozva, felkockázva
  • cukor (ízlés szerint :) )
  • fahéj
  • 1 ek keményítő
  • fél citrom

Elkészítés:

Az almát kevés vízzel megfőztem (vagyis azt hiszem ez párolásnak minősül, de majd a szakácsbarátnő megmondja), tettem hozzá cukrot, fahéjat, meglocsoltam a fél citrom levével. Igazából mehet rá a citrom lereszelt héja is, nekem már nem volt kedvem ezzel szórakozni. Miután megpuhult, hozzákevertem az eperhez, és ehhez hozzákevertem az 1 ek keményítőt, és kész a töltelék. Szerintem mehetne hozzá még egy kis gyömbér is, jól illik az eperhez és az almához is. De legyetek kreatívak! :)

Tehát töltelék kész, tészta kész, már csak össze kell állítani. A tészta kétharmadát kb fél centisre kinyújtjuk és a kivajazott piteformába tesszük. Beletöltjük a tölteléket, és a maradék tésztát is kinyújtjuk fél centisre és fél centis csíkokat vágunk belőle, ezekkel elkészítjük a “rácsozást”.

A 190 fokra előmelegített sütőbe tesszük az egészet, ahol kb fél óra alatt (de figyeljétek!) aranybarnára sül a pite.

Jó étvágyat! (És likeoljátok az oldalt a facebookon :) )

DSC03783

 

  • Facebook

Recept: Joghurtos spenót saláta

Ez a recept azt hiszem bátran indulhatna valamilyen “főzzünk gyorsan finomat, olcsón” versenyen. Ha jól emlékszem, Mautner Zsófi műsorában láttam, rögtön megtetszett, kipróbáltam, és azóta joghurtos spenót rajongó vagyok. Azon kívül, hogy tényleg kb. 15 perc alatt kész van és 500 Ft-ból kijön egy szép nagy adag, nagyon egészséges is, hiszen tele van például C-, A-,és B-vitaminokkal és magnéziummal (ami jó a tavaszi fáradtság ellen is:) ) és alacsony a kalóriatartalma.Ezután a kis bevezető után íme a recept:

Hozzávalók (2-3 főre):

  • 30-40 dkg friss spenót
  • 1 kis pohár joghurt
  • 1-2 gerezd fokhagyma, ízlés szerint
  • só, bors
  • olaj

Elkészítés:

A spenótleveleket jól megmossuk, a szárakat levagdossuk és összetépkedjük a leveleket kis darabokra. Ezután serpenyőben egy kevés olajon megfonnyasztjuk (ilyenkor eléggé összemegy sajnos…). Megvárjuk, míg kihűl és alaposan “kicsavarjuk”, azaz összenyomkodjuk a kezünkkel, hogy kieressze a vizet, ami benne van. Ezután a joghurtot összekeverjük a sóval, a borssal és a fokhagymával (esetleg egy kis szerecsendióval), majd ezt az egészet hozzáadjuk a spenóthoz, összekeverjük, és kész is:)

Lefotóztam nektek, de igaz az, hogy ételt nagyon nehéz gusztusosan fotózni, pedig egyébként nem néz ki rosszul…:)

Jó étvágyat!DSC03769

 

  • Facebook

Maxi skirt szerelem

Szerelmes vagyok a hosszú szoknyákba. Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy ezek öregesek és bénák, de pár évvel ezelőtt nagyon divatba jöttek (kb. azóta hívják őket maxi szoknyáknak), és szerelmes lettem. Azt gondoltam, nekem sosem lesz, mert alacsony vagyok, és ez csak még jobban összenyom, ami az esetek 99%-ában igaz is volt, de egyszer vettem egy turkálóban (bocsánat: second hand boltban) egy teljesen használhatatlan, de nagyon jó anyagú és jó mintájú ruhát, amit addig varrogattam össze-vissza, míg egyszer csak egy hosszú szoknya lett belőle. Mivel addigra már tényleg sokszor szétbontottam és összevarrtam, és sehogy nem akart hordható formájúvá változni, gondoltam maradjon úgy, ha egyszer felveszem, már akkor megérte…És én lepődtem meg a legjobban, mikor rájöttem, hogy jól áll. Eleinte nem is mertem felvenni, mert elég feltűnő, meg azért annyira nem is voltam benne biztos, hogy valóban jól áll, de egyszer erőt vettem magamon, felvettem, és elindult a lavina:) Imádtam, imádom! Nem állítom, hogy a legkényelmesebb ruhadarab a világon, mert például lépcsőn közlekedni benne sok minden, de nem teljesen biztonságos, viszont most komolyan…melyik lány/csaj/nő nem szereti az egyik kezével megfogni a szoknyáját az egyik oldalon, kicsit feljebb húzni és úgy tipegni lefele/felfele? Szerintem ennél nőiesebb ruhadarab nincs is, nem mutat sokat (sőt…), de mégis sokkal szexibb tud lenni, mint mondjuk egy miniszoknya (ez mondjuk nem vonatkozik az én kissé hippis rózsaszín virágos szoknyámra, de ez most mindegy). Mindezek mellett persze “lazábban” is lehet hordani, ahogy azt majd a képeken láthatjátok:)

Nagyon szeretnék a már említett szoknyácskám mellé még egy párat, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy boltban találni ugyanolyan nehéz, mint például farmert, mert túl szűk, túl bő, nem áll jól mert alacsony vagyok, stbstb… Eljutottam már odáig is, hogy varrok magamnak, de egyelőre megfelelő anyagot sem találtam, de nem baj, előbb-utóbb csak szembe jön…

Gyűjtöttem a Pinterest-ről képeket (nincs koncepció, csak úgy össze-vissza), nézegessétek, hordjatok maxi szoknyát, legyetek királylányok! :)

0a3c291829c587f35b76bd277ef03a41 4bfb82bf437ec30cba0b14c35262ec95 5f76cf4a942442c610bf4827bb3335c6 27eeb6bc42716620049ce9d5b19b69b3 60d9f6da1d336117d9262076b18e3d7b 56979b7dfec85daf22ed7adfc68c81ac 798701c6384b5b7d3df98ac6e5c674a8 b4c0e1dff8c87e6589f52fb5ad8c5b56 b227ab2e9ac887fa3e3508b7fe984f18 c37e2aa268365f0a8f520a2a619fa5dd e6dd1f0ee847d71b8bba8ba161237363 e4631585bd08778881ecc121143d858a ecf52c7b4f5a449be242a98a22b37354

  • Facebook

Nagy Hummus-teszt

DSC03721

Lassan mindenki tudja, hogy a hummus (humusz, hummusz, stb.) jó, a hummus finom, a hummus egészséges. A városi legendák szerint viszont hummust készíteni nagyon macerás. Engem mégis érdekelt, hogy amiért a boltban szerintem irreálisan sokat kell fizetni, vajon megéri-e, tényleg annyira macerás-e, vagy tényleg annyival olcsóbb-e egyáltalán megcsinálni a saját kis konyhánkban. Próbáltam objektíven felmérni az ár/érték arányokat, de az eredmény mégiscsak teljesen szubjektív lesz, hiszen nincs mögöttem egy 10 fős kóstoló bizottság. Ennek ellenére remélem, a hozzám hasonló hummus-rajongóknak mégiscsak hasznos lesz. Aki pedig még nem az, az sürgősen kóstolja meg, próbálja ki és jöjjön rá, hogy a hummus csodálatos! :)

Először is, mi is ez? A hummus egy arab eredetű étel, tulajdonképpen csicseriborsó-krémnek is nevezhetnénk. A csicseriborsón kívül fő összetevője a tahini (vagy tahina), aminek fő alkotóeleme a szezámmag. Ezeken kívül olívaolajat, sót, borsot, római köményt, fokhagymát és citromlevet tartalmaz, és bármi mást, amivel ízesíteni szeretnénk. Nagyon jól lehet variálni, például natúr joghurttal, chilivel, olivabogyóval, petrezselyemmel vagy pirospaprikával (és szinte bármi mással) ízesíthető. Kenhetjük kenyérre, használhatjuk mártogatósnak (szerintem paprikával a legjobb!), de adhatjuk hús mellé is. Tápanyagokban is nagyon gazdag, tele van kálciummal, magnéziummal, cinkkel, vassal, E és B vitaminokkal, rosttal…Ezeken kívül viszont sajnos tele van kalóriával is (200/100g -átlagoltam az adatokat, amiket találtam-), ezek azonban nem annyira csúnya rossz kalóriák, mint amik például a zsírban találhatóak, hanem kedves, jó kalóriák, nem telített és nem transzzsírsavak. Ezeket egyébként most lestem le a nagy internetről, fogalmam sincs mit jelentenek (igenigen, nem vagyok hobbidietetikus, eszem, ami jól esik…ha nagy leszek, változtatok ezen), de a lényeg, hogy egészséges étel a magas kalóriatartalom ellenére is.

Annak aki még nem evett, nem igazán tudom leírni, milyen íze van, mert gondolom, hogy az “olyan csicseriborsós” leírással nem mennek sokra. Meg kell kóstolni, nem mondanám idegen-íznek, hamar meg lehet szokni és könnyen függő lesz az ember:)

Na de jöjjön a lényeg. Versenyzőink:

  • bolti hummus
  • konzerv csicseriborsóból készült hummus
  • szárított csicseriborsóból készült hummus

(A fenti képen ebben a sorrendben vannak.)

DSC03719

Ide akkor most be is szúrnám a hummus receptjét, hogy utána értékelhessem a fent felsorolt változatokat. Elöljáróban még annyit, hogy ehhez mindenképpen kell egy jó botmixer, amivel tudunk aprítani és pürésíteni is (vagy van egy jó kis kávédarálónk.)

Hozzávalók:

  • 1 konzerv csicseriborsó vagy kb. 15 dkg szárított csicseriborsó
  • olívaolaj
  • 1-2 ek tahini v. tahina (a kettő ugyanaz, de mindenhol máshogy látom. A receptet mindjárt leírom ehhez is.)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • só, bors
  • római kömény
  • 1 citrom leve

Hozzávalók a tahinihez:

  • 5 dkg szezámmag (ekkora adagból még maradni is fog, de egyrészt eláll, másrészt 5 dkg-nál már tényleg lehetetlen kevesebbet készíteni)
  • olívaolaj

Elkészítés (Tahini)

A szezámmagot olaj nélkül aranybarnára pirítjuk, hogy finom illatos legyen (kb 7-8 perc), majd hagyjuk kihűlni. Ezután ledaráljuk/felaprítjuk a szezámmagot, hogy teljesen por állagú legyen. Ezután elkeverjük annyi olívaolajjal, hogy pépes legyen, és sóval ízesítjük. Szerintem elég kesernyés lesz a szezámmag miatt, legalábbis én nem igazán tudtam eldönteni, hogy most ezt odaégettem, vagy a szezámmagnak van ilyen íze, de az a keserűség a szezámmag volt:) Ez egyébként vígan eláll a hűtőben sokáig, nem romlik meg, ha esetleg később is hummus készíthetnéketek támad. Fel lehet használni egyébként padlizsán- vagy cukkini krémekhez is, azt hiszem, nemsokára ki is próbálom! (Most, hogy ilyeneket írok, mindenki szurkoljon, hogy a Pasim ne hagyjon el…)

Boltban is megvásárolható, viszont utána néztem, hogy mennyibe kerül (min. 800 ft, és határ a csillagos ég:) ), de ezután nem is vontam be a versenybe a “bolti tahini”-vel készült változatokat.

Ez az egész  adag (az 5 dkg szezámmaggal) kb. 100 ft-ba került. A szezámmagot és a csicseriborsót (és a római köményt) egyébként egy török élelmiszereket árusító boltban szereztem be, ami tele van mindenféle különleges fűszerekkel, alapanyagokkal, és minden kb. ezerszer olcsóbb, mint a hipermarketekben. Itt szoktam pl. bulgurt és kuszkuszt is venni, tényleg fele annyiba kerül, mint más boltokban, és valahogy szívesebben megeszem azt amit itt veszek, mert lehet, hogy csak illúzió, de simán elhiszem, hogy ez egészségesebb és finomabb, mint a mindenféle divatos-márkás-szuperegészséges-színes-szagos-zacskóbacsomagolt tesóik. Ilyen bolt például van az Erzsébet körúton és a Wesselényi utcában is.

Elkészítés (Hummus) 

Tehát tahinink már van. Ha nem konzerv csicseriborsót használunk, akkor a kis borsócskákat előző este beáztatjuk hideg vízbe (lehet akár 1-2 napra is, de akkor cseréljétek ki a vizet néha!), majd kb 1-2 óra alatt sok vízben puhára főzzük (ha tesztek egy kis szódabikarbónát a vízbe, akkor kicsit lerövidül a főzési idő). Sok ez az 1-2 óra, de tényleg csak fel kell tenni főni, és elvan magában, néha meg kell kóstolni, hogy puha-e már, és ennyi. A vizet leöntjük, (a konzerves csicseriborsós változatot innentől kell folytatni) és a botmixerrel pépesítjük. Ebbe mehet 1 ek tahini, a felaprított/fokhagymanyomóval házasított fokhagyma, a só, a bors, a római kömény (ki ne hagyjátok), 1-2 ek olívaolaj, a citrom leve. Újra pürésítjük, és ha nem elég híg, akkor kis vízzel higítjuk. Igazából tényleg ízlés szerint ízesítsétek, mehet bele több/kevesebb fokhagyma, citrom, stb, mehet bele a pirospaprika, a petrezselyem, egy kis tejföl vagy joghurt…Majd ha a kis “kertemben” kinőnek a fűszerek, kipróbálom friss bazsalikommal és akár zsályával is.

És akkor értékeljünk! A konzerves és a szárított csicseriborsóból készült hummusom sajnos nem lett ugyanolyan fűszerezésű, így kicsit nehéz értékelni, de mindkettő nagyon finom, így azért csak megbirkózok az értékeléssel is:) Sőt, igazából ízre mindegyik ugyanazt a pontszámot kapná, úgyhogy kerestem egy másik szempontot erre…

Bolti hummus

Nagyon finom, nagyon krémes, nagyon addiktív:) Én simán megenném az egész dobozt, ha belém férne:)

250 g 520-600 ft, attól függ, hol veszitek, tehát

Ár: 208-240 ft/10 dkg

Krémesség: 10/10

Elkészítés: 0 perc

Konzerves csicseriborsóból készült hummus

Ez is elég krémes, bár szerintem még egy kis vizet tehettem volna hozzá. Ez persze később is javítható. A konzervet 300 ft-ért vettem (viszont érdemes megnézni a török boltban is, mert erre sajnos ott nem gondoltam, csak később, a Spar-ban), a tahinit és a többi hozzávalót max. 100 ft-nak számolom a citrommal (talán ez a legdrágább még). Kicsit erősebb az íze, mint a bolti változatnak, de gondolom ez nem meglepő. És kevésbé addiktív, amit itt most pozitívumként értékelek (hiszen nem azért, mert nem olyan finom, hanem egyszerűen egy idő után “elég”. Lehet, hogyha hígabb lenne, ez nem így lenne…). Összesen tehát 400 ft volt, ebből viszont 47 dkg hummusom lett. Tehát:

Ár: 85 ft/10 dkg

Krémesség: 8/10

Elkészítés: Tahinivel együtt kb 15 perc

Szárított csicseriborsóból készült hummus

Ízre nem sok különbség van a konzerves változathoz képest, viszont kevésbé krémes, de itt is igaz, hogy vízzel, joghurttal/tejföllel ezen könnyen lehet segíteni. Ez is kevésbé okoz függést szerencsére. Kb. 20 dkg csicseriborsót vettem 190 ft-ért, viszont ez csalóka, mert iszonyatosan megszívja magát vízzel. A többi hozzávaló ugyanaz, bár mindenből egy kicsit több kellett, mint az előzőnél, de most is 100 ft-tal számolok. Tehát összesen 290 Ft-ba került, és tádádádáámmm, lett kicsit több, mint 60 dkg hummusom. Ez rengeteg…Előre gondolkodást igényel, hiszen egyrészt be kell hozzá vásárolni, másrészt előre be kell áztatni, és a főzési idő is elég sok, de a macera-része tulajdonképpen nem több, mint a konzervesnek.

Ár: 48 Ft/10 dkg

Krémesség: 7/10

Elkészítés: Kb. fél óra összesen a tahinivel együtt, plusz az áztatás és a főzés.

Tanulság: Egyáltalán nem macerás az ügy, otthon elkészíteni ötöd annyiba kerül, mint megvenni, és úgy sokkal jobban variálható is. Ezen kívül bár a bolti hummus sincs tele E-betűs hozzávalókkal, azért szerintem mégiscsak jobb, ha mi magunk készítjük el.

Jól sejtitek, most vagy hatalmas hummus-partyt adok, vagy tele van a mélyhűtőm hummussal…:) Az utóbbiról van szó, ugyanis simán fagyasztható, tehát még csak nem is kell mindig nekiállni, egyszerre készülhet egy jó nagy adag, és onnantól hónapokig elég csak kivenni a fagyasztóból és megvárni, míg kiolvad.

Jó étvágyat!

  • Facebook

Kreatív: Felvasalható szegecsek és egyebek

DSC03501

Újabb olcsó, de annál jobb ötletet mutatok: hogy dobjuk fel egy kicsit ruháinkat? (Vagy takarjuk el a kisebb szakadásokat…)

Volt egy pólóm, kb. két éve vettem, és tökjó kis szegecses díszítés volt az ujjain. Szerettem volna több ilyet is, de csak olyan áron találtam, amit nem igazán voltam hajlandó kifizetni egy teljesen sima, még csak nem is túl jó minőségű, ámde szegecses pólóért. Na, ilyenkor szoktam körülnézni az e-bayen:) Mit találtam? Egyszerűen felvasalható szegecseket nevetséges áron mindenféle színben, méretben, formában. Van kerek, szögletes, szívecske, csillag, koponya, akármi, fekete, ezüst, arany, bronz, antikolt és egyéb színekben. A titok nyitja az alábbi pár kereső kifejezés:

- iron on studs

- hot fix studs

Rákereshettek úgyis, hogy csak a “free shipping”-eseket dobja ki, úgy az igazi! :) Aki esetleg még nem regisztrált, és nem is nagyon szeretne, az találhat itthon is kis utána járással, viszont jóval drágább…Összehasonlításképp: kb. 100 db. szegecset már 5-6 dollárért lehet rendelni (kis szerencsével kevesebbért is), míg amiket találtam itthon, azok 3-4000 Ft-ba kerültek. Na de térjünk rá a “hogyan”-ra.

A trükk a kis szegecsek hátán levő hőre olvadó ragasztóban van. Csak ráteszitek az anyagra, egy másik anyagon keresztül rávasaltok, és már kész is! Mivel már szinte mindent, amit tudtam összeszegecseltem (elég addiktív, pedig én tényleg csak egy pár pólót szerettem volna vele feldobni, de ebből az lett, hogy az összes sima pólómon ott villognak…), ezért most kis kövecskékkel mutatom meg, hogyan is működik pontosan. A folyamat teljesen ugyanaz, mint a szegecseknél. A kis kövecskéket egyébként ajándékba küldték, szintén egy e-bayes vásárlásom alkalmával. Nektek is szinte mindig küldenek valami apróságot? Tudnak valamit ezek a Hong-kongiak!

Tehát adott egy sima fehér póló:

DSC03492

És adottak a kis kövecskék:

DSC03493

A kövecskéket nagy türelemmel elhelyeztem a pólón szívecske formában (a szegecsekkel szerencsére nem kell ennyit szórakozni):

DSC03496

Majd óvatosan ráfektettem egy konyharuhát, és 10-15 másodpercre rátettem a vasalót. A ragasztó megolvadt és elvégezte dolgát:) Elég tartós egyébként, nem mondom, hogy még soha, egyszer sem jött le díszítés, de ez azt gondolom, belefér, és bármikor ki lehet javítani. Nem ez a jellemző egyébként, általában simán bírják a mosás-vasalást.

DSC03497

És kész is:) Az “utána” állapotot elfelejtettem lefotózni, de pontosan ugyanúgy néz ki, mint azon a képen, ahol még csak elrendezgettem a köveket.

A szegecsek egyébként valahogy így néznek ki a 100 db-os kiszerelésben:

DSC03502

Lehet egyébként egészen “gyöngy” kinézetűeket is találni, amiket elegánsabb ruhákon is el tudok képzelni. És egy pár ötlet azokon kívül, amiket a képeken láthattok: jól néz ki, ha például egy póló nyakára körbe teszitek a díszeket, vagy ugye a mostanában nagyon divatos szegecses/köves gallért is elő lehet így állítani. Aztán lehet őket mindenféle formákba tenni, kezdve a teljesen egyszerű négyzettől kezdve a bonyolult formákig, bármi jól néz ki.

Amire figyelni kell: a nagyon műszálas anyagok és ez a fajta ragasztó nincsenek nagy barátságban, így ezekre inkább ne használjátok (konkrétabban: szétfolyik és csúnya lesz). Lehet velük sálat vagy táskát is díszíteni, viszont például a műbőr nem igazán bírja a vasalót, tehát azzal nagyon óvatosan  bánjatok. Persze valamilyen anyagon keresztül kell vasalni, és nem lehetetlen, de tényleg nagyon óvatosan! Erre inkább a ragasztópisztolyos megoldást javaslom.

Mindenféle izgalmas felvasalható dolgot találhattok egyébként az e-bayen, különböző előre elkészített formákba rendezett köveket/szegecseket és egyéb díszeket is.

Jó díszítgetést!

  • Facebook

Kreatív: Fessünk falat!

Úgy kezdődött a dolog, hogy összeköltöztünk a Pasimmal, és lett egy hosszú-keskeny hálószobánk, csúnya, lefestendő fallal meg össze nem illő bútorokkal. Tehát falat festeni mindenképpen kellett, szerettünk volna valami színt is, de az egészet nem szerettük volna színesre festeni, mivel tényleg így is elég kicsi és sötét szobácska, az élénk szín pedig még jobban összenyomta volna. Így aztán egy fal lett szép zöld. De valami hiányzott, túl sok lehetőségünk nem volt, mivel a szép zöld falhoz bútort nagyon nem tudtunk tenni, mert akkor kicsit nehézkes lett volna megközelíteni az ágyat, így jött az ötlet, hogy vannak ezek a csodás falimatricák, dobjuk fel azzal! Meg is néztük gyorsan, hogy honnan szerezhetnénk és milyenek vannak, majd enyhe szívrohamot kaptunk az árak láttán…Tényleg nagyon csodásak, de abban a méretben, amiben nekünk kellett volna, nem úsztuk volna meg 15-20000 ft alatt, és az még csak egy matrica… Mivel nem túl bonyolult mintát szerettem volna (konkrétan egy kandelábert -bizony, ez a neve-), gondoltam ráfestem én, mi baj lehet, legfeljebb lefestjük a falat újra, úgyis belejöttünk már…Így hát ismételten tettünk egy romantikus sétát az OBI-ba (szerintem már lassan felismernek minket), vettünk fekete festéket és újabb ecsetet összesen kb. 900 ft-ért, és ma neki is estem…Lássuk, hogyan! (A képek kattintásra megnőnek!)

Adott a fal (miért ne lenne a kellős közepén egy konnektor, persze…):

DSC03445

Kellékek:

  • ecset
  • falfesték
  • újságpapír, cellux, grafitceruza, és valami kis edény, amibe a festéket tudjátok rakni

Először is kerestem egy képet a neten, amiből ki tudtam indulni. Találtam is egy kb 5*1cm-set… Sebaj! Szépen összeragasztgattam az újságpapírokat, hogy akkora legyen, amekkora mintát szeretnék, így:

DSC03447

(Félreértések elkerülése végett macska NEM KELL a festéshez, sőt, jobb ha nem tartózkodik a közelben…De Lajos mindenképpen szerepelni akart.)

Mivel szimmetrikus a minta, félbehajtottam hosszában az így kapott papírcsíkot (persze ha valakinek van zsírpapírja vagy bármilyen más alkalmas papírja, annak nem kell szórakoznia az újságpapírok összeragasztásával), és rárajzoltam a minta egyik felét a kép alapján, amit találtam, majd szépen kivágtam. Később persze a falon lehet korrigálni mindent, ha most kicsit mondjuk vékonyabb egy rész, mint szeretnétek, nem gond, meg egyébként is a falon fog jól látszódni.

Így nézett ez ki:

kivágás

Ezek után fogtam a kivágott lámpácskám és felragasztottam a falra celluxszal/szigetelőszalaggal:

DSC03451

Majd ezt körberajzoltam grafitceruzával (utána radírral simán lejön!), és jöhetett a legnagyobb móka, a festés. Nem mondanám magam sem ügyetlennek, sem hűdenagyon ügyesnek, szóval nem állítom, hogy nyugodtan bárki fogjon bele, de azért nem is kell hozzá Picassonak lenni! Annyi trükk van benne, hogy mivel a fal nem teljesen sima, ezért a széleket határozott mozdulattal, erősen rányomva kell festeni kicsit vékonyabb ecsettel. És az eredmény:

DSC03453

(Igenigen, a konnektort ki kellene cserélni feketére és akkor lenne igazán csodás.)

Természetesen nem szentírás, amit írtam, ha bátrabbak vagytok, lehet ezt sablon nélkül is, meg persze ez egy egyszerűbb, szimmetrikus minta, bonyolultabbat én már nem mernék (mivel én vagyok az a lány akinek a múltkor a cserepeknél még a felhőkkel is meggyűlt a baja…), de a lényeg: nyugodtan fessetek a falra! Könnyű, olcsó és nagyon  nagyon jól néz ki:) Ráadásul az egész kb. másfél óra alatt meg volt, úgyhogy még csak napokat sem kell rá áldozni (nem úgy, mint az egész szoba kifestésére).

Azt még elárulom, hogy a lámpa ötlete onnan jött, hogy tényleg szerettük volna költséghatékonyan feldobni a szobát valamivel, mivel új bútorokat nem szeretnénk most venni, de gondoltuk, hogy valami koncepció azért mégis kellene, így ehhez hasonló lett a kis ágy feletti lámpánk is. Ezzel a kettővel együtt pedig szerintem nagyon hangulatos kis szoba lett belőle (legalábbis ez a része:) ), íme:

DSC03455

(Egyébként a párnák színének élőben több köze van a fal színéhez, mint a képen). Szóval legyetek bátrak, engedjétek el a fantáziátokat, tényleg nem kell sok idő/energia/pénz ahhoz, hogy feldobjátok egy kicsit a lakást!

  • Facebook

Furcsa kifejezések

Ti el szoktatok gondolkodni olyanokon, hogy egy-egy kifejezést miért úgy használunk, ahogy? Olyanokra gondolok, mint például a “nem venném a lelkemre…” vagy a “kötve hiszem”. Velem nagyon sokszor  előfordul, általában nem is hagy nyugodni amíg utána nem nézek. A gyakorikerdesek.hu ilyenkor jó barát! Persze sok a buta válasz, de ki lehet túrni a jót is. Ezek közül gyűjtöttem össze nektek párat, néhány perces kikapcsolódásnak remélem jó lesz! :)

Nem venném a lelkemre/szívemre…

Gyerekkorom nagy talánya. Akárhányszor kimondta valaki, azt hittem, hogy ezzel azt szeretné mondani, hogy nem érdekli a dolog, de persze olyan 4-5 éves koromban feltűnt, hogy kicsit más a kontextus…:) Van, aki szerint teljesen egyértelmű, de szerintem nagyon nem. A magyarázat elég csavaros: Például ha a mondatunk úgy szól, hogy “nem venném a szívemre, ha történne veled valami baj”, akkor a “nem venném a szívemre” rész nem feltételes, hanem óhajtó mondatrész, tehát nem akarom a szívemre venni, azaz nem szeretném ha valami baj történne veled. Akinek ez a válasz nem kielégítő, annak itt egy szép iromány az óhajtó mondatokról (nem, nem olvastam végig), a 2.1.4-es pontban van erről is szó.

Kötve hiszem

Ennek szerintem elég mókás az eredete, illetve az, hogy hogyan rövidült le arra, hogy “kötve hiszem”. A köt ige jelentései között találjuk a “kapcsolatot, kölcsönös viszonyt hoz létre (szerződést, békét, házasságot köt)” meghatározást. Van/volt egy olyan közmondás, hogy “Kötve higgy komádnak!”, ami azt jelentette, hogy csak akkor hidd el komádnak amit mond, ha erről szerződést is írtok az adott dologról. Így már érthető, miért mondjuk ezt.

Nem viszed el szárazon

Eredete ugyanaz, mint a “ráterítik a vizes lepedőt” kifejezésnek (bár én ezt azért jóval ritkábban hallom). Ugye ezt akkor mondjuk, ha valakit vélhetően felelősségre vonnak a későbbiekben, azaz a bűnökre fény derül. Magyarázat: régen bizonyos betegségeket vizes lepedővel gyógyítottak úgy, hogy a meztelen testet betekerték vele, hogy elűzze a bajt. Kicsit talán gyenge magyarázat, de azért megállja a helyét:)

Kosarat kap

Szerintem ez kifejezetten aranyos. Viszont inkább szó szerint bemásolom innen, nem tudom jobban megfogalmazni. “A “kosarat kap” kifejezés német eredetű, s egy ősrégi szokás emlékét őrzi. A lovagvilágban a szerelmes ifjú áldozatkészsége bebizonyításául nem a kapun, hanem a várkastély ablakán szerette megközelíteni imádottját. Gyakran a hölgy maga is segítette oly módon, hogy kötélre erősített kosarat bocsátott le érte. Ha az ifjú udvarlása nem volt kívánatos, akkor feneketlen kosarat bocsátottak le neki, amiből megérthette, hogy nem lelt meghallgatásra.”

Egyelőre ennyit gondoltam, mondtam, hogy csak pár perces kis kikapcsolódásra számítsatok! :) A bejegyzés ötlete onnan jött egyébként, hogy nagyon szeretnék elfogadható magyarázatot az alig várom kifejezésre, úgyhogy aki ilyet talál, ne tartsa magában! Szóval miközben ezt kerestem, arra gondoltam, leírom, amiket eddig találtam és hirtelen eszembe jutottak.

PS.: Mivel nem tudtam máshova tenni ezt a bejegyzést, ezért az inspiráció kategóriát kapta egyelőre, de azért ebben a kategóriában ne ilyen irományokra számítsatok:)

PS2: Likeoljátok az oldalt a facebookon! Itt oldalt a csinos kis dobozkánál ezt meg is tehetitek.

 

 

  • Facebook

Mártogatós vacsora (szupertitkos sajtszósz és salsa recepttel)

Annak örömére, hogy tegnap (rengeteg próbálkozás után) végre sikerült tökéletes sajtszószt előállítanom, úgy gondoltam, leírom, milyen mártogatós szószokat szoktam készíteni. Kép sajnos nem készült, mert mire észbe kaptam, már csak maradékok voltak, de majd utólag lehet, hogy csatolok ehhez a bejegyzéshez egyet.

A dolog úgy kezdődött, hogy a legdurvább tanulós időszakban rengeteg nachost ettünk salsa szósszal, és próbálkoztunk néha sajtszószt is venni, de finoman szólva szinte ehetetlen volt az összes, vagy ha nem is ehetetlen, de a sajthoz sok köze nem volt. (Oké, amikor kezdett eldurvulni a dolog, akkor próbáltunk alternatív megoldásokat kitalálni, pl. zöldséget mártogatni valamibe, stb. És igazából be is jött volna, ha lett volna időnk zöldségeket felvagdosni és szószokat készíteni. :) ) Néha megpróbáltam én elkészíteni, de aztán ezek a próbálkozások időhiány miatt elmaradtak.  Aztán elmúlt a tanulós időszak, és nem hagyott nyugodni ez a sajtszósz-kérdés, úgyhogy elkezdtem különböző receptek alapján kísérletezgetni, de valahogy sosem volt olyan, amilyenre gondoltam, ráadásul sokszor odaégett, és egyébként is általában elég macerás volt a dolog. Aztán a múltkor odáig fajult a dolog, hogy találtam valami youtube-videót, természetesen atomdrága hozzávalókkal, amit mi ügyesen meg is vettem, és az eredmény nem lett ugyan rossz, de ha megnéztem az ár/érték arányt, akkor inkább bele vertem a fejem a falba:))) Akkor kitaláltam, hogy hagyjuk ezt, vegyünk tömlős sajtot és mártogassunk abba. Na de tegnap megszállt az ihlet… Tehát akkor először jöjjön a (szerintem) tökéletes sajtszósz, és utána a többi:

Sajtszósz

Hozzávalók:

  • tömlős sajt (sima, joghurtos vagy tejszínes, de nem szalámis vagy ilyesmi)
  • tej
  • egyéb sajtok (oké, pont volt itthon cheddar, de annak nem hiszem, hogy sok köze volt az igazi cheddarhoz, szerintem tökéletes a trappista is, sőt, szerintem még a lapka sajt is, majd meglátjátok :) )
  • szerecsendió, só, bors, egyéb fűszerek, amiket gondoltok (esetleg egy kis darab jalapeno paprika, vagy ilyesmi)

Elkészítés:

Na akkor elárulom a nagy titkot: gőz felett kell főzni. Ennyi. Komolyan. Fogtok két szép egymásba rakható lábast, az alsóban vizet forraltok, és a felsőbe mehetnek a hozzávalók. Először kevés tejjel főzzétek össze a tömlős sajtot, aztán reszeljétek bele a többi sajtot, és mikor ez is felolvadt, higítsátok tejjel addig, amíg jónak nem érzitek, és fűszerezzétek kedvetek szerint. Lehet, hogy most nem árultam el hatalmas titkokat, de én tegnap úgy éreztem magam, mint aki feltalálta a spanyol viaszt a sok sikertelen próbálkozás után:) Szerintem tökjó lesz az állaga és nagyon finom! Nincs benne semmi trükk, a hozzávalók is teljesen egyszerűek -lehet, hogy otthon is van mindenből-, és összességében nem is drága.

És akkor pár másik mártogatós szósz:

Tejfölös márványsajt mártás

Hozzávalók:

  • 10 dkg márványsajt
  • 2 dl tejföl
  • Só, bors

Elkészítés:

A márványsajtot és a tejfölt villával összedolgozzátok, sóval-borssal ízesítitek. Ennyi. Zellerszárral nagyon finom, de erről később..

Salsa szósz, ahogy én szoktam

Hozzávalók:

  • 1 konzerv darabolt paradicsom
  • 1 kis konzerv sűrített paradicsom
  • fél vöröshagyma, apróra vágva
  • 2 gerezd fokhagyma, apróra vágva
  • 1-2 karika jalapeno paprika, apróra vágva
  • só, bors, oregánó
  • 1kk keményítő
  • olaj
  • víz
  • ha van kedvetek, vagy épp van otthon, akkor nyugodtan mehet bele olivabogyó is, illetve ha belevagdostok egy zellerszárat, attól nagyon nagyon finom lesz

Elkészítés:

A vöröshagymát és a fokhagymát az olajon meg kell párolni, ezután mehet rá a darabolt paradicsom, a sűrített paradicsom, mehet bele a jalapeno és a fűszerek. Ezt pár perc alatt összeforr, és ezután a keményítőt egy kevés vízben fel kell oldani, és így mehet a szószba. Újabb pár perc főzés és kész is. Egyszerű, nem? Egyébként ezt szinte bármivel ki lehet egészíteni, a “titok” a keményítő benne. Na jó, elárulok még egy titkot, amit nem csak a salsa szósznál, hanem bármilyen paradicsomos mártásnál be lehet vetni: ha van üveges olivabogyótok, akkor ha annak a levéből egy kicsit belefőztök a szószba, akkor azzal is tudjátok ízesíteni, és szerintem nagyon finom. Arra kell vigyázni, hogy ez általában nagyon sós lé, úgyhogy utána a sózásra figyeljetek!

Ezeken kívül avokádó-krémet szoktam még készíteni, ha “mártogatós vacsorát” szeretnék estére, de azt szerintem már mindenki ismeri (hasonlóan bonyolult, mint az eddigiek).

És hogy mit szoktunk mártogatni?

Répát, zellerszárat és grissinit (a salsa szósz az első kettővel nem igazán passzol szerintem).  Bizony, a nachosról már rég leszoktunk (najó, néha azért becsúszik…), mert ha nem chipssel esszük, akkor ez tényleg lehet egy komplett vacsora is, és ezek sokkal finomabbak, mint a nachos és a bolti szószok. Ha még kicsit ódzkodtok a zellerszártól, azt javaslom, mindenképp próbáljátok ki, már egészen normális áron lehet kapni a nagyobb üzletekben, és pl. a márványsajtos szósszal isteni. A répát el szoktam vágni hosszában negyedekre, a zellerszárat is hasonló vastagságúra, és már lehet is mártogatni. Végül pedig a grissini receptje (grissini=kenyérrudacska, de a grissini név mégiscsak sokkal menőbb)

Grissini

Hozzávalók 2 főre:

  • 25 dkg liszt
  • 1 cs élesztő
  • kb. 2 dl víz
  • 2-3 ek olivaolaj
  • egy csipet cukor
  • só, bors, egyéb fűszerek (oregánó, bazsalikom)

Elkészítés:

A lisztet az élesztővel összekeverjük és a többi hozzávalóval összedolgozzuk. Lehet itt is trükközni, én pl. szoktam bele tenni egy kis fokhagyma krémet, vagy ha nagyon lelkesek vagytok, akkor lehet bele gyúrni apróra vágott olívabogyót, ilyesmiket. Egy kis dagasztás után egy órára mehet kelni langyos helyre. (Egyébként azt tudtátok, hogy az ilyen tészták, amiket fél-1 órát hagyni kell kelni, simán megkelnek a hűtőben is fél nap alatt? Ez azért tökjó szerintem, mert így akár reggel is össze lehet gyúrni, és este meg lehet sütni, mikor hazaértünk. Sőt, olyat is olvastam, hogy a hűtőben kelt tészták sokkal jobbak, de érzek itt azért valami belemagyarázást…)

Ha megkelt, a sütőt előmelegítjük 180 fokra, a tésztát kb 1 cm-re kinyújtjuk és kb 1 centis csíkokra vágjuk. Ebből lehet kukacot gyúrni, vagy így ebben a “lapos” állapotában megcsavarni (én így szoktam, tökjól néz ki), és kb. 15-20 perc alatt meg is sülnek. Akkor a legjobb, amikor még csak egy nagyon kicsit kezd el barnulni, mert akkor kívül már ropogós, de belül jó puha.

Nos, azt hiszem, mindent leírtam a mártogatós vacsora szokásaimról:))) Remélem meghoztam a kedveteket hozzá, mindent nagyon gyorsan és egyszerűen el lehet készíteni, úgyhogy hajrá!

 

  • Facebook

Recept: Szuperzseniális egyszerű körtés saláta

DSC03387-2

Először is, alig várom, hogy még tovább világos legyen, és tudjak szép képeket készíteni, mert ilyenkor mindig bosszankodok, hogy nem tudom igazán megmutatni, amit szeretnék. Na de majd…:)

Másodszor pedig beszéljünk erről a salátáról! Az történt a múlt héten, hogy bizonyos okok miatt (amely okokról 2 napja írok egy bejegyzést, de csak nem akar összejönni…) kevés időnk volt főzni (sőt, enni is), és valamelyik nap a Pasim olyan salátát rendelt ebédre, amiről azóta is ódákat zeng. Arra gondoltunk, megpróbáljuk reprodukálni a dolgot, hiszen elég egyszerűnek tűnt, és kiderült, hogy bizony az is. Először megnéztem pár körtés saláta receptet, aztán igazából nem volt türelmem tovább keresni az igazit, úgyhogy összedobáltuk azt a pár hozzávalót, amire emlékezett, gondoltuk, hogy majd úgyis kiderül, milyen íz hiányzik belőle esetleg. Hát nem hiányzott belőle semmi, ez így , ilyen egyszerűen tökéletes. :)

Hozzávalók:

  • saláta (én ilyen boltban kapható saláta-keveréket használtam, szerintem jó lehet a madársaláta, a jégsaláta, vagy a rukkola is. A fejes salátát valamiért nem tudom elképzelni, de ki lehet próbálni azzal is.)
  • balzsamecet (kihagyni nem ér!)
  • durvára darált mogyoró
  • körte
  • bors
  • olívaolaj

Elkészítés:

A salátát beletesszük egy tálba, meglocsoljuk egy kis balzsamecettel, rászórjuk a mogyorót, öntünk rá egy kis olívaolajat. Ezt hagyjuk állni amíg elkészítjük a körtét: vékony szeletekre vágjuk és egy nagyon kevés olívaolajon kicsit megpirítjuk és egy kevés borsot szórunk rá. Ezeket a szeleteket ezután rátesszük a salátánkra és kész is! Még a körtéket is meg lehet locsolni a balzsamecettel, ha szeretitek. Én eddig nem voltam nagy zöldsaláta-rajongó (szeretem ugyan őket, de magamtól nem nagyon szoktam készíteni), viszont ez most nagyon meghozta a kedvem hozzájuk.:)  Szerintem érdemes lehet kipróbálni mogyoró helyett dióval is.

Jó étvágyat!

  • Facebook