Szívecske-terápia

Painted heart

Nem titok, elég nehéz időszakon mentem/megyek keresztül. Sajnos túl vagyok egy váratlan szakításon, amire tényleg, egyáltalán nem számítottam, nem éreztem/láttam semmi elő jelet, és úgy éreztem, életem egyik legboldogabb időszaka volt előtte. De vége lett, és ilyenkor az ember megpróbál mindenbe belekapaszkodni, ami örömet okoz neki.

Nem vagyok az a sokáig búslakodós fajta, illetve azt hiszem, könnyen alkalmazkodok új helyzetekhez úgy, hogy azokat élvezzem is. Persze egy ilyen trauma után nehéz mindig előre nézni (illetve szerintem megengedheti magának az ember azt is, hogy napokig-hetekig maga alatt legyen, nincs azzal semmi gond), és sokszor nagy az ingadozás a különböző hangulatok között. Gondolom ez mindenkinek ismerős:)

Azt találtam ki, hogy a kis naptáramban mindig bejelölöm egy-egy piros szívecskével azokat a programokat/eseményeket, amikor tényleg, igazán önfeledten jól éreztem magam, és nem a “jólvagyok-jólvagyok-nincssemmibaj” jól-éreztem-magamról beszélek, hanem amikor úgy tényleg éreztem, hogy nagyon jó élni (aki szakított már életében, az tudja, hogy ez nem olyan nagyon könnyű ilyenkor). Így egyrészt tudatosítom magamban, hogy igen, ez egy jó este/beszélgetés/tánc óra/futás/akármi volt, másrészt fizikailag látom azt, hogy milyen sokszor élvezem a pillanatokat. Ez segít olyankor, amikor épp nagyon nem élvezem őket:) Persze volt olyan hét, amikor csak 2 szívecskét rajzoltam, de volt olyan is, amikor szinte minden napra jutott egy. És már annyira belejöttem a nagy szívecskézésbe, hogy azt hiszem, ezt a jó szokásomat megőrzöm a későbbiekben is. Ajánlom mindenkinek!

 

  • Facebook
This entry was posted in Lélek by .

Elmélkedés a hangfalakról és azok nem-használatáról

Munny-SpeakersBiztos mindenkivel előfordul olyan, hogy egy teljesen hétköznapi dologról hirtelen világmegváltó gondolatok születnek meg a fejében, és rögtön az az érzése támad, hogy most aztán valami óriási dologra jött rá (amire természetesen előtte még soha senki).

Ez történt velem tegnap, amikor bekapcsoltam a hangfalaimat. Azok a hangfalak ugyanis a szobám korlátozott számú szabad helyei miatt akusztikailag ugyan jó helyen voltak, de a használatuk kicsit körülményes volt, mert ha ezeken keresztül akartam zenét hallgatni, akkor közben a laptopomat nem tudtam használni, márpedig sokszor szoktam zenehallgatás közben netezni/dolgozni/fotókkal szórakozni. Ilyenkor aztán legtöbbször vagy a gépről hallgatok szinte élvezhetetlen minőségben zenét (amiről eddig nem tudtam, hogy az nekem úgy nem is annyira jó), vagy nem is hallgatok semmit.

Tegnap megelégeltem ezt, és áthelyeztem ezeket a bizonyos hangfalakat az íróasztalomra. Ez nettó 15 percembe telt. Ezután elégedetten leültem az asztalhoz és betettem valami random zenét, és akkor jött a nagy gondolat. (Közvetlenül a -márbocsánat- “b***ezk**jó” után).

Hogy mennyi olyan dolog lehet az életemben, amin csak egy nagyon kicsit kell változtatni, és a vállrándítós érzésből (kit érdekel, hogy szól-e a zene, vagy nem) valami olyan dolog lesz, ami örömet okoz. Hogy vajon hány “hangfalam” van, amit észre sem veszek, és kivetítve másokra is,  az emberek vajon miért nem dugják be a hangfalaikat? Kb. ugyanez az érzésem volt pár hónappal ezelőtt, amikor sikerült vennem 5 pár zoknit, és azóta nincs hétvége fele a reggelente előbukkanó “hol van már egy normális zokni???” probléma.

Nem is szeretném ezt a vicces kis elmélkedést tovább folytatni, hiszen a továbbiakra gondolom mindenki rá tud jönni magától is. Mindenesetre úgy megörültem ennek tegnap, hogy gondoltam ezzel megpróbálom feléleszteni a haldokló kis blogomat. Van itt még egyáltalán valaki? :)

Így a végére nem is lehet mást írni, csak azt, hogy: mindenki használja a hangfalait!

 

 

 

  • Facebook

Időt ide, kéremszépen – vigyázat, megérkezett az első szenvedős bejegyzés!

Többször átgondoltam a dolgot az elmúlt évek során, többször próbáltam, újra és újra megpróbáltam priorizálni (szépszó), beosztani, elengedni dolgokat, de mindig csak arra jutok, hogy ez a 24 óra, amiből áll egy nap, ez semmire nem elég. Pedig nincsenek nagy igényeim, komolyan nincsenek. És figyelek is, legalábbis próbálok.

Például amikor munkát kerestem, az is egy szempont volt, hogy mellette legyen időm másra is, és van, határozottan van (akkor is, ha 8 órát vagyok bent, nem csak 4-et:) ), az meg a bónusz, hogy még élvezem is, amit ott csinálok. De ezen kívül, mikor hazajövök, szeretnék:

-pihenni

-edzeni

-főzni

-olvasni

-filmet/sorozatot nézni

-netezni (sokat.)

-fotózni, és a fotókat babrálni (ez milyen hülye szó:) )

-takarítani (oké ezt nem szeretnék, de rendetmegtisztaságot igen)

-varrni

-blogot írni

-teljesen elvetemült gondolat, de tanulni, pl nyelvet (most éppen olaszt, de változó)

-szociális életet élni, lassan hétköznap már beérem a virtuálissal is, de jobb lenne az offline szociális élet

-szeretném megvalósítani azt a kismillió ötletet, ami a fejemben van (és azt gondolom, hogy megvalósítható)

-egyéb (például 18-as karikás) dolgokat csinálni, de úgy, hogy nem vagyok hulla fáradt és nem alszok félig

És nem megy. Persze nem szeretném minden nap mindet csinálni, elég lenne mondjuk hetente 2-3x mindegyiket (átlag 2-3x, van, amit elég lenne 1x, van, amit meg többször:) ). És kezdem nagyon unni, hogy nem megy. Szerintem nincsenek óriás igényeim, egyelőre nincsenek állandó esti programjaim (mondjuk ezen is jó lenne változtatni, de majd ha meggazdagszom, jöhet a tánc- meg a nyelvtanfolyam), és hiszek benne, hogy sikerülhet, de ma azt hiszem egy kicsit el vagyok keseredve. Mit csináljak? Húzzak ki valamit? Lehetnék például dagadt disznó és nem kellene mozognom (de akkor nem is élnék 100 évig, pedig az a tervem), vagy élhetnénk koszbanrendetlenségben (ez nálam egyenlő az idegbetegséggel), vaaaagy ehetnénk egészségtelen/szar/drága dolgokat, és akkor nem kellene főzni, szóval lehetne mindenféle dolgot kihagyni, csak az a baj, hogy én ezeket mind szeretem csinálni. Igen, szeretek minden nap főzni. Szeretek mozogni. Még takarítani is egy kicsit. Ezt a blogot is szeretem, akkor is, ha alig írok ide, és alig olvassa valaki, olyan régen szerettem volna, és most van és tökjó. Ésígytovább. Olvasni pl. csak szerenék, ez sajnos a sornak eléggé a végén van.

Azt kellene valahogy megtanulnom, hogy hogyan lehet azt megcsinálni, hogy élvezzem a dolgokat, de úgy rendesen. Hülye nyilas vagyok, úgyhogy már alapból van bennem egy kis olyan dolog, hogy  türelmetlen vagyok, és már a következő dolgon agyalok, és azt várom, amit csinálok, azt meg hamar elunom, de komolyan nem lehet az, hogy x havonta pár napra rám jön az “elegem van, hogy nincs időm” hiszti. Mondjuk a többi napokon azért elég jól elvagyok:)

Csak ma mérges lettem, mert ezek a fent felsorolt dolgok még a nem elrugaszkodott dolgok közé tartoznak, és nem tudom, hogy az a rengeteg elrugaszkodottabb dolog megvalósul-e valaha ebben a rövid kis életemben. (Mikor fogok öregekotthonában önkénteskedni?; Mikor fogok megtanulni programozni, hogy saját magamnak megírhassam a remek kis táskaösszerakós programot, ami évek óta mozgatja a kis agyam, és ne kelljen a Pasimat nyaggatnom ezzel? -bár nem nyaggatom, mert még ott sem tartok, hogy rendesen kitaláljam-; Mikor olvasom el azt a soksoksok könyvet, amit szeretnék? Mikormikormikor?)

Szóval ez van most. Remélhetőleg holnapra kialszom (kialszom…haha, kedves időbarátom, na ez is például…) ezt a hisztit és újra úgy érzem magam, mint ezen a csodás képen a kutya (ezen amúgy akárhányszor olvasom el, mindig nagyon röhögök):

dog-cat-diary

 

Nemsokára hallhattok bimbózó kapcsolatomról a rebarbarával. Szexi lesz. (Meg most amúgy is menő a rebarbara.)

  • Facebook
This entry was posted in Lélek by .

Ne szórjuk a pénzt, vegyünk inkább hasznos dolgokat!

shopaholic-dealTök sokat lehet hallani/olvasni a tudatos vásárlásról, a spórolásról, és gondolom mindenki próbál odafigyelni a kiadásaira, de mégis azt veszem észre (főleg magamon), hogy még mindig hajlamos vagyok bedőlni a marketingnek… Hiába próbálok odafigyelni, hiába tudom, hogy erre vagy arra  nincs szükségem, néha mégis előfordul, hogy veszek valamit teljesen feleslegesen.

Erre például abból jöttem rá, hogy az elmúlt 3 hónapban nem dolgoztam, tehát fizetésem sem volt, így nagyon oda kellett figyelnem a kiadásokra. Nem mondom, hogy még soha nem volt ilyen, de azért mindig belefért egy felvidító-körömlakk vagy valami. Hát most nem fért bele. És tudjátok, mi történt? Semmi! (Bár nem állítom, hogy amint megkapom az első fizum, nem veszek egy szép pasztell színű körömlakkot, de erről majd  mindjárt.) A tusfürdő az egyetlen dolog, amit vennem kellett, minden másból rá kellett döbbennem, hogy kb. fél évre simán elegendő mennyiség van itthon.

Miért?

Mert nagyon fontos, hogy legyen szárazbőrre, extraszáraz bőrre, UV védelemmel ellátott, gyümölcsös, natúr illatú, feszesítő (és persze csillámos) testápolóm.

Fontos, hogy legyen samponom zsíros hajra, normál hajra, legyen ilyen hajpakolásom meg olyan hajpakolásom, és egyébként is volt a Müllerben beváltható 30%-os kupon a múltkor, és a sampon mellé adtak arckrémet is, amiből amúgy van nappali meg éjszakai, de azért kellett.

És a sort folytathatnám. Persze ezek költői túlzások voltak, nincs 5 féle testápolóm, de azért mindenből van tényleg még jó előre elegendő mennyiség.

Úgy gondolom, még nincs is akkora baj ezzel a sok cuccal, ha valóban elhasználjuk őket (sőt, még jól is jönnek, ha az ember 3 hónapig nem dolgozik:) ). Ezekkel szemben viszont van egy rakás sminkcuccom, amit az életben nem fogok elhasználni. És tegye fel a kezét, akinek nincs! És bizony, ezeket egyszer mind-mind megvettük, mert gyönyörűek, és mikor megvesszük, még nem is sejtjük, hogy kb. egyszer fogunk hozzájuk nyúlni, vagy mert pont akciósak voltak és “ennyiért nem lehet otthagyni”, vagy…Ok van rengeteg, de mégis úgy gondolom, érdemes lenne ezekre odafigyelni, főleg azért, mert ezek annyira feleslegesek, hogy az hihetetlen. Elköltjük rájuk a pénzt, egy ideig rakosgatjuk, majd ha már lejártak/beismertük, hogy sosem fogjuk használni, kidobjuk (ha ügyesek vagyunk, oda tudjuk adni valakinek, aki használja is), és így termelünk egy kis szemetet is, hurrá!

Nem gondolom, hogy teljesen “le kell állni” ezekkel. Én például imádom a körömlakkokat, van is egy rakás (azért még nem beteges mennyiség), használom is őket, és még sokáig fogom is (körömlakklemosóval tényleg remekül lehet őket higítani, ha már besűrűsödtek), ezért is írtam, hogy valószínűleg amint megkapom az első fizetésem, meglepem magam eggyel. Viszont remélhetőleg ez a pár hónap sikeresen ráébresztett arra, hogy sokkal jobban odafigyeljek ezekre a kiadásokra, és ne vegyem meg az akciós x-edik testápolót, dúsító sampont (amikor amúgy semmi bajom a hajammal, de olyan szép csillivilli flakonban van és hát kinek ne kellene a dúsabb haj…), hab állagú pirosítót, satöbbit, ugyanis semmilyen hiányérzetem nem volt az elmúlt pár hónapban, de tényleg semmilyen. Viszont amikor bemegyek a DM-be, a Müllerbe, egyéb drogériába, rögtön elkapnak a szép színes állványok, a plakátokon gyönyörű csajok, a mindent megígérő feliratok…

Tegnap például (innen jött az ötlet a bejegyzésre), pakolásztam a fürdőszobában, és találtam egy sminklemosót, amint kb. 3 éve vettem, ezért már lejárt, így kidobtam. A legelső gondolatom az volt, hogy “na majd legközelebb veszek egyet”. A második pedig az, hogy és mégis MINEK? 3 év alatt nem használtam el és valószínűleg másikat sem használnék, ugyanis alig sminkelek, és azt a minimál sminket, amit magamra teszek, simán lemosom vízzel, ahogy azt eddig is tettem. Ha véletlenül erősebben sminkelek, akkor tök jól használhatom az arckrémet arra, hogy egy vattapamaccsal leszedjem.  Szóval tulajdonképpen azért volt itthon, mert elhittem, hogy a sminket a sminklemosóval mossuk le. Rendben, nekem nem kifejezetten problémás a bőröm, és elhiszem, hogy van, akinek szüksége van a sminklemosóra, meg ilyen arctonika és olyan hidratáló krémre (arra pl. nekem is), de érdemes lehet elgondolkodni, hogy valójában mire lehet szükségünk…Aztán elgondolkoztam, hogy mik azok a termékek, amiket feleslegesen szerzek be (szerencsére ezen kívül nem is találtam mást), és mik azok, amiket ügyesen nem szerzek be. Ilyen például a borotvahab, amit soha nem használtam (egyébként elég lusta vagyok mindenre külön dolgot használni), sokkal egyszerűbb (és olcsóbb) megoldani tusfürdővel a dolgot.

A másik dolog, amivel szerintem sok pénzt elszórunk, az az, hogy nem figyelünk oda arra, mit hol veszünk meg. Én például legszívesebben elsírnám magam, amikor a Pasim a borotvahabot, dezodort, akármit meg akarja venni a Sparban, amikor az 5 méterre levő DM-ben már egy kicsit olcsóbb, a 150 méterre levő kiskínaiboltban pedig már sokkalsokkal olcsóbb. Érdemes odafigyelni erre is, az akciókra is (sőt! ilyenkor megéri többet is venni), meg arra, hogy a nagyobb kiszerelések szinte mindig sokkal jobban megérik, ha ilyen általános “mindig kell” dologról van szó. Ez nem csak a kozmetikai/higiéniai/egészségügyi dolgokra vonatkoznak, hanem az élelmiszerekre is, na de ez már egy másik bejegyzés lenne…

Egyébként vicces, azt figyeltem meg a baráti körömben és az eddigi tapasztalataim alapján, hogy a pasik inkább ezzel az utóbbival szórják a pénzt, mert nem igazán akarnak vagy tudnak ezekre odafigyelni, míg a csajok az ilyenekre szinte ösztönösen odafigyelnek (egyébként is kell a pénz a felesleges sminkcuccokra), viszont a bejegyzés elején leírtakra nagyon nem. Nem szeretnék általánosítani, nem biztos, hogy ez ilyen tipikus pasi-csaj dolog, de azért erős a gyanúm, hogy ez  nagyon sokszor így van.

Sokat segíthet, ha olyan szempontból is megvizsgáljuk a dolgot, hogy elfogadjuk, milyenek vagyunk. Na, ez most furán hangzik, de példának itt a személyes tapasztalatom, így könnyebb megérteni:

Van egy olyan érzésem, hogy nem csak azért van 23 féle különböző szemhéjpúderem, mert szépen nézett ki az állványon, hanem például azért is, mert mindig is szerettem volna olyan lány lenni, aki ügyesen ki tudja festeni a szemét, nem sajnálja erre az időt, és még jól is áll neki. Namármost sem nem tudom ügyesen kifesteni a szemem (ezen mondjuk lehetne segíteni), sem nem szánom rá az időt, és nem állítom, hogy nem áll jól (ha ügyesen meg lenne csinálva, biztos jól állna), de én mindig szebbnek látom magam, ha inkább csak szempillaspirál és vmi natúr-aranyoscsillámos szemhéjpúder van a szememen, és a smink hangsúlyosabb része inkább a számra kerül. Ezeken felül ráadásul kényelmetlenül is érzem magam egy hangsúlyos szemfestéssel a fejemen, ami nem hiszem, hogy jót tesz a szépségemnek…:)

Olyan lány is szeretnék lenni, aki odafigyel arra, hogy épp milyen testápolót használ, és nem csak 1 perc alatt magára keni és türelmetlenül várja, hogy beszívódjon. De nem vagyok ilyen lány, tehát bőven elég egy féle testápoló.

És még sorolhatnám….A helyzet viszont az, hogy nincs semmi baj például azzal, hogy nem szeretem festeni a szemem (ugyanúgy ahogy azzal sem, ha valaki egyáltalán nem szeret vagy éppen nagyon szeret sminkelni) . A baj azzal van, hogy nem csak a marketing és csillivilli polcok hatnak ránk, hanem az is (oké, ez is valamennyire marketing hatás, nem magamtól találtam ki ezeknek a saját magammal szembeni elvárásoknak egy jó részét), hogy mi saját magunk mennyire vagyunk tisztában/mennyire akarunk tisztában lenni a szokásainkkal. Persze nekem is meg kellett vennem egy pár szemhéjpúdert, hogy erre rájöjjek, de ha most emiatt valaki legközelebb elgondolkozik a rubinvörös rúzs megvásárlása előtt azon, hogy megvegye-e annak tudatában is, hogy sem a meggypiros árnyalatot, sem pedig a vérvörös már otthon meglévő árnyalatot nem használta az utóbbi 2 évben, már megérte ezt mind leírni.

Tényleg nagyon nehéz szupertudatos fogyasztónak lenni, hiszen mindenhonnan ömlik ránk a tudjukmi, és tényleg jól esik a lelkünknek néha egy-egy ilyen felesleges dolog megvásárlása, de azért próbáljunk meg odafigyelni, így pénzünk és helyünk is több marad, és nem termelünk feleslegesen szemetet sem (a csúnyagonosz multikról meg még szó sem esett, de ne aggódjatok, nem is fog:) ).

  • Facebook

Home made csillogós testápoló

Egy nagyon egyszerű trükköt szeretnék megosztani veletek, bár lehet, hogy már ismeritek.

A rövid történet hozzá: Sok évvel ezelőtt (pontosan nem tudom, de még azelőtt, hogy a mostani lakásunkba költöztünk, szóval legalább 5 éve) vettem vagy kaptam egy testápolót, amiben kis csillámok voltak. Akkoriban kb. sikítottam az ilyenektől, úgyhogy mikor észrevettem a bőrömön, alaposan lesikáltam magamról az utolsó darabig a csillámokat és elajándékoztam a testápolót, talán még megjegyzéseket is tettem azokra, akik ilyeneket használnak, csillogóstestápoló, micsoda hülyeség (fúj)!

Hát most eljött az idő, amikor ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy alig észrevehető, apró kis csillámokkal borítsam be a kis testem, amik csak erős napsütésnél látszanak… Hát természetesen nem találtam már ilyen testápolót (igaz, csak 2-3 helyen néztem meg, de nem én vagyok a világ legtürelmesebb embere), viszont bevillant, hogy mintha valahol hallottam volna egy olyan trükköt, hogyha pigmentet keverek a sima testápolóba, akkor a hatás csodás lesz. Rákerestem, de nem találtam semmit (illetve egy külföldi blogon találtam valami ilyesmit), ennek ellenére persze kipróbáltam, és működik. Ez bizony több szempontból is jó:

  • kicsit felhalmoztam amúgy is a testápolókat, így legalább nem kell még egyet vennem
  • a nem megvett újabb nagy adag testápolót ugye nem kell jobbra-balra rakosgatnom (ráadásul mivel amúgy sem hiszem, hogy sűrűn használnám, reális esélye lenne a jobbra-balra tologatásnak)
  • a nem használt, de jól pigmentált arany szemhéjpúderem sem szomorkodik tovább a polcon

A dolog nagyon egyszerű: egy kisebb tégelyben jól keverjetek össze testápolót és annyi pigmentet (khm, vagy porrá zúzott jól pigmentált szemhéjpúdert), amennyit szeretnétek, és tádámmm, kész is. Leginkább arannyal és ezüsttel tudom elképzelni, de kísérletezzetek!

Remélem, hasznos tippet adtam:)

  • Facebook

Maxi skirt szerelem

Szerelmes vagyok a hosszú szoknyákba. Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy ezek öregesek és bénák, de pár évvel ezelőtt nagyon divatba jöttek (kb. azóta hívják őket maxi szoknyáknak), és szerelmes lettem. Azt gondoltam, nekem sosem lesz, mert alacsony vagyok, és ez csak még jobban összenyom, ami az esetek 99%-ában igaz is volt, de egyszer vettem egy turkálóban (bocsánat: second hand boltban) egy teljesen használhatatlan, de nagyon jó anyagú és jó mintájú ruhát, amit addig varrogattam össze-vissza, míg egyszer csak egy hosszú szoknya lett belőle. Mivel addigra már tényleg sokszor szétbontottam és összevarrtam, és sehogy nem akart hordható formájúvá változni, gondoltam maradjon úgy, ha egyszer felveszem, már akkor megérte…És én lepődtem meg a legjobban, mikor rájöttem, hogy jól áll. Eleinte nem is mertem felvenni, mert elég feltűnő, meg azért annyira nem is voltam benne biztos, hogy valóban jól áll, de egyszer erőt vettem magamon, felvettem, és elindult a lavina:) Imádtam, imádom! Nem állítom, hogy a legkényelmesebb ruhadarab a világon, mert például lépcsőn közlekedni benne sok minden, de nem teljesen biztonságos, viszont most komolyan…melyik lány/csaj/nő nem szereti az egyik kezével megfogni a szoknyáját az egyik oldalon, kicsit feljebb húzni és úgy tipegni lefele/felfele? Szerintem ennél nőiesebb ruhadarab nincs is, nem mutat sokat (sőt…), de mégis sokkal szexibb tud lenni, mint mondjuk egy miniszoknya (ez mondjuk nem vonatkozik az én kissé hippis rózsaszín virágos szoknyámra, de ez most mindegy). Mindezek mellett persze “lazábban” is lehet hordani, ahogy azt majd a képeken láthatjátok:)

Nagyon szeretnék a már említett szoknyácskám mellé még egy párat, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy boltban találni ugyanolyan nehéz, mint például farmert, mert túl szűk, túl bő, nem áll jól mert alacsony vagyok, stbstb… Eljutottam már odáig is, hogy varrok magamnak, de egyelőre megfelelő anyagot sem találtam, de nem baj, előbb-utóbb csak szembe jön…

Gyűjtöttem a Pinterest-ről képeket (nincs koncepció, csak úgy össze-vissza), nézegessétek, hordjatok maxi szoknyát, legyetek királylányok! :)

0a3c291829c587f35b76bd277ef03a41 4bfb82bf437ec30cba0b14c35262ec95 5f76cf4a942442c610bf4827bb3335c6 27eeb6bc42716620049ce9d5b19b69b3 60d9f6da1d336117d9262076b18e3d7b 56979b7dfec85daf22ed7adfc68c81ac 798701c6384b5b7d3df98ac6e5c674a8 b4c0e1dff8c87e6589f52fb5ad8c5b56 b227ab2e9ac887fa3e3508b7fe984f18 c37e2aa268365f0a8f520a2a619fa5dd e6dd1f0ee847d71b8bba8ba161237363 e4631585bd08778881ecc121143d858a ecf52c7b4f5a449be242a98a22b37354

  • Facebook

Óda a matt fedőlakkhoz

Szóval.

Nem hiszem, hogy lesz ezen kívül körömlakkos bejegyzés, hacsak nem szerzek be valami álom csodaszép gyönyörűséget, vagy nem találok szuperakciós körömlakkokat valahol, amiknek a beszerzési helyét meg akarom veletek osztani, de új legjobb barátom, a matt fedőlakk azért érdemel egy kis helyet.

Az egész úgy kezdődött, hogy láttam egy rakás képet a Pinterest-en olyan körmökről, amelyek matt lakkal vannak kifestve. Egy szép nap, tanulás vagy szakdolgozat írás közben, miután megnéztem az összes sorozatot, amit szoktam, úgy éreztem, hogy egy percig sem élhetek tovább matt fedőlakk nélkül (nektek is ilyen nagyon fontos dolgok szoktak eszetekbe jutni tanulás közben?:) ), így el is mentem a legközelebbi Rossmanba, ahol csak a számomra nem túl ismert NYC márkájú lakkok között találtam ilyet, úgyhogy gyorsan meg is vettem. A barátság azóta is tart, úgyhogy csak ajánlani tudom mindenkinek!

Nagyon gyorsan szárad (még akkor is, ha az alaplakk nem száradt meg még teljesen), nagyon könnyű használni, nem kell sokat szórakozni vele és hajszálpontosan felkenni, szépen eloszlik magától:), és ami a legfontosabb, szerintem nagyon szép.. Én ész nélkül rákenem bármilyen színre, de azt azért be kell látnom, hogy vannak olyan színek, amelyeknek jobban áll a csillogás, mint a “mattság”, de valahogy nekem a matt körmök sokkal kifinomultabbnak, elegánsabbnak, de mégis különlegesebbnek és vagányabbnak tűnnek (ez egy szép mondat volt, lássuk be.)

Lefotóztam pár színt -oké, a fényviszonyok még mindig adottak…-, illetve a kéket nagyobban is megmutatom, mert arra direkt tettem csillámokat is, hogy lássátok, azokkal mit művel a fedőlakk. Nem tudom, mennyire látszik, de a lényeg, hogy a csillámok csillámok maradnak, viszont nem vakítanak, hanem apró aranyos fényes pöttyökké válnak, így a csillámok kicsit “hétköznapibbá” válnak.

Persze ízlések és pofonok, lehet, hogy van, akinek egyáltalán nem tetszik, de szerintem mindenképpen érdemes beruházni egy ilyenre. :)


Matt fedőlakk

Kék köröm

  • Facebook

Mozogjunk!

Süt a nap, lassan tényleg itt a tavasz, nincs is jobb időpont arra, hogy kicsit elkezdjük formába hozni magunkat. Ezt persze sokféleképpen lehet, most az otthoni, időhatékony tornázáshoz szeretnék nektek ajánlani egy oldalt, amit nemrég találtam.

Ez az oldal nem más, mint a fitnessblender.com. A videókat, cikkeket egy nagyon, nagyon, nagyon cuki kedves házaspár csinálja, ők Kelli és Daniel. Ami miatt nagyon jó szerintem ez az oldal, hogy a  “Workouts-Full lenght workout videos” menüpont alatt kiválaszthatjuk, milyen fajta mozgást szeretnénk végezni (cardio, erősítő, szálkásító, stb.), illetve hogy milyen izomcsoportot szeretnénk megmozgatni (helyezhetjük a hangsúlyt például a karjainkra, combjainkra, fenekünkre, hasunkra). Emellett pedig címszavakat is beírhatunk a keresőbe ( kettlebell, yoga, pilates, stb). Azt ugyan kicsit hiányolom, hogy az edzés hosszát nem választhatjuk ki, viszont a videók címében mindig benne van, hány percig tart, így könnyen láthatjuk azt is. A  10 percestől a több, mint 1 órásig mindenféle van. :) A videókra rákattintva pedig oldalt az “Exercise Information” alatt láthatjátok, hogy milyen felszerelések kellenek az edzéshez (soknál semmi, de például kellhet súlyzó, gumiszalag, stb.), illetve, ami szerintem az egyik legjobb dolog, láthatjátok az edzés nehézségét 1-5-ig. Ha rendesen csinálom, akkor a 3-as 4-esnél már szokott egy kis izomlázam lenni. :)  A videókon nagyon jól látszik, hogy mit és hogyan csinálnak, de instrukciókat is kapunk a gyakorlatokhoz (mondjuk én le szoktam némítani és zenét hallgatok közben). Ha valaki be akar durvulni, kéz- és lábsúlyokkal meg lehet nehezíteni a gyakorlatokat.

Találhatunk még például recepteket, amiknél azt is leírják, mennyi kalóriát, cukrot, szénhidrátot, egyebeket tartalmaznak, vagy kinyomtatható edzésterveket is (utóbbiakért viszont már fizetni kell).

Szerintem nagyon szuper oldal, egyszerű, de nagyszerű, ahogy azt mondani szokták, nincs teledobálva reklámokkal, könnyen és gyorsan ki lehet választani, mit szeretnél.

És akkor legyen itt egy videó a házaspárról, amiben elmondják, kik ők, hogyan és miért kezdték el a Fitness Blendert, és a végén láthatjuk a kutyusukat is:)

Tornázásra fel! :)

 

  • Facebook

One Billion Rising

Nem gondoltam, hogy így az elején egy ilyen komoly témáról lesz szó, viszont most nagyon aktuális a február 14-i One Billion Rising (Egymilliárd nő ébredése) nap miatt.

Annak, aki esetleg még nem hallott róla: 2013. február 14-én nők milliói fognak világszerte táncolni azért, hogy felhívják a figyelmet a nők és gyermekek elleni erőszak megszüntetésének fontosságára, illetve arra, hogy ez a problémakör több figyelmet érdemel, mint amennyit kap. Ehhez elkészült a hivatalos dal és koreográfia, melyet bárki megtanulhat otthon is. Érdekesség, hogy a kampányt a Vagina monológok írója, Eve Ensler indította el.

Miért fontos ez?

Azért, mert sajnos még ma, 2013-ban is kell erről beszélni, fel kell hívni a figyelmet ezekre a nőkre, illetve arra, hogy van lehetőségük kiszabadulni bántalmazó környezetükből. És itt most nem Amerikáról, Indiáról, vagy bármelyik távoli helyről van szó, hanem Magyarországról is. Hajlamosak vagyunk becsukni a szemünket és nem észrevenni, ha munkahelyünkön vagy a szomszéd lakásban segítségre szoruló nőt látunk/hallunk, ők pedig nem mernek segítséget kérni.

Nincsenek pontos adatok arra, hogy Magyarországon hány nőt bántalmaznak évente, pontosan azért, mert a bántalmazások nagy részéről nem is tudunk. Becslések szerint Magyarországon minden negyedik nő bántalmazott valamilyen formában. Szerencsére  az utóbbi időben valami mégis csak elindult, reklámfilmekkel (emlékeztek a Háztartási  balesetek című videóra?), különböző programokkal próbálják felhívni a figyelmet a problémára. A nagyobb figyelmet mutatja az is, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2011-12-ben reprezentatív felmérést készített a EU-n belüli nők elleni erőszakról. Ennek eredményét idén, 2013-ban fogják publikálni.(részletek itt).

A téma kimeríthetetlen és nagyon érdekes, de mégsem szeretnék most oldalakat írni statisztikákról, adatokról, arról, hogy világszerte hol és mekkora problémát jelent a nők bántalmazása, illetve a pszichológiai háttérről.

Inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy tényleg ne csukjuk be a szemünket, és merjünk beszélni róla, kérdezni, segíteni.

Magyarországon a legnagyobb nők elleni erőszakkal foglalkozó szervezet a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NaNE). Honlapjukon találhattok különböző információkat, adatokat, segíthetitek működésüket, illetve megtaláljátok elérhetőségeiket, ha ismertek olyat (vagy ne adj’ Isten ti magatok vagytok azok) akinek segítségre van szüksége. Minden este 18-22 óráig működtetik segélyvonalukat, mely a 06-80-505-101-es ingyenes telefonszámon érhető el.

A nokjoga.hu-n szintén tájékozódhattok, találtok történeteket bántalmazottaktól, bántalmazottakról, illetve találhattok különböző telefonszámokat, melyeken jogi ügyekben lehet segítséget kérni.

Ha azonnal szükség van valamilyen segítségre, ingyenesen hívható napi 24 órában az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat a 06-80-20-55-20-as telefonszámon.

További hasznos telefonszámokat és információkat találhattok itt.

De beszéljünk a dalról és a táncról! A dal szerintem egy hihetetlenül lelkesítő dal, olyan, amilyen a filmekben szokott lenni, és a hideg ráz tőle (pozitív értelemben) :) . Én ma kb. ötször meghallgattam, és éreztem az erőt:)

Itt van, hallgassátok:

 

És ez alapján könnyen megtanulhatjuk a koreográfiát is:

 

Az ország különböző pontjain különböző időpontokban került megszervezésre a tánc előadása, itt tájékozódhattok a helyszínekről és az időpontokról: http://www.facebook.com/pages/Onebillionrising-Budapest/3865193914352463062

Budapesten február 14-én lesz a Mammut 2-ben 15:00-kor és a Corvintetőn 20:00-kor, hogy az is el tudjon menni, aki 3-kor még dolgozik. Egyébként ahogy olvastam, sok jóga- és tánciskola óráin megtanulják majd a koreográfiát, és az órák keretein belül kerül majd sor a táncra. Szerintem ez nagyon szuper:)

Én valószínűleg nem tudok elmenni, de itthon mindenképpen táncolok majd. Menjetek el vagy táncoljatok otthon Ti is!

Végül pedig álljon itt a magyarországi hivatalos videó:

  • Facebook