Recept: A legjobb padlizsánkrém

padlizyán

Kép forrása: Pinterest.com

Lehet, hogy ez másnak nem a spanyol viasz, de én már rengeteg padlizsánkrém receptet kipróbáltam, de az ehetetlentől kezdve a “nem is olyan rossz”-ig minden lett, de AZ soha nem sikerült. Az, amit másoknál ettem (és hiába kértem ám el a receptet, itthon nekem már nem sikerült előállítanom azt az ízt -lehet, hogy padlizsánkrém antitálentum vagyok), vagy amit a kávézókban/pubokban lehet enni. Aztán kaptam apukámtól egy kis üveg padlizsánkrémet, amit kb 2,5 perc alatt fogyasztottunk el, és arra gondoltam, hogy minden félelmemet félretéve megpróbálkozom vele újra, és igen, ez az, most már én is tudok finom padlizsánkrémet készíteni…És ha én tudok, mindenki tud! A legnagyobb vicc az, hogy ez a legegyszerűbb recept, amit valaha láttam, lehet, hogy eddig mindig csak ilyen túlbonyolítottakkal találkoztam.

Na de akkor ennyi bevezető után a lényeg:

Hozzávalók:

  •  3 közepes padlizsán
  • 1-2 gerezd fokhagyma
  • 1 közeped fej vöröshagyma
  • 2-4 ek majonéz
  • bors
  • 1 nagyobb paradicsom
  • 1 ek olívaolaj (elhagyható)

Elkészítés:

A padlizsánokat előmelegített sütőben (a legmagasabb fokozaton – ez nálam 250 fok) egyben megsütjük. Ez kb 40-50 perc, de figyelni kell, amikor már kicsit égett és hólyagos a teteje, akkor jó. Ezután hagyjuk kihűlni, majd lehúzzuk a héját, és a padlizsánok belsejét egy tálban villával összenyomkodjuk. A Vöröshagymát apró kockákra vágjuk, a fokhagymát fokhagymanyomóval belenyomjuk a padlizsános tálba, majd a sóval,borssal, majonézzel (és az olívaolajjal) együtt botmixerrel összepépesítjük az egészet, Kóstolgassátok, mehet bele több/kevesebb majonéz, fokhagyma vagy hagyma is. Ha kész, a paradicsomot apró kis kockákra vágjuk és belekeverjük a krémbe. Ez már most nagyon finom, de kb. egy nap alatt a hűtőben teljesen összeérik.

Jó étvágyat!

  • Facebook

Az új kedvenc tésztasalátám: Sült paprikás-fetás-joghurtos tésztasaláta

Mindenki tudja, hogy az ilyen “semmi nincs itthon, és abból kellene valamit összedobni” dolgokból lesznek néha a legfinomabb ételek. Hát most is ez történt, szerintem ez a legjobb tésztasaláta ever. Aztán lehet, hogy pár hónap múlva megtalálom az új legjobbat, de most határozottan ez az!

Ami a hűtőmben volt (hétvégére elutazunk, és ilyenkor próbálunk előtte csak annyit vásárolni, amit megeszünk vagy le tudunk fagyasztani, mert aztán jól megromlanak és dobhatjuk ki a dolgokat, azt meg nem szeretjük…hát ez most kicsit túlságosan is sikerült:) ): 3 db fél kaliforniai paprika (ne nézzetek hülyének, 3 különböző színű, mert valamelyik nap quasedillát csináltam és abba FELTÉTLENÜL kellett…), feta sajt, olívabogyó, savanyúság, lekvár, ketchup, mustár meg ilyenek:)

Nagy rajongója vagyok a sült paprikának, tészta meg azért úgy általában mindig van itthon, úgyhogy elkezdtem sültpaprikás tészta recepteket keresni, de sokra nem jutottam (amit találtam sem tetszett igazán), ráadásul valami nagyon egyszerűt akartam, mivel így 30 fokban biztosan nem szerettem volna túl sok időt ezzel foglalkozni, úgyhogy megszületett az ötlet: tök egyszerű sültpaprikás-fetás tésztasaláta. Egyszerű is, hideg is, valószínűleg finom is….Annyit csaltam, hogy kiszaladtam a sarki boltba egy pohár joghurtért, de ez sem éppen a “különleges hozzávaló” kategóriába tartozik. Az elkészítési idő paprikasütéssel együtt kb 1 óra, anélkül 10 perc, mosogatással együtt 15.

Tehát a hozzávalók (2 személyre):

  • 2 db kaliforniai paprika 
  • 1 pohár joghurt
  • kb. 5-10 dkg feta sajt
  • kb. 250 g tészta (penne vagy orsó)
  • kis olívaolaj
  • bors

Elkészítés:

A paprikákat megmossuk, félbevágjuk és az előmelegített sütőbe betesszük 200-250 fokra. Akkor lesz jó, ha már hólyagos és égett a teteje. Ugye nekem most 3 színű volt, de persze elég egyféle is, viszont azt vettem észre, hogy a zöld hamarabb megsült, mint a többi. Ha megsült, vegyétek ki, hagyjátok egy kicsit lefedve (!) kihűlni, ezután simán le lehet húzni a héját. A tésztát megfőzzük, a fetát és a joghurtot összeturmixoljuk (amúgy ez isteni így magában is, azt hiszem ez lesz az új kedvenc mártogatósom is, viszont simán el tudok bele képzelni pl. kaprot, fokhagymát, stb). A paprikát felvágjuk csíkokra, majd ezt az egészet összekeverjük egy kis olívaolajjal, megszórjuk borssal, és kész is. A sóra viszont figyeljetek, én is kb. ösztönösen megsóznám, de ne, mert a feta alapból elég sós. (Ha rögtön akarjátok enni, akkor a tésztát egy kis hideg vizes locsolással le lehet hűteni, de szerintem jobb, ha kicsit összeérik a hűtőben pár óra alatt -bár egy kicsit nehéz kivárni, ez tény-.)

Remélem kipróbáljátok, tényleg zseniális, jó étvágyat!

  • Facebook

Lecsúszó cipzár trükkök

Gondolom mindenkinek ismerős a folyton lecsúszkáló cipzár esete, iszonyatosan idegesítő jelenség. Rengeteg ügyes kis megoldás van ez ellen, például a jóanyáinktól ismert “befőttesgumis” (befőttesgumit áthúzzuk a cipzár lyukán, és ezt beleakasztjuk a gombba, ez fent tartja a cipzárat. Egészen addig, míg a gumi ki nem nyúlik, utána nem csak a cipzár csúszik le, de még a színes befőttes gumi is kikandikálhat, gyönyörű…) vagy a “biztosítósűvel átszúrós” (a biztosítótűt átszúrjuk a cipzárkocsi alatt, miután felhúztuk. Sok szerencsét:) ).

Számomra új volt a neten talált kulcskarikás megoldás, viszont szerintem tökjó, a kulcskarika nem nyúlik ki, nem szúr, nem feltűnő, ráadásul nem kell egy-egy mosdólátogatás után 5 percet szórakozni vele. Ha valaki még nem ismerné, valahogy így néz ki:

DSC04021

Viszont mi a helyzet akkor, ha a cipzár valami miatt teljesen tönkre megy (például egy álmos reggelen óvatlanul próbálod magadra ráncigálni a nadrágot, ami pár hónappal ezelőtt még jó volt, viszont azóta felszedtél pár kilót/vagy a nadrág ÖSSZEMENT, így aztán a ráncigálás során a cipzár egy kecses mozdulat közben elszakad…..természetesen nem velem történt meg, valami Bridget Jones-szerű filmben láttam/barátnőmmel esett meg/kitalált, fiktív sztori az egész), és nem tudod kicserélni? Vagy alapból “furán áll” a cipzár, illetve a nadrágnak az a része, ahol a cipzár van (lásd: lenti kép)?

Na, hát ezeken gondolkoztam, és eszembe jutott, hogy esetleg patentet lehetne oda varrni, mert ez kb. 10 percet vesz igénybe, tartós és olcsó megoldás, tű meg cérna mindenhol van otthon, patent meg kapható még a hipermarketekben is, nem kell még rövidáruboltba sem menni érte. Még nem próbáltam ki,  de szerintem nem csak elromlott/furán álló esetekben lehet használni, hanem a lecsúszás-probléma megoldására is, hiszen “ott tartja” az anyagot, így nem tud lecsúszni a kocsi. (Vagy ha lecsúszik sem látszik….)

Tehát íme a trükk, remélem hasznát veszitek! :)

patent

  • Facebook

Rebarbarás-banános pite

Nahát, most láttam, milyen régen írtam receptet! Megpróbáltam magam visszafogni, hiszen ez nem egy khm “gasztroblognak” indult, de annyi jó recept van és annyira szívesen megosztanám mindet (mondjuk azonnal), de aztán arra gondoltam, hogy á, majd inkább írok mást, de a más meg sajnos sokszor elmarad. Na mindegy, nem erről szerettem volna elmélkedni, csak meglepődtem, milyen régen volt már…:) A lényeg viszont, hogy új szerelmem van: a rebarbara.

A kép forrása: http://mprunotto.com/prodotti/confettura-extra-di-rabarbaro/

A kép forrása: http://mprunotto.com/prodotti/confettura-extra-di-rabarbaro/

Lehet, hogy csak nekem ekkora újdonság ez a finomság, mert sokmindenkitől hallottam, hogy “régen a nagymamám sok rebarbarás sütit sütött”, de nekem új élmény volt, és ezzel új kedvenc savanyú-gyümölcsöm lett most, kiütve az egrest a trónról (persze nyersen még mindig az egres a nyerő).

Szóval van ez a gyümölcs (igazából zöldség), ami úgy néz ki, mint a zellerszár, csak piros. Az internet szerint akkor jó, ha az alja már pirosasodik, de felül még zöld. Egyelőre nem vagyok egy rebarbara-guru, úgyhogy elhiszem. :) Bizonyos források szerint meg kell hámozni, bizonyos források szerint nem, egy viszont biztos: a levele mérgező, úgyhogy azt mindenképpen távolítsátok el. Nálam a lustaság nyert, így nem hámoztam meg, és finom volt így is, ráadásul még élünk is, úgyhogy szerintem jó ez így is.

A pite tésztájához a receptet itt találjátok, ennél jobbat azóta sem találtam (na nem mintha kerestem volna), szerintem pont annyira puha és pont annyira omlós, amennyire egy pitetésztának lennie kell, de kísérletezzetek bátran.

A töltelékhez pedig a hozzávalók (ne haragudjatok, nem igazán méregettem…):

  • 3-4 szál rebarbara
  • sok cukor (kb 4-5 ek is lehetett….)
  • kis vanília aroma
  • kevés fahéj
  • kevés víz
  • 2-3 banán (vagy más édes gyümölcs, pl. eper, málna, stb.)

Tehát elkészítettem a pitetésztát amit aztán bedobtam a hűtőbe. A rebarbarát alaposan megmostam és kb fél-1 cms darabokra vágtam, majd egy lábasba tettem őket, alá egy kis (kb fél deci) vizet öntöttem. Mikor elkezdett főni az egész, megszórtam soksoksok cukorral (most így belegondolva biztos úgy is finom lett volna, ha kicsit karamellizálom előtte a cukrot, és erre dobom rá a rebarbarát. Na majd legközelebb:) ), rálöttyintettem egy kis vaníliaaromát, és egy kis fahéjat is, és megvártam amíg szépen megpuhul a rebarbara és összeáll ilyen lekvár-szerű valamivé. Közben folyamatosan kóstolgattam, ízesítettem, ezért nem tudom pontosan, miből mennyit raktam bele. Ha még nem ettetek ilyet, akkor lehet, hogy meglepő lesz, mennyire savanyú-fanyar az íze, én ekkor értettem meg, miért kell mellé valamilyen édes gyümölcs. De ha szeretitek az egrest, akkor ez is ízleni fog…:)

Miután ez elkészült, a tésztát kinyújtottam és betettem a piteformába, a banánt karikákra vágtam és a tésztára tettem a karikákat, és erre az egészre ráborítottam a rebarbarás “löttyöt”. A maradék tésztát rátettem a tetejére, és ment a sütőbe fél órára. Tényleg nagyon nagyon finom lett, próbáljátok ki!

Legközelebb kipróbálom a rebarbarát chutney formában is, találtam egy szuper receptet Fűszeres Eszternél:)

 

 

 

  • Facebook

Természetes levéltetű-killer

Ebben a bejegyzésben utaltam már arra, milyen a kapcsolatom a növényekkel: complicated. Én szeretem őket, de nagyon nem teszek azért, hogy együtt is maradjunk, ha meg igen, akkor sem túl hálásak. Meg ugye a macska. A macska is szereti a növényeket. Szétrágni, felborítani, a földet kikaparni/szétszórni, rossszabb esetben belepisilni/kakilni a cserépbe, ha megfelelő méretűnek találja. Szóval nálam nincsenek növények, sőt, a család férfi tagjai is már leszoktak azon jószokásukról, hogy esetleg néha vágott virággal kedveskedjenek (ezt persze a macskára fogják…itt jelezném, hogy vannak helyettesítő termékek! :) ).

Nyaranta megpróbálok fűszernövényeket tartani, ezeket általában megveszem valamelyik hipermarketben, majd jókat csodálkozom azon, hogy 1 hét alatt kipusztulnak. Persze most már tudom, hogy ezeket rögtön át kell ültetni (!), de ez sok évig okozott gondot. Idén elhatároztam, hogy ültetni fogok, és ha ez sem sikerül, akkor jöhet a szárított bazsalikom és petrezselyem. (Tegyük hozzá, hogy a növénynevelgető viszonyok nem túl jók, naponta kb 1 órát süt a belsőudvarba a nap, a lakásba szinte semennyit).

El is ültettünk mindent, pár héttel később megjöttek az első kis hajtások, aztán a többi is szépen sorban, örültem mint valami 3 éves a csírázó babnak a zsebkendőben, így éltünk mi, én meg a fűszernövények. Telt-múlt az idő, és egyszer csak azt veszem észre, hogy a mentát bizony valaki eszi aki nem én vagyok. Remek. Egy bizonyos szúnyogszerű fekete-fehér rovar rágcsálta, amit sem az interneten nem találtam meg, sem a piacon megkérdezett bácsi nem tudott beazonosítani. Aztán az idegen eredetű bogár hívta a levéltetű haverokat is, így aztán jókat bulizhattak az én növényeimen. El is könyveltem, hogy kész, itt a vég, alkalmatlan vagyok a növénytartásra, jöjjenek a szárított fűszerek, de azért egyrészt megkérdeztem a piacos bácsit, másrészt elkezdtem lelkesen keresgélni a neten. A mindenféle vegyszereket alapból kizártam, és két dolgot találtam, amiről aztán úgy gondoltam, hogy működhet:

- a bácsi által javasolt nikotinos permetet

- a neten talált cukros-ecetes-mosogatószeres/szappanos permetet

(Meg még olyanokat is találtam, hogy pl. ültessek mentát minden cserépbe, mert arra nem mennek rá….hát nekem először a mentát csócsálták meg, úgyhogy köszi.)

A nikotinos permet valahogy úgy készül, hogy csikkeket áztatunk vízbe, 1 hétig úgy hagyjuk, és mikor elkészült ez a csodaszer, felhigítjuk soksok vízzel, és ezzel permetezünk (bizonyos források szerint ebbe is mehet egy kis mosogatószer, csak a biztonság kedvéért). Nem tudom, kell-e magyaráznom, miért nem tetszett ez az alternatíva (mondjuk egy hét alatt szerintem konkrétan nem maradt volna egy levélvégem sem, amilyen tempóban ezek zabáltak), mindenesetre maradjunk annyiban, hogy nem ezt választottam. (Bár még mindig jobb, mint a vegyszeres megoldás!)

A másik ecetes-cukros-mosogatószeres dologgal is a mosogatószer volt a problémám. Persze megmosom, mielőtt megeszem, de rossz belegondolni, hogy azt a jókis mosogatószeres cuccot a kis fűszereim jól beszívták, én meg aztán jóízűen megeszegetem. Szóval arra gondoltam, első körben maradok az ecetnél és a cukornál. És (lekopogom) úgy tűnik, bevált! 2-3 hét alatt újra egyben vannak a levelek, bár nem mondom, hogy ezek a legszebb bazsalikomok-petrezselymek-satöbbik, de szerintem a tetveket legalább sikerült eltántorítanom.

A csodaszer:

  • 2 ek cukor
  • 2 ek ecet
  • fél liter víz

Ezeket keverjétek össze egy ilyen pár száz forintos spriccelős flakonban, és indulhat a támadás (én mint az őrült, első körben naponta többször fújkáltam, aztán csak naponta 2x, majd 1x, mostanra már egész jól lejöttem róla, úgyhogy olyan 2-3 naponta fújkálok).

  • Facebook

Home made csillogós testápoló

Egy nagyon egyszerű trükköt szeretnék megosztani veletek, bár lehet, hogy már ismeritek.

A rövid történet hozzá: Sok évvel ezelőtt (pontosan nem tudom, de még azelőtt, hogy a mostani lakásunkba költöztünk, szóval legalább 5 éve) vettem vagy kaptam egy testápolót, amiben kis csillámok voltak. Akkoriban kb. sikítottam az ilyenektől, úgyhogy mikor észrevettem a bőrömön, alaposan lesikáltam magamról az utolsó darabig a csillámokat és elajándékoztam a testápolót, talán még megjegyzéseket is tettem azokra, akik ilyeneket használnak, csillogóstestápoló, micsoda hülyeség (fúj)!

Hát most eljött az idő, amikor ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy alig észrevehető, apró kis csillámokkal borítsam be a kis testem, amik csak erős napsütésnél látszanak… Hát természetesen nem találtam már ilyen testápolót (igaz, csak 2-3 helyen néztem meg, de nem én vagyok a világ legtürelmesebb embere), viszont bevillant, hogy mintha valahol hallottam volna egy olyan trükköt, hogyha pigmentet keverek a sima testápolóba, akkor a hatás csodás lesz. Rákerestem, de nem találtam semmit (illetve egy külföldi blogon találtam valami ilyesmit), ennek ellenére persze kipróbáltam, és működik. Ez bizony több szempontból is jó:

  • kicsit felhalmoztam amúgy is a testápolókat, így legalább nem kell még egyet vennem
  • a nem megvett újabb nagy adag testápolót ugye nem kell jobbra-balra rakosgatnom (ráadásul mivel amúgy sem hiszem, hogy sűrűn használnám, reális esélye lenne a jobbra-balra tologatásnak)
  • a nem használt, de jól pigmentált arany szemhéjpúderem sem szomorkodik tovább a polcon

A dolog nagyon egyszerű: egy kisebb tégelyben jól keverjetek össze testápolót és annyi pigmentet (khm, vagy porrá zúzott jól pigmentált szemhéjpúdert), amennyit szeretnétek, és tádámmm, kész is. Leginkább arannyal és ezüsttel tudom elképzelni, de kísérletezzetek!

Remélem, hasznos tippet adtam:)

  • Facebook

Recept: Epres-almás álompite

DSC03778

Előre leszögezem, hogy az előző recepttel ellentétben ez nem indulhatna a “főzzünk könnyen, gyorsan, olcsót” versenyen, mivel igazából egyik jelző sem igaz rá, viszont annyira finom, hogy szerintem néha megéri a fáradtságot. Ezelőtt sosem csináltam még pitét, nem is tudom, honnan jött az ötlet, de nagyon jó móka, ráadásul közben “születettfeleségnek” éreztem magam, ami külön vicces (köténykével az igazi).  Mondjuk én melegítőben és nem kisruhában csináltam, de ez csak fantázia kérdése…:)

Megnéztem egy csomó receptet, és most is, mint mindig, az történt, hogy mindegyik mást írt, én meguntam a keresgélést, majd bevonultam a konyhába, mondván, hogy “csak nem rontom el nagyon”, így készült el ez a csodálatos pite, a legfinomabb, legomlósabb, legjobb pite a világon.

Nehéznek nem nehéz, de tényleg elég időigényes.

(Hopp, közben eszembe jutott, hogy úgy jött az ötlet, hogy megtaláltam a szekrényben a régóta ott dugdosott mini piteformákat, igazából azokkal készült az első, és rögtön be is szereztem egy rendes nagy piteformát:) )

Tehát a recept:

Hozzávalók a tésztához (egy 24 cm-s piteformához pont elég):

  • 25 dkg liszt
  • 5-10 dkg cukor, attól függ, mennyire szeretnétek édesre a tésztát
  • 1 tojás
  • kb. fél zacskó sütőpor, de igazából mehet bele az egész is
  • 5-6 dkg vaj/margarin
  • 5-6 dkg zsír (minden receptben 12-13 dkg vaj van, de én a felét zsírral helyettesítettem, ha ez így túl “durva”, akkor maradjatok a vajnál, de szerintem a zsírtól sokkal finomabb, még ha utána  2 órát kell tornáznom, akkor is:) )
  • vanília aroma, egy kevés
  • ha nem áll össze a tészta, akkor egy kis tej

 A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd a vaj/margarin-zsír kombót egy bögrébe téve betesszük a mikróba és megolvasztjuk (nem kell teljesen, sőt, ha előre kiveszitek a hűtőből és már puha, úgy is jó). Ezt és a tojást hozzáadjuk a lisztes keverékhez, és összegyúrjuk a tésztát. Ez fóliába csomagolva mehet a hűtőbe addig, míg elkészítjük a tölteléket.

És akkor a töltelékről: igazából szerintem kb. bármilyen gyümölcs lehet, és az is ízlés kérdése, hogy előtte “összefőzzük”-e vagy sem. Én nem vagyok ebben tapasztalt, de pl. az epret szerintem bele lehet tenni felvagdosva, cukrozva “nyersen” is, míg az almát megfőzném, mielőtt a pitébe tenném. Van egy trükk, amit a spenótsalátához hasonlóan Mautner Zsófinál láttam: az eperhez tegyünk keményítőt, mielőtt beletesszük a pitébe, mert sok levet ereszt ki (tehát pl meggyhez, cseresznyéhez is mehet), így nem lesz túl híg a töltelék, miután megsütöttük a pitét, hanem szuper “dzsem állagú” lesz.

Epres pitét szerettem volna, de volt még itthon 3 almám, amit hetek óta nem ettünk meg, és már elég szottyosak voltak, de kidobni nem akartam, így lett az almás-epres töltelék, amit így készítettem (és megkockáztatom, lehet, hogy finomabb lett, mintha simán epreset csináltam volna):

Hozzávalók a töltelékhez:

  • fél kiló eper megmosva, felkockázva
  • 2-4 alma meghámozva, felkockázva
  • cukor (ízlés szerint :) )
  • fahéj
  • 1 ek keményítő
  • fél citrom

Elkészítés:

Az almát kevés vízzel megfőztem (vagyis azt hiszem ez párolásnak minősül, de majd a szakácsbarátnő megmondja), tettem hozzá cukrot, fahéjat, meglocsoltam a fél citrom levével. Igazából mehet rá a citrom lereszelt héja is, nekem már nem volt kedvem ezzel szórakozni. Miután megpuhult, hozzákevertem az eperhez, és ehhez hozzákevertem az 1 ek keményítőt, és kész a töltelék. Szerintem mehetne hozzá még egy kis gyömbér is, jól illik az eperhez és az almához is. De legyetek kreatívak! :)

Tehát töltelék kész, tészta kész, már csak össze kell állítani. A tészta kétharmadát kb fél centisre kinyújtjuk és a kivajazott piteformába tesszük. Beletöltjük a tölteléket, és a maradék tésztát is kinyújtjuk fél centisre és fél centis csíkokat vágunk belőle, ezekkel elkészítjük a “rácsozást”.

A 190 fokra előmelegített sütőbe tesszük az egészet, ahol kb fél óra alatt (de figyeljétek!) aranybarnára sül a pite.

Jó étvágyat! (És likeoljátok az oldalt a facebookon :) )

DSC03783

 

  • Facebook

Recept: Joghurtos spenót saláta

Ez a recept azt hiszem bátran indulhatna valamilyen “főzzünk gyorsan finomat, olcsón” versenyen. Ha jól emlékszem, Mautner Zsófi műsorában láttam, rögtön megtetszett, kipróbáltam, és azóta joghurtos spenót rajongó vagyok. Azon kívül, hogy tényleg kb. 15 perc alatt kész van és 500 Ft-ból kijön egy szép nagy adag, nagyon egészséges is, hiszen tele van például C-, A-,és B-vitaminokkal és magnéziummal (ami jó a tavaszi fáradtság ellen is:) ) és alacsony a kalóriatartalma.Ezután a kis bevezető után íme a recept:

Hozzávalók (2-3 főre):

  • 30-40 dkg friss spenót
  • 1 kis pohár joghurt
  • 1-2 gerezd fokhagyma, ízlés szerint
  • só, bors
  • olaj

Elkészítés:

A spenótleveleket jól megmossuk, a szárakat levagdossuk és összetépkedjük a leveleket kis darabokra. Ezután serpenyőben egy kevés olajon megfonnyasztjuk (ilyenkor eléggé összemegy sajnos…). Megvárjuk, míg kihűl és alaposan “kicsavarjuk”, azaz összenyomkodjuk a kezünkkel, hogy kieressze a vizet, ami benne van. Ezután a joghurtot összekeverjük a sóval, a borssal és a fokhagymával (esetleg egy kis szerecsendióval), majd ezt az egészet hozzáadjuk a spenóthoz, összekeverjük, és kész is:)

Lefotóztam nektek, de igaz az, hogy ételt nagyon nehéz gusztusosan fotózni, pedig egyébként nem néz ki rosszul…:)

Jó étvágyat!DSC03769

 

  • Facebook

Nagy Hummus-teszt

DSC03721

Lassan mindenki tudja, hogy a hummus (humusz, hummusz, stb.) jó, a hummus finom, a hummus egészséges. A városi legendák szerint viszont hummust készíteni nagyon macerás. Engem mégis érdekelt, hogy amiért a boltban szerintem irreálisan sokat kell fizetni, vajon megéri-e, tényleg annyira macerás-e, vagy tényleg annyival olcsóbb-e egyáltalán megcsinálni a saját kis konyhánkban. Próbáltam objektíven felmérni az ár/érték arányokat, de az eredmény mégiscsak teljesen szubjektív lesz, hiszen nincs mögöttem egy 10 fős kóstoló bizottság. Ennek ellenére remélem, a hozzám hasonló hummus-rajongóknak mégiscsak hasznos lesz. Aki pedig még nem az, az sürgősen kóstolja meg, próbálja ki és jöjjön rá, hogy a hummus csodálatos! :)

Először is, mi is ez? A hummus egy arab eredetű étel, tulajdonképpen csicseriborsó-krémnek is nevezhetnénk. A csicseriborsón kívül fő összetevője a tahini (vagy tahina), aminek fő alkotóeleme a szezámmag. Ezeken kívül olívaolajat, sót, borsot, római köményt, fokhagymát és citromlevet tartalmaz, és bármi mást, amivel ízesíteni szeretnénk. Nagyon jól lehet variálni, például natúr joghurttal, chilivel, olivabogyóval, petrezselyemmel vagy pirospaprikával (és szinte bármi mással) ízesíthető. Kenhetjük kenyérre, használhatjuk mártogatósnak (szerintem paprikával a legjobb!), de adhatjuk hús mellé is. Tápanyagokban is nagyon gazdag, tele van kálciummal, magnéziummal, cinkkel, vassal, E és B vitaminokkal, rosttal…Ezeken kívül viszont sajnos tele van kalóriával is (200/100g -átlagoltam az adatokat, amiket találtam-), ezek azonban nem annyira csúnya rossz kalóriák, mint amik például a zsírban találhatóak, hanem kedves, jó kalóriák, nem telített és nem transzzsírsavak. Ezeket egyébként most lestem le a nagy internetről, fogalmam sincs mit jelentenek (igenigen, nem vagyok hobbidietetikus, eszem, ami jól esik…ha nagy leszek, változtatok ezen), de a lényeg, hogy egészséges étel a magas kalóriatartalom ellenére is.

Annak aki még nem evett, nem igazán tudom leírni, milyen íze van, mert gondolom, hogy az “olyan csicseriborsós” leírással nem mennek sokra. Meg kell kóstolni, nem mondanám idegen-íznek, hamar meg lehet szokni és könnyen függő lesz az ember:)

Na de jöjjön a lényeg. Versenyzőink:

  • bolti hummus
  • konzerv csicseriborsóból készült hummus
  • szárított csicseriborsóból készült hummus

(A fenti képen ebben a sorrendben vannak.)

DSC03719

Ide akkor most be is szúrnám a hummus receptjét, hogy utána értékelhessem a fent felsorolt változatokat. Elöljáróban még annyit, hogy ehhez mindenképpen kell egy jó botmixer, amivel tudunk aprítani és pürésíteni is (vagy van egy jó kis kávédarálónk.)

Hozzávalók:

  • 1 konzerv csicseriborsó vagy kb. 15 dkg szárított csicseriborsó
  • olívaolaj
  • 1-2 ek tahini v. tahina (a kettő ugyanaz, de mindenhol máshogy látom. A receptet mindjárt leírom ehhez is.)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • só, bors
  • római kömény
  • 1 citrom leve

Hozzávalók a tahinihez:

  • 5 dkg szezámmag (ekkora adagból még maradni is fog, de egyrészt eláll, másrészt 5 dkg-nál már tényleg lehetetlen kevesebbet készíteni)
  • olívaolaj

Elkészítés (Tahini)

A szezámmagot olaj nélkül aranybarnára pirítjuk, hogy finom illatos legyen (kb 7-8 perc), majd hagyjuk kihűlni. Ezután ledaráljuk/felaprítjuk a szezámmagot, hogy teljesen por állagú legyen. Ezután elkeverjük annyi olívaolajjal, hogy pépes legyen, és sóval ízesítjük. Szerintem elég kesernyés lesz a szezámmag miatt, legalábbis én nem igazán tudtam eldönteni, hogy most ezt odaégettem, vagy a szezámmagnak van ilyen íze, de az a keserűség a szezámmag volt:) Ez egyébként vígan eláll a hűtőben sokáig, nem romlik meg, ha esetleg később is hummus készíthetnéketek támad. Fel lehet használni egyébként padlizsán- vagy cukkini krémekhez is, azt hiszem, nemsokára ki is próbálom! (Most, hogy ilyeneket írok, mindenki szurkoljon, hogy a Pasim ne hagyjon el…)

Boltban is megvásárolható, viszont utána néztem, hogy mennyibe kerül (min. 800 ft, és határ a csillagos ég:) ), de ezután nem is vontam be a versenybe a “bolti tahini”-vel készült változatokat.

Ez az egész  adag (az 5 dkg szezámmaggal) kb. 100 ft-ba került. A szezámmagot és a csicseriborsót (és a római köményt) egyébként egy török élelmiszereket árusító boltban szereztem be, ami tele van mindenféle különleges fűszerekkel, alapanyagokkal, és minden kb. ezerszer olcsóbb, mint a hipermarketekben. Itt szoktam pl. bulgurt és kuszkuszt is venni, tényleg fele annyiba kerül, mint más boltokban, és valahogy szívesebben megeszem azt amit itt veszek, mert lehet, hogy csak illúzió, de simán elhiszem, hogy ez egészségesebb és finomabb, mint a mindenféle divatos-márkás-szuperegészséges-színes-szagos-zacskóbacsomagolt tesóik. Ilyen bolt például van az Erzsébet körúton és a Wesselényi utcában is.

Elkészítés (Hummus) 

Tehát tahinink már van. Ha nem konzerv csicseriborsót használunk, akkor a kis borsócskákat előző este beáztatjuk hideg vízbe (lehet akár 1-2 napra is, de akkor cseréljétek ki a vizet néha!), majd kb 1-2 óra alatt sok vízben puhára főzzük (ha tesztek egy kis szódabikarbónát a vízbe, akkor kicsit lerövidül a főzési idő). Sok ez az 1-2 óra, de tényleg csak fel kell tenni főni, és elvan magában, néha meg kell kóstolni, hogy puha-e már, és ennyi. A vizet leöntjük, (a konzerves csicseriborsós változatot innentől kell folytatni) és a botmixerrel pépesítjük. Ebbe mehet 1 ek tahini, a felaprított/fokhagymanyomóval házasított fokhagyma, a só, a bors, a római kömény (ki ne hagyjátok), 1-2 ek olívaolaj, a citrom leve. Újra pürésítjük, és ha nem elég híg, akkor kis vízzel higítjuk. Igazából tényleg ízlés szerint ízesítsétek, mehet bele több/kevesebb fokhagyma, citrom, stb, mehet bele a pirospaprika, a petrezselyem, egy kis tejföl vagy joghurt…Majd ha a kis “kertemben” kinőnek a fűszerek, kipróbálom friss bazsalikommal és akár zsályával is.

És akkor értékeljünk! A konzerves és a szárított csicseriborsóból készült hummusom sajnos nem lett ugyanolyan fűszerezésű, így kicsit nehéz értékelni, de mindkettő nagyon finom, így azért csak megbirkózok az értékeléssel is:) Sőt, igazából ízre mindegyik ugyanazt a pontszámot kapná, úgyhogy kerestem egy másik szempontot erre…

Bolti hummus

Nagyon finom, nagyon krémes, nagyon addiktív:) Én simán megenném az egész dobozt, ha belém férne:)

250 g 520-600 ft, attól függ, hol veszitek, tehát

Ár: 208-240 ft/10 dkg

Krémesség: 10/10

Elkészítés: 0 perc

Konzerves csicseriborsóból készült hummus

Ez is elég krémes, bár szerintem még egy kis vizet tehettem volna hozzá. Ez persze később is javítható. A konzervet 300 ft-ért vettem (viszont érdemes megnézni a török boltban is, mert erre sajnos ott nem gondoltam, csak később, a Spar-ban), a tahinit és a többi hozzávalót max. 100 ft-nak számolom a citrommal (talán ez a legdrágább még). Kicsit erősebb az íze, mint a bolti változatnak, de gondolom ez nem meglepő. És kevésbé addiktív, amit itt most pozitívumként értékelek (hiszen nem azért, mert nem olyan finom, hanem egyszerűen egy idő után “elég”. Lehet, hogyha hígabb lenne, ez nem így lenne…). Összesen tehát 400 ft volt, ebből viszont 47 dkg hummusom lett. Tehát:

Ár: 85 ft/10 dkg

Krémesség: 8/10

Elkészítés: Tahinivel együtt kb 15 perc

Szárított csicseriborsóból készült hummus

Ízre nem sok különbség van a konzerves változathoz képest, viszont kevésbé krémes, de itt is igaz, hogy vízzel, joghurttal/tejföllel ezen könnyen lehet segíteni. Ez is kevésbé okoz függést szerencsére. Kb. 20 dkg csicseriborsót vettem 190 ft-ért, viszont ez csalóka, mert iszonyatosan megszívja magát vízzel. A többi hozzávaló ugyanaz, bár mindenből egy kicsit több kellett, mint az előzőnél, de most is 100 ft-tal számolok. Tehát összesen 290 Ft-ba került, és tádádádáámmm, lett kicsit több, mint 60 dkg hummusom. Ez rengeteg…Előre gondolkodást igényel, hiszen egyrészt be kell hozzá vásárolni, másrészt előre be kell áztatni, és a főzési idő is elég sok, de a macera-része tulajdonképpen nem több, mint a konzervesnek.

Ár: 48 Ft/10 dkg

Krémesség: 7/10

Elkészítés: Kb. fél óra összesen a tahinivel együtt, plusz az áztatás és a főzés.

Tanulság: Egyáltalán nem macerás az ügy, otthon elkészíteni ötöd annyiba kerül, mint megvenni, és úgy sokkal jobban variálható is. Ezen kívül bár a bolti hummus sincs tele E-betűs hozzávalókkal, azért szerintem mégiscsak jobb, ha mi magunk készítjük el.

Jól sejtitek, most vagy hatalmas hummus-partyt adok, vagy tele van a mélyhűtőm hummussal…:) Az utóbbiról van szó, ugyanis simán fagyasztható, tehát még csak nem is kell mindig nekiállni, egyszerre készülhet egy jó nagy adag, és onnantól hónapokig elég csak kivenni a fagyasztóból és megvárni, míg kiolvad.

Jó étvágyat!

  • Facebook

Mártogatós vacsora (szupertitkos sajtszósz és salsa recepttel)

Annak örömére, hogy tegnap (rengeteg próbálkozás után) végre sikerült tökéletes sajtszószt előállítanom, úgy gondoltam, leírom, milyen mártogatós szószokat szoktam készíteni. Kép sajnos nem készült, mert mire észbe kaptam, már csak maradékok voltak, de majd utólag lehet, hogy csatolok ehhez a bejegyzéshez egyet.

A dolog úgy kezdődött, hogy a legdurvább tanulós időszakban rengeteg nachost ettünk salsa szósszal, és próbálkoztunk néha sajtszószt is venni, de finoman szólva szinte ehetetlen volt az összes, vagy ha nem is ehetetlen, de a sajthoz sok köze nem volt. (Oké, amikor kezdett eldurvulni a dolog, akkor próbáltunk alternatív megoldásokat kitalálni, pl. zöldséget mártogatni valamibe, stb. És igazából be is jött volna, ha lett volna időnk zöldségeket felvagdosni és szószokat készíteni. :) ) Néha megpróbáltam én elkészíteni, de aztán ezek a próbálkozások időhiány miatt elmaradtak.  Aztán elmúlt a tanulós időszak, és nem hagyott nyugodni ez a sajtszósz-kérdés, úgyhogy elkezdtem különböző receptek alapján kísérletezgetni, de valahogy sosem volt olyan, amilyenre gondoltam, ráadásul sokszor odaégett, és egyébként is általában elég macerás volt a dolog. Aztán a múltkor odáig fajult a dolog, hogy találtam valami youtube-videót, természetesen atomdrága hozzávalókkal, amit mi ügyesen meg is vettem, és az eredmény nem lett ugyan rossz, de ha megnéztem az ár/érték arányt, akkor inkább bele vertem a fejem a falba:))) Akkor kitaláltam, hogy hagyjuk ezt, vegyünk tömlős sajtot és mártogassunk abba. Na de tegnap megszállt az ihlet… Tehát akkor először jöjjön a (szerintem) tökéletes sajtszósz, és utána a többi:

Sajtszósz

Hozzávalók:

  • tömlős sajt (sima, joghurtos vagy tejszínes, de nem szalámis vagy ilyesmi)
  • tej
  • egyéb sajtok (oké, pont volt itthon cheddar, de annak nem hiszem, hogy sok köze volt az igazi cheddarhoz, szerintem tökéletes a trappista is, sőt, szerintem még a lapka sajt is, majd meglátjátok :) )
  • szerecsendió, só, bors, egyéb fűszerek, amiket gondoltok (esetleg egy kis darab jalapeno paprika, vagy ilyesmi)

Elkészítés:

Na akkor elárulom a nagy titkot: gőz felett kell főzni. Ennyi. Komolyan. Fogtok két szép egymásba rakható lábast, az alsóban vizet forraltok, és a felsőbe mehetnek a hozzávalók. Először kevés tejjel főzzétek össze a tömlős sajtot, aztán reszeljétek bele a többi sajtot, és mikor ez is felolvadt, higítsátok tejjel addig, amíg jónak nem érzitek, és fűszerezzétek kedvetek szerint. Lehet, hogy most nem árultam el hatalmas titkokat, de én tegnap úgy éreztem magam, mint aki feltalálta a spanyol viaszt a sok sikertelen próbálkozás után:) Szerintem tökjó lesz az állaga és nagyon finom! Nincs benne semmi trükk, a hozzávalók is teljesen egyszerűek -lehet, hogy otthon is van mindenből-, és összességében nem is drága.

És akkor pár másik mártogatós szósz:

Tejfölös márványsajt mártás

Hozzávalók:

  • 10 dkg márványsajt
  • 2 dl tejföl
  • Só, bors

Elkészítés:

A márványsajtot és a tejfölt villával összedolgozzátok, sóval-borssal ízesítitek. Ennyi. Zellerszárral nagyon finom, de erről később..

Salsa szósz, ahogy én szoktam

Hozzávalók:

  • 1 konzerv darabolt paradicsom
  • 1 kis konzerv sűrített paradicsom
  • fél vöröshagyma, apróra vágva
  • 2 gerezd fokhagyma, apróra vágva
  • 1-2 karika jalapeno paprika, apróra vágva
  • só, bors, oregánó
  • 1kk keményítő
  • olaj
  • víz
  • ha van kedvetek, vagy épp van otthon, akkor nyugodtan mehet bele olivabogyó is, illetve ha belevagdostok egy zellerszárat, attól nagyon nagyon finom lesz

Elkészítés:

A vöröshagymát és a fokhagymát az olajon meg kell párolni, ezután mehet rá a darabolt paradicsom, a sűrített paradicsom, mehet bele a jalapeno és a fűszerek. Ezt pár perc alatt összeforr, és ezután a keményítőt egy kevés vízben fel kell oldani, és így mehet a szószba. Újabb pár perc főzés és kész is. Egyszerű, nem? Egyébként ezt szinte bármivel ki lehet egészíteni, a “titok” a keményítő benne. Na jó, elárulok még egy titkot, amit nem csak a salsa szósznál, hanem bármilyen paradicsomos mártásnál be lehet vetni: ha van üveges olivabogyótok, akkor ha annak a levéből egy kicsit belefőztök a szószba, akkor azzal is tudjátok ízesíteni, és szerintem nagyon finom. Arra kell vigyázni, hogy ez általában nagyon sós lé, úgyhogy utána a sózásra figyeljetek!

Ezeken kívül avokádó-krémet szoktam még készíteni, ha “mártogatós vacsorát” szeretnék estére, de azt szerintem már mindenki ismeri (hasonlóan bonyolult, mint az eddigiek).

És hogy mit szoktunk mártogatni?

Répát, zellerszárat és grissinit (a salsa szósz az első kettővel nem igazán passzol szerintem).  Bizony, a nachosról már rég leszoktunk (najó, néha azért becsúszik…), mert ha nem chipssel esszük, akkor ez tényleg lehet egy komplett vacsora is, és ezek sokkal finomabbak, mint a nachos és a bolti szószok. Ha még kicsit ódzkodtok a zellerszártól, azt javaslom, mindenképp próbáljátok ki, már egészen normális áron lehet kapni a nagyobb üzletekben, és pl. a márványsajtos szósszal isteni. A répát el szoktam vágni hosszában negyedekre, a zellerszárat is hasonló vastagságúra, és már lehet is mártogatni. Végül pedig a grissini receptje (grissini=kenyérrudacska, de a grissini név mégiscsak sokkal menőbb)

Grissini

Hozzávalók 2 főre:

  • 25 dkg liszt
  • 1 cs élesztő
  • kb. 2 dl víz
  • 2-3 ek olivaolaj
  • egy csipet cukor
  • só, bors, egyéb fűszerek (oregánó, bazsalikom)

Elkészítés:

A lisztet az élesztővel összekeverjük és a többi hozzávalóval összedolgozzuk. Lehet itt is trükközni, én pl. szoktam bele tenni egy kis fokhagyma krémet, vagy ha nagyon lelkesek vagytok, akkor lehet bele gyúrni apróra vágott olívabogyót, ilyesmiket. Egy kis dagasztás után egy órára mehet kelni langyos helyre. (Egyébként azt tudtátok, hogy az ilyen tészták, amiket fél-1 órát hagyni kell kelni, simán megkelnek a hűtőben is fél nap alatt? Ez azért tökjó szerintem, mert így akár reggel is össze lehet gyúrni, és este meg lehet sütni, mikor hazaértünk. Sőt, olyat is olvastam, hogy a hűtőben kelt tészták sokkal jobbak, de érzek itt azért valami belemagyarázást…)

Ha megkelt, a sütőt előmelegítjük 180 fokra, a tésztát kb 1 cm-re kinyújtjuk és kb 1 centis csíkokra vágjuk. Ebből lehet kukacot gyúrni, vagy így ebben a “lapos” állapotában megcsavarni (én így szoktam, tökjól néz ki), és kb. 15-20 perc alatt meg is sülnek. Akkor a legjobb, amikor még csak egy nagyon kicsit kezd el barnulni, mert akkor kívül már ropogós, de belül jó puha.

Nos, azt hiszem, mindent leírtam a mártogatós vacsora szokásaimról:))) Remélem meghoztam a kedveteket hozzá, mindent nagyon gyorsan és egyszerűen el lehet készíteni, úgyhogy hajrá!

 

  • Facebook