Életjel és egy kis filmajánló

Jól eltűntem, de van rá magyarázatom: újra dolgozom, igaz, csak 4 órában, de múlt héten a hajnali kelés eléggé fájt (már kezdem megszokni, nem lesz gond:) ), ezért kicsit zombi-üzemmódban működtem. Viszont van egy csomó bejegyzés-ötletem, már csak meg kell őket írni…:)

Viszont a nagy fáradtságnak és az esős időnek köszönhetően (tudom, hogy nem sokan vagyunk így, de én nagyon szeretem ezt az időt, ha épp hazafele jövök, még megázni is szeretek) megnéztem pár filmet az utóbbi időben, amik közül most ajánlok is nektek kettőt. Aztán majd egyszer befejezem a Leonardo DiCaprios filmajánló sorozatot is…

Tehát a filmek:

Coco Chanel (francia életrajzi filmdráma, 2009)

audrey-tautou-coco-chanel1252199987

Imádom a francia filmeket, imádom Audrey Tatout (bár a Drágaságom című film szerintem borzalmas), és jelentem, most már Coco Chanelt is imádom. A film bemutatja, hogyan lesz a kis árvaházi Gabrielleből kávéházi énekesnő, szerelmes nő, majd később Coco Chanel, milyen külső és belső harcokat kell megvívnia, milyen falakat kell ledöntenie….Audrey Tatou zseniális, mint mindig, a film hangulata teljesen beszippant, és hát a ruhák…Na! Tessék megnézni. :) Nem mondanám kifejezetten csajos filmnek, de azért azt ne várjátok, hogy a pasik is odalegyenek érte…

Tortilla leves (amerikai vígjáték, 2009) (Megnézhető a youtube-on teljes hosszában, magyarul!)

Tortilla-leves

Ez szerintem tipikusan esős időben bekuckózós film. Nincs nagyon komoly mondanivalója, inkább egy kis egyszerű, megmosolyogtató és nagyon nagyon hangulatos film, viszont aki szereti a “főzős filmeket”, annak erősen ajánlott. Megint kölcsönveszem a Port.hu-s leírást:

“Martin Naranjo (Hector Elizondo) mesterszakács elégedetten kezdi nyugdíjas éveit. Özvegyen maradt, de megszokta, viszont rég elvesztette az ízlelés képességét. A Naranjo-család feje azonban szívesen főz csodás étkeket szép lányai számára. Meg akarja állítani az időt, de a lányok már saját élet után vágyódnak. Maribel (Tamara Mello) egyetemista még, de elege van a szingliségből. Carmen (Jacqueline Obradors) karrierista nő, folyton számonkéri barátjától viselkedését. A csendes alkatú Leticia (Elizabeth Peňa) úgy érzi, leszámolt már illúzióival, mégis úgy érzi, hogy folyton hiányzik valami az életéből. A lányok nyugalmát is felkavarja, mikor édesapjuk szerelemre lobban egy csinos elvált nő iránt. Egyre pompásabb ételek készülnek a házban. A boldogság receptjéhez pedig még néhány váratlan dolog is szükségeltetik…”

Tényleg nagyon kedves aranyos film, és szuper, hogy meg lehet nézni a youtubeon itt.

  • Facebook

Filmajánló: Leonardo DiCaprio filmek II.

Ahogy ígértem, itt a második rész (időközben a DiCaprios filmajánló kibővült 3 részesre, az előzőnél még nem realizáltam, hogy ennyi filmje van, amit láttam, is…:) ), és mivel időrendben haladtam, most jönnek az újabb-ismertebb filmek, amiket igazából gondolom bemutatni sem kell nagyon…

Rómeó + Júlia (amerikai filmdráma, 1996)

romeo_julia_1

A sztorit mindenki ismeri, hiszen kötelező irodalom, plusz körülbelül ez a kettőszáznegyvenharmadik adaptációja a műnek, ami egyébként nem is sikerült rosszul. Leonardo Rómeó eljátszásáért 1997-ben a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon megkapta a legjobb férfi alakításért járó díjat, amit én nem-hozzáértőként nem teljesen értek ugyan, viszont egyszer mindenképpen nézhető a film. Itt családok helyett gangek, erkély helyett medence, kard helyett fegyver van, de ha ezt feldolgoztuk, akkor egy egészen élvezhető 120 percet tölthetünk el Rómeó és Júlia társaságában. Zárójelben megjegyzem, érzek egy kis párhuzamot a film és Eszenyi Enikő darabja között, a zárójel zárójelében pedig azt, hogy én személy szerint mindkettőt a kihagyható kategóriába sorolom, de annak inkább a “tetejére”, mint az aljára:)

Marvin szobája (amerikai filmdráma, 1996)

marvin.szobaja

Ezt is hétvégén néztem újra, mert úgy emlékeztem, hogy ez egy nagyon nagyon jó film. A Pasim is végignézte velem, és inkább nem tolmácsolnám az ő véleményét a dologról…

Olyan színészek játszanak ebben a filmben, mint Meryl Streep, Diane Keaton és Robert DeNiro, ami simán garancia lehetne egy szuper másfélórára, de nem. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy ez a film már több, mint 15 éves, akkor még nem nyomták tele a filmeket/sorozatokat annyi ingerrel, mint mostanság, de szoktam régi filmeket nézni, és van, ami nagyon nagyon tetszik, úgyhogy lehet, hogy mégsem ez volt az oka annak, hogy szinte végig untuk.

A történet két szálon kezdődik: Megismerjünk Lee-t Ohioból (Meryl Streep), akinek két fia közül az egyik elmegyógyintézetben tengeti napjait (Leonardo DiCaprio), a másik pedig egy visszahúzódó kisfiú, róla sokat nem is tudunk meg. A másik szálon ott van Bessie Floridában (Diane Keaton), aki a szülői házban ápolja a szinte magatehetetlen édesapát, és gondját viseli Ruthnak, a kicsit bolondos nagynéninek.

Bessieről kiderül, hogy leukémiás és csontvelő átültetésre lenne szüksége, amihez bizony kell egy rokon is…Itt derül ki, hogy Lee és Bessie testvérek, de évtizedek óta nem tartják a kapcsolatot. Bessie felhívja Leet, aki fogja a két gyereket, és elmegy Floridába a szülői házba. Itt persze nagy veszekedések-kibékülések-rájövések sorozata kezdődik, de nem szeretnék spoilerezni:) A színészek zseniálisak, de tényleg, és a sztori sem lenne rossz, de valami miatt befullad a film egy ponton, és nagyon unalmassá válik. Ezt is a kihagyható kategória felső szakaszába tenném, ha nincs más ötletetek, nézzétek meg, egynek jó!

Titanic (romantikus dráma, 1997)

images (1)

Tegye fel a kezét, aki nem látta! Az most menjen, és nézze meg! Mindenkinek látnia kell egyszer ezt  a több, mint három órás drámát, romantikát, hallania kell a filmben Celine Dion My heart will go on-ját (szerintem az egyetlen filmzene, aminek tudom az előadóját-címét, és álmomból felkeltve is tudom visítani, hogy “neeeaaaar…faaaaar…whereeeeeever you aaaare….”, pedig több, mint 10 éve láttam a filmet és azóta nem, és ez így is marad, ha rajtam múlik).

A sztorit itt sem kell bemutatni: hajó, jéghegy, gazdag nő-csóró srác, szerelem, vihar, süllyedés, mentőcsónakhiány, katasztrófa. Egyébként tényleg meg kell nézni ezt a filmet egyszer, akármennyire az van róla a köztudatban, hogy elviselhetetlenül nyálas. Valójában tényleg gyönyörű, a sztori is és maga a film is, James Cameron igazán kitett magáért, és szerintem így 15 év elteltével is megállja a helyét a film, és kapunk valami képet arról is, hogy hogy is történhetett ez, mert szerintem sokan vagyunk, akik csak arra emlékszik a történelem órákról, hogy “ezerkilencszáztizenkettő április tizennégy, Titanic elsüllyedése”. (De miért 3 óra, MIÉRT?).

Szóval film-bakancslistára felírni tessék kéremszépen!

A vasálarcos (angol-amerikai kalandfilm, 1998)

479839_041c7b0430_s

Csak ennyit mondok: Leonardo DiCaprio, John Malkovic, Gérard Depardieu, Jeremy Irons.

Najó, nem csak ennyit mondok:). Szóval ezt a filmet én annak idején imádtam, és most eldöntöttem, hogy újra megnézem. Saját szavaim helyett bemásolom ide a port.hu-s történet leírást, így tuti elkerülöm a spoilerezést:

“XIII. Lajost a dölyfös XIV. Lajos követi a trónon, akinek uralkodása alatt egész Franciaország éhezik. A király az egykori testőrének, Athos fiának menyasszonyát szemeli ki ágyasául. Hogy megszabaduljon riválisától, a fiút végzetes csatába küldi. Athos haragjában felkeresi régi bajtársait, Porthos, Aramist és D’Artagnant, hogy segítsenek végrehajtani tervét. Ki akarja szabadítani a piperkőc király börtönében raboskodó rejtélyes foglyot. A mendemonda szerint a vasálarcos férfi nem más, mint a király ikertestvére. A népet sanyargató király helyett őt akarják trónra ültetni.”

Az IMDb elég alacsony pontszámmal jutalmazta ezt a filmet (6,3), emiatt most gyorsan elolvastam pár kritikát, és lehet, hogy erre ugyanúgy rosszul emlékszem, mint a “tökjófilm”-ként megjegyzett Marvin szobájára, úgyhogy innentől kezdve nem is merek semmit írni…De legrosszabb esetben is a filmrangsor felső harmadára tenném, úgyhogy ha a történet alapján kedvet kaptatok hozzá, akkor szerintem hajrá, én is hamarosan megnézem újra!

A part (amerikai-angol filmdráma, 2000)

15925_32128-a-part-02-d0000AEFEadecb307e3fd

Jó történet, szép helyszín, DiCaprio pedig hozza a szokásos színvonalat.

Szóval az A part.  Richard (Leonardo DiCaprio) elmegy kalandozni Thaiföldre, ahol találkozik Daffyval. Daffy mesél neki egy titkos szigetről, és egészen véletlenül egy térképe is van a sziget elhelyezkedéséről. Ez a mi Richardunkat nem hagyja nyugodni, ezért két francia csajjal együtt átúszik a földi paradicsomként leírt helyre. Itt aztán mindenféle izgalom történik vele…de a többi már spoiler lenne.

Szerintem érdemes megnézni, ahogy írtam, nem egy kifejezetten zseniális film, de tényleg nem rossz a történet, nagyon szépek a képek, jó a zene, szóval…:)

Kapj el, ha tudsz! (amerikai krimi, 2002)

catch_me_if_you_can_1

Éééééés végre, egy film, amiről azt írhatom, hogy zseniális! Szerintem tényleg Leonardo DiCaprio az egyik legjobb színész, viszont (ahogy azt észre is vehettétek), eddig egyik filmjére sem írtam azt, hogy na igen, ezt mindenképpen nézzétek meg (kivéve a Titanicra, de az egy más kategória). Szóval ez mehet a film-bakancslistára, hurrá!

Kedvenc színészünk ifjabb Frank Abagnalet alakítja, aki eddigi 21 életévében több különböző szakmát is “kipróbált” már, például volt már orvos és másodpilóta is. Természetesen egy profi szélhámossal állunk szemben, aki tökéletesen hamisított csekkjeinek köszönhetően milliárdos. Hát ez meglepő módon nem tetszik az FBI-nak, úgyhogy Carl Hanratty (akit nem más játszik, mint Tom Hanks) a nyomába ered…Ebből pedig egy fergeteges kis krimi kerekedik! (És egyébként based on a true story.)

Hm, ezt is régen láttam, itt az ideje újra megnézni:)

Aviátor (amerikai filmdráma, 2004)

0228aviator6

Amikor megnézek egy filmet, először mindig megnézem, milyen hosszú. 90 perc szuper, 120 perc oké, 150 perc felett eszembe sem jut, hogy egyben meg tudom nézni, mert vagy elalszom, vagy megunom, vagy csak simán nem tudok ennyi ideig figyelni…Nos, ez a film 170 perc, és sajnos most nem írhatom ide, hogy ennek ellenére sikerült egy körben megnézni, mert nem. Viszont ezt érdemes végigülni (akár megszakítással is), tényleg nagyon egyben van, és nem laposodik el a végére!

 A DiCaprio által megelevenített személy, Howard Huges a XX. századi Amerika valós alakja. Howard  megvalósította az “amerikai álmot”: egyszerű kis rendezőből ünnepelt hollywoodi producer válik, aki egyébként emellett feltaláló is iparmágnás is. Ha ez nem lenne elég, a repülés szerelmese,ennek örömére egy saját légiforgalmi vállalatot is létrehozott. Az üzleti élete mellett magánélete is fontos szála a filmnek: szerelmek, csalódások, csak a szokásos…A nagy sikert nagy bukás követi, viszont ha érdekel titeket a folytatás, nézzétek meg a filmet! Érdemes:)

A tégla (amerikai filmdráma, 2006)

A-tegla

153 perc. Végigültem. Bakancslistára felírni!

Kicsit emlékeztet ugyan a Donnie Brascora, viszont talán még annál is sokkal jobb! Leonardo DiCaprio mellett Jack Nicholson és Matt Damon a főszereplők, ami Martin Scorsese rendezésével összeadva már szinte garancia arra, hogy egy hihetetlenül izgalmas bűnözős-maffiás-beépülős filmet láthassunk. Annyira, de annyira szeretném leírni a végét, hogy azt el sem tudjátok képzelni, emiatt szerintem nem tudnék erről a filmről úgy írni, hogy ne sejtsetek 1-2 fordulatot előre (ugyanis a film tele van velük), úgyhogy inkább megint a port.hu-s leírást veszem kölcsön:

“Billy Costigan (Leonardo DiCaprio), a fiatal rendőr beépül Frank Costello (Jack Nicholson) maffiavezér szervezetébe. Miközben Billy azon dolgozik, hogy elnyerje Costello bizalmát, egy másik fiatal rendőr, Colin Sullivan (Matt Damon) is beépül, miután kiderül, hogy a maffia túlságosan is jól értesült a rendőrség akcióiról. Úgy tűnik, a rendőrök között is van egy tégla.”

Ha mondanom kellene egy DiCaprio filmet, amit mindenképpen mindenkinek látnia kell, akkor nagy eséllyel ezt mondanám.

Viharsziget (amerikai thriller, 2009)

Viharsziget

Ez is Scorsese film, viszont szerintem a simán felejthető kategóriából. Mikor megnéztem, emlékszem, hogy az volt az első gondolatom, hogy na, ez a 23. ilyen film, amit látok, remek. (Ha leírnám, hogy milyen, akkor azzal a csattanót is elárulnám:) ). Ennek ellenére egyébként egy nagyon “jól megcsinált”, szinte végig izgalmas filmről van szó, amit tényleg azt hiszem egy percig sem untam, viszont mivel ez a 23. ilyen film, viszonylag korán elkezdtem sejteni a turpisságot. Ez viszont nem jellemző, lehet, hogy csak pont rá volt állva az agyam, ilyen szempontból tényleg nagyon jó film, hogy a csattanó az igazi csattanó a végén. (Egyébként én is meglepődtem, annak ellenére, hogy egy kicsit sejtettem.) Amúgy meg mivel thriller ugye, félelmetes is a film, de nézhetően félelmetes:)

Van nekünk egy remek kis elmegyógyintézetünk Massachusetts (ezt tök nehéz leírni) egyik kis szigetén, ahol a legveszélyesebb, legborzalmasabb bűnözőket tartják fogva. Annak ellenére, hogy innen lehetetlen megszökni, természetesen valakinek mégiscsak sikerül, ezért két rendőrbíró odautazik az ügy felderítésének céljából…Innentől pedig nem árulok el semmit, tessék megnézni! (DiCaprio az egyik rendőrbíró barátunkat játsza a filmben.)

Mára ennyi, a következő részben jön az Eredet, a Django elszabadul, és szupernépszerű Gatsby-film!

  • Facebook

Filmajánló: Leonardo DiCaprio filmek I.

Rendben, tudom, hogy a csapból is az A Nagy Gatsby folyik, és bevallom, emiatt a film miatt (ami nekem egyébként annyira nagyon nem is tetszett, de erről később) “jutott eszembe” az úr, de valljuk be, fergetegesen jó színész. És ezt nem csak az utóbbi pár évben készült filmjei miatt állítom, hanem a korábbiak miatt is.

Sokszor van olyan, hogy ráállok egy színészre, és több filmjét is megnézem egymás után. Nagyon jó egy-egy színészt különböző karakterekben látni, látszik, hogy mi áll jól neki, mi kevésbé, illetve például az, hogy mi magunk mennyire tudunk elvonatkoztatni egy bizonyos karaktertől. Szegény Leo például nekem még mindig egy Nick Carter hajú nyálgépként jelenik meg a fejemben a Titanic miatt, ami az én korlátoltságom (ráadásul jobban belegondolva, abban is hatalmasat alakított, csak a film vált ki mindenkiből furcsa érzéseket), viszont ezt rögtön elfelejtem, ha egy másik filmet nézek.

Akkor róla pár sor, aztán jön az igazi filmajánló:)

1974-ben született Hollywoodban (Los Angeles), szülei 4 éves korában elváltak, ezután édesanyjával élt. Színészi karrierje 15 évesen kezdődött, ekkor sorozatokban szerepelt. 1991-ben a Rémecskék 3 című filmben debütált (ehhez nem volt szerencsém sajnos), amit egy komolyabb film, az Ez a fiúk sorsa követett (ehhez viszont igen, de erről is később), ahol már Robert De Niroval játszott együtt. Ezek után jött  a Gilbert Grape. Ekkor 19 éves volt, és egy mentálisan sérült fiút játszott, amiért aztán Oscar díjra is jelölték. Az átütő siker természetesen az 1997-es Titanic után érkezett, de erről nem is szeretnék többet írni, ismeritek a sztorit:) Ezután olyan filmek jöttek, mint a Sztárral szemben, A vasálarcos vagy az A part. Ezekben szerintem annyira azért nem csillogtatta meg tehetségét, de ez saját vélemény…

2002-ben viszont elkezdett olyan rendezőkkel együtt dolgozni, mint Steven Spielberg (Kapj el, ha tudzs című film) és Martin Scorsese (New York bandái, Aviátor, A tégla), és ezt a jó szokását szerencsére azóta is megtartotta, gondoljunk csak a Viharszigetre, az Eredetre, vagy a nem régi Djangora (és persze az A nagy Gatsbyre).

Oscar-díjat ugyan még nem kapott (jelölése is csak 3 volt, de úgy sejtem, ez azért idén megváltozhat), viszont több “kisebb” díj mellett 2004-ben a Hollywoodi Filmfesztiválon megkapta az év színésze díjat, 2005-ben szintén legjobb színész kategóriában a Golden Globe-díjat is.

Magánéletéről nem szeretnék írni, ha érdekel, nézzetek utána, viszont kiemelném, DiCaprio nagy környezetvédő, bizony!

És akkor a filmek, amiket szerintem érdemes/nem érdemes megnézni 2 részletben (a következő valamikor a héten várható:) ) Ezek kizárólag azok a filmek, amiket láttam is.

Haladjunk időrendben!

Ez a fiúk sorsa (amerikai filmdráma, 1993)

Először is ez Leonardo DiCaprio második filmje, ehhez képest 19 évesen szinte “lejátsza a vászonról” Robert De Nirot. Az általa eljátszott Tobias (aki Jack-nek szólíttatja magát) édesanyjával, apa nélkül nő fel, folyamatosan utazgatva, amit nem kedvtelésből tesznek, hanem ez az anya legtutibb megoldása a problémákra. Az anya azonban egyszercsak találkozik Dwighttal (Robert De Niro), akiben meglátja fiacskája leendő édesapját is. Az eddigi hangsúlyokból, és abból, hogy ez bizony egy dráma, biztosan kitaláltátok már, hogy Dwightról hamar kiderül, hogy nem az a kedves figura, akinek először tűnik, jön a bántalmazás, az alkoholizmus, a sok csalódás, sírás, meg minden, ami egy ilyen filmbe kell. DiCaprio miatt érdemes megnézni ezt a filmet egy borongós őszi délutánon, mert ő tényleg hihetetlenül játszik ebben, de egyébként én a kihagyható kategóriába tenném, nem úgy, mint a következő két filmet:

Gilbert Grape (amerikai filmdráma, 1993)

Najó, bevallom, iszonyatosan rég láttam ezt a filmet, és annyira nem nagyon emlékszem rá, viszont arra igen, hogy nagyon tetszett (máris 2 ok, hogy újra megnézzem). Itt egy nagy kedvencem, Johnny Depp oldalán láthatjuk Leot, és már említettem, hogy Oscar-díjra is jelölték a szerep miatt.  A történet röviden: Gilbert Grape (Johnny Depp) egy huszonéves srác, aki egy kisvárosi zöldségboltban dolgozik. Ő tartja el a családot, mivel édesapja már nem él, édesanyja pedig annyira túlsúlyos, hogy nem is nagyon tud már mozogni. Életét megnehezíti még egyik testvére, Arnie is (Leonardi DiCaprio), aki értelmi fogyatékos, és apa (és tulajdonképpen anya) híján csak Gilbertre hallgat. A srác élete unalmas és keserű, viszont feltűnik a színen egy lány, aki aztán mindent megváltoztat, ahogy azt kell… Ennek a filmnek is elég borús a hangulata, viszont az előzővel ellentétben ez nem egy sablonos, könnyen kiszámítható film (az Ez a fiúk életét sem akarom lehúzni, de azt tényleg inkább a színészek játéka és a hangulat miatt érdemes megnézni, itt viszont a sztori is nagyon jó), szerintem nagyon érdemes megnézni!

Egy kosaras naplója (amerikai filmdráma, 1995)

Ezt most néztem újra a hétvégén, úgyhogy örömmel jelentem, erre emlékszem! :) Ez a film Jim Carroll önéletrajzi regényének adaptációja, melyben Leonardo játsza magát Jimet.

Jim édesanyjával él, átlagos tizenéves srác. A film bemutatja, hogy lesz drogos, milyen a New York-i drogosok élete, és azt, hogy egy bizonyos rétegnek ebből tulajdonképpen nincs kiút, hacsak nincs mellettük egy segítő. Jimnek szerencsére jutott egy, így a film végére természetesen megmenekül.

Ami miatt szerintem hihetetlenül jó ez a film, az az, hogy Jim akármennyire ellenszenves a film egy részében, hiszen pénzt lop, édesanyját semmibe veszi, pénzért szexel, mert annyira kell neki a drog, hajléktalanként él és úgy amúgy is egy elég visszataszító jelenség válik belőle, mégsem hibáztatja a néző emiatt  szinte egy percig sem. A film azt mutatta meg számomra, hogy hogyan lesz valakiből úgy drogos, hogy alapvetően nem egy züllött valaki (illetve igen, de csak annyira, amennyire a ’90-es évek amerikai tizenéveseit képzeljük), hanem a fizikai függőség teszi ezt vele. Persze nem szeretnék ezzel senkit semmi alól felmenteni (mert például elkezdeni is el kell valahogy)… DiCaprio ebben a filmben is zseniálisat alakít, ezt a filmet pedig a mindenképpen megnézendő kategóriába sorolom! (Szintén kevésbé vidám és mosolygós délutánokra/estékre).

Teljes napfogyatkozás (angol-francia-belga filmdráma, 1995)

Ezt a filmet nem feltétlenül tenném fel a film-bakancslistára, viszont azért ajánlom azoknak, akik szeretik az európai filmeket, érdeklődnek a XIX. századi francia költők életmódja iránt, vagy épp csak meg szeretnének nézni egy jókis filmet, de nincs ötletük, mit. (FYI: A teljes film fent van a Youtube-on!)

A film a két híres francia költő, Arthur Rimbaud és Paul Verlaine életét mutatja be. Ez a két alak a tizenkilencedik század nem éppen átlagos figurája volt, ahogy a ezt a film is bemutatja, ami pont olyan megbotránkoztató, mint ez a két költő volt akkor. Ennek mentén tele van alkohollal, (homo)szexualitással és hasonló dolgokkal. Igazság szerint nem nagyon tudok mit írni a filmről, szerintem a hangulata miatt érdemes megnézni. Én ezután kicsit jobban el tudtam képzelni az akkori francia költők életmódját is (bár a gimis irodalomtanárom is egészen jól felvázolta, úgy emlékszem:))) ). Ebben a filmben nem gondolom, hogy bárki olyan fergetegesen nagyot alakított volna, ráadásul a magyar szinkron végig nagyon zavaró (tudjátok, van olyan, hogy az elején fura, de aztán meg lehet szokni. Hát, itt nem, Alföldi hangja sehogy sem passzol Leonardo DiCapriohoz szerintem).

Folyt.köv.! (És akkor majd férfiasabb képet is kaptok:) )

images

 

 

 

 

  • Facebook

Színházajánló: A dzsungel könyve

Gondolom valami kevésbé ismertre számítottatok az első színházajánlós bejegyzésben, nem Magyarország egyik legnépszerűbb előadására. Sőt, valószínűleg ajánlgatni sem nagyon kell, nem hiszem, hogy sokan vagytok, akik még nem láttátok. Nade! Holnap (2013.04.19.) adják elő ezredszerre ezt a darabot a Pesti Színházban. Ezredszerre. Ha ez még nem lenne elég, van két színész, a Kát játszó Méhes László és az Akelát alakító Borbiczki Ferenc, akik ezredszerre lépnek fel ezekben a szerepekben. Hihetetlen, nem? A darabot 1996-ban adták elő először, és remélem, még nagyon sokáig fogják játszani!

Az 1000. előadáson debütál egy új dal, Maugli dala, ami Geszti Péter elmondása szerint az egyik legfontosabb dal a darabban, és eredetileg úgy tervezték, hogy nem az 1000., hanem az első előadástól benne lesz, de nem készült el időre, és mivel enélkül is működött a dolog, csak most gondolták úgy, hogy megírják és beleteszik, így innentől kezdve már ez is része lesz az előadásnak. Én nagyon kíváncsi vagyok:)

A darabot gyerekkoromban láttam először, már akkor imádtam (de ki nem?), és azóta is vágytam rá, hogy újra megnézzem, bár bennem volt egy kicsit az érzés, hogy mi lesz, ha nem is olyan jó és összedőlnek az illúziók, egyébként is gyerekeknek szól, satöbbisatöbbi… Hát ez a darab most is zseniális, akkor is zseniális volt és remélem, 50 év múlva is zseniális lesz!

A zenéje pedig….egyszerűen… Van, aki nem libabőrözik, ha hallgatja? Lehet énekelni, lehet rá táncolni itthon, de ha csak hallgatom, már az is megmosolyogtat vagy éppen megsirat egy kicsit, és mindenképpen feltölt.

Tényleg nehéz A dzsungel könyvéről írni, hiszen tényleg mindenki ismeri, a történetet úgy gondolom nem kell bemutatni, azt, hogy milyen emberi értékeket mutat be, azt sem, vagy hogy a színészek játéka mennyire hihetetlenül tökéletes (és nem, nem úgy tűnik, hogy unják, még az sem, aki ezredszerre játsza)…

De mégis úgy gondoltam, hogy az ezredik előadás mégiscsak megérdemel egy bejegyzést itt is.

Menjetek, nézzétek meg!

Itt láthattok interjúkat a színészekkel, Hegedűs D. Gézával a rendezővel, illetve Dés Lászlóval, a zeneszerzővel.

És az egyik kedvenc dalom belőle:

A mi emberünk

  • Facebook