Tudom, eltűntem…

Jól eltűntem, azt sem tudom, hogy az a pár ember, aki eddig olvasott, itt van-e még…Itt vagytok? :)

Van ám egy csomó kifogásom, miért nem írtam eddig, de persze mind csak hülyeség…Viszont azt hiszem, kicsit rendbe tettem magamban, mit is akarok. Az a helyzet, hogy követek egy rakat blogot, és talán picit irigykedek a több ezer követőre, amit különböző outfit és “mit vettem a hónapban” bejegyzésekkel lehet elérni, ahova néha egy-egy recept vagy filmajánló is becsusszan. És talán én is azt hittem, valami ilyesmit szeretnék, sok-sok nappali krém, éjszakai krém, bőrfeszesítő, sminkcucc, körömlakk, stb. teszttel. Igen ám, de ez olyan, mint amit egyszer a felesleges sminkcuccok összevásárlásáról írtam: Attól még, hogy az évek alatt beszereztem a szivárvány minden árnyalatában pompázó szemhéjpúdereket, nem lettem olyan lány, aki reggel 5 percnél többet szán sminkelésre, de még ha valami olyan alkalom van, ahova erősebben sminkelhetnék, akkor is maradok szempillaspirál-pirosító-púder-rúzs varázskombónál. (Kövezzetek meg, de lehet, hogy alapozóm is csak akkor lesz, ha már nagyon kell – remélem, ez úgy 35 éves korom előtt nem történik meg.). Szóval attól még, hogy lett egy szép blogom, amit nagyon régóta szerettem volna, biztosan nem fogom lefotózni, hogy milyen ruhában indultam el itthonról, és nem fogom aláírni, hogy melyik ruhadarabot hol szereztem be (pedig kicsit talán szeretnék ám olyan lány lenni:) ). És lehet, hogy öregszem, de az ilyen beszerzős (“haul”) bejegyzések olvasásakor már nem az jut eszembe, hogy jaj, de jó lehet ezeket mind kipróbálni, hanem az, hogy ha valaki egy hónapban 3 féle arckrémet, testápolót, satöbbit vesz meg/kap meg egy cégtől, az vajon ebből mennyit fog kidobni (ami iszonyú nagy pazarlás szerintem, és nem a pénzre gondolok, azzal mindenki azt csinál, amit akar, de ez nagyon nagy szeméttermelés-környezetszennyezés ám…).

Viszont szívesen írok recepteket meg mindenféle praktikákat, DIY bejegyzéseket, filmajánlókat és ilyesmiket, akár csak magamnak, hogy megjegyezzem, akár 3 embernek, ha annyi olvas, de persze sok sok emberrel is szívesen megosztom ezeket, ha úgy alakul:)

Na de a lényeg: vége a Greenberry-nyáriszünetnek, és hamarosan leírom a legtutibb padlizsánkrém receptjét!

kép forrása: Pinterest.com

kép forrása: Pinterest.com

 

 

  • Facebook

Már csak másfél hónap van a nyárból!

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én néha úgy érzem, hogy elszalad mellettem az idő. Ugyan most nekem jó sok van belőle, de emlékszem, tavaly nyár végén jöttem rá, hogy még egy csomó mindent nem csináltam, ami pedig nem hiányozhat egy nyárból sem. Ez persze mindenkinek más, és nem is kell nagy dolgokra gondolni, de azért érdemes 5 percet  egy kis tervezgetésre szánni, hiszen most van itt az ideje az éjszakai nagy sétálgatásoknak, borozgatásoknak, világmegváltásoknak, tóparton olvasgatásnak, satöbbinek. Most, hogy egy kicsit számot vetettem, rájöttem, hogy jó sok kis pipa van már a képzeletbeli listámon, aminek eléggé örülök:) Szóval elő a kis nyári bakancslistával, mert már csak párat alszunk, és itt a szeptember (ami remélem jóóó meleg szeptember lesz).

Néhány tipp (a nagy része Budapesthez kötött, de minden városban megvannak a hamburgerezős, hekkezős, sétálgatós helyek):

  • Munka utáni hazarohanás/máshova rohanás helyett fogjatok egy könyvet, és üljetek ki a közeli parkba olvasni.
  • Hekk a Rómain…priceless (na nem az íze miatt, inkább a
  •  hangulat a lényeg…palacsintából pedig jobb, ha csak kakaósat kértek.) BKV hajóval szuper kis hétköznapi randi lesz a dologból:)
  • Éjszakai séta a Budai Várban
  • Városi turistáskodás: Nem kell nyaralni menni ahhoz, hogy nevezetességeket nézz és helyi ételeket egyél mindenféle éttermekben. Nevezz ki egy napot valamelyik hétvégén, ez lesz a “nyaralós nap”, és vágj neki a városnak: kávézz/sütizz reggel egy cukrászdában, nézz meg egy kiállítást, ebédelj egy olyan helyen, amit már rég kinéztél, de valahogy sosem volt alkalom ott enni, satöbbi, satöbbi…
  • Barátokkal grillezés
  • Kis “biciklitúra” a Vári Cukrászdába: mivel 9-ig nyitva vannak, ez is lehet munka utáni program, és az ezerféle fagyi megér egy kis tekerést:)
  • Hétfőnként Budapest Rooftop Cinema! Az egyik legjobb dolog, ami egy hétfő estén történhet…:) Iszonyatosan hangulatos, és mivel korán érdemes érkezni (ha foglalsz helyet akkor is, ha nem, akkor meg főleg), elkaphatjátok a naplementét is a Corvintetőn. Hihetetlenül jó!
  • Szabadtéri koncertek
  • Barátnős fröccsözés/borozás
  • Ha még nem sokszor került elő a fényképezőgép, akkor vegyétek csak elő és kattintgassatok, olyan jó lesz később visszanézni!
3ce4377c2b21bf912bc022cd2de3e849

Forrás: Pinterest.com

Gondolom nektek is megvannak a kis “nyári rítusaitok” (nekem például az évi hekk a Rómain kötelező, de idén már megvolt), úgyhogy hajrá hölgyeim/uraim, le ne maradjunk itt szépen a nyárról! :)

 

  • Facebook

Rebarbarás-banános pite

Nahát, most láttam, milyen régen írtam receptet! Megpróbáltam magam visszafogni, hiszen ez nem egy khm “gasztroblognak” indult, de annyi jó recept van és annyira szívesen megosztanám mindet (mondjuk azonnal), de aztán arra gondoltam, hogy á, majd inkább írok mást, de a más meg sajnos sokszor elmarad. Na mindegy, nem erről szerettem volna elmélkedni, csak meglepődtem, milyen régen volt már…:) A lényeg viszont, hogy új szerelmem van: a rebarbara.

A kép forrása: http://mprunotto.com/prodotti/confettura-extra-di-rabarbaro/

A kép forrása: http://mprunotto.com/prodotti/confettura-extra-di-rabarbaro/

Lehet, hogy csak nekem ekkora újdonság ez a finomság, mert sokmindenkitől hallottam, hogy “régen a nagymamám sok rebarbarás sütit sütött”, de nekem új élmény volt, és ezzel új kedvenc savanyú-gyümölcsöm lett most, kiütve az egrest a trónról (persze nyersen még mindig az egres a nyerő).

Szóval van ez a gyümölcs (igazából zöldség), ami úgy néz ki, mint a zellerszár, csak piros. Az internet szerint akkor jó, ha az alja már pirosasodik, de felül még zöld. Egyelőre nem vagyok egy rebarbara-guru, úgyhogy elhiszem. :) Bizonyos források szerint meg kell hámozni, bizonyos források szerint nem, egy viszont biztos: a levele mérgező, úgyhogy azt mindenképpen távolítsátok el. Nálam a lustaság nyert, így nem hámoztam meg, és finom volt így is, ráadásul még élünk is, úgyhogy szerintem jó ez így is.

A pite tésztájához a receptet itt találjátok, ennél jobbat azóta sem találtam (na nem mintha kerestem volna), szerintem pont annyira puha és pont annyira omlós, amennyire egy pitetésztának lennie kell, de kísérletezzetek bátran.

A töltelékhez pedig a hozzávalók (ne haragudjatok, nem igazán méregettem…):

  • 3-4 szál rebarbara
  • sok cukor (kb 4-5 ek is lehetett….)
  • kis vanília aroma
  • kevés fahéj
  • kevés víz
  • 2-3 banán (vagy más édes gyümölcs, pl. eper, málna, stb.)

Tehát elkészítettem a pitetésztát amit aztán bedobtam a hűtőbe. A rebarbarát alaposan megmostam és kb fél-1 cms darabokra vágtam, majd egy lábasba tettem őket, alá egy kis (kb fél deci) vizet öntöttem. Mikor elkezdett főni az egész, megszórtam soksoksok cukorral (most így belegondolva biztos úgy is finom lett volna, ha kicsit karamellizálom előtte a cukrot, és erre dobom rá a rebarbarát. Na majd legközelebb:) ), rálöttyintettem egy kis vaníliaaromát, és egy kis fahéjat is, és megvártam amíg szépen megpuhul a rebarbara és összeáll ilyen lekvár-szerű valamivé. Közben folyamatosan kóstolgattam, ízesítettem, ezért nem tudom pontosan, miből mennyit raktam bele. Ha még nem ettetek ilyet, akkor lehet, hogy meglepő lesz, mennyire savanyú-fanyar az íze, én ekkor értettem meg, miért kell mellé valamilyen édes gyümölcs. De ha szeretitek az egrest, akkor ez is ízleni fog…:)

Miután ez elkészült, a tésztát kinyújtottam és betettem a piteformába, a banánt karikákra vágtam és a tésztára tettem a karikákat, és erre az egészre ráborítottam a rebarbarás “löttyöt”. A maradék tésztát rátettem a tetejére, és ment a sütőbe fél órára. Tényleg nagyon nagyon finom lett, próbáljátok ki!

Legközelebb kipróbálom a rebarbarát chutney formában is, találtam egy szuper receptet Fűszeres Eszternél:)

 

 

 

  • Facebook

Filmajánló: Leonardo DiCaprio filmek II.

Ahogy ígértem, itt a második rész (időközben a DiCaprios filmajánló kibővült 3 részesre, az előzőnél még nem realizáltam, hogy ennyi filmje van, amit láttam, is…:) ), és mivel időrendben haladtam, most jönnek az újabb-ismertebb filmek, amiket igazából gondolom bemutatni sem kell nagyon…

Rómeó + Júlia (amerikai filmdráma, 1996)

romeo_julia_1

A sztorit mindenki ismeri, hiszen kötelező irodalom, plusz körülbelül ez a kettőszáznegyvenharmadik adaptációja a műnek, ami egyébként nem is sikerült rosszul. Leonardo Rómeó eljátszásáért 1997-ben a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon megkapta a legjobb férfi alakításért járó díjat, amit én nem-hozzáértőként nem teljesen értek ugyan, viszont egyszer mindenképpen nézhető a film. Itt családok helyett gangek, erkély helyett medence, kard helyett fegyver van, de ha ezt feldolgoztuk, akkor egy egészen élvezhető 120 percet tölthetünk el Rómeó és Júlia társaságában. Zárójelben megjegyzem, érzek egy kis párhuzamot a film és Eszenyi Enikő darabja között, a zárójel zárójelében pedig azt, hogy én személy szerint mindkettőt a kihagyható kategóriába sorolom, de annak inkább a “tetejére”, mint az aljára:)

Marvin szobája (amerikai filmdráma, 1996)

marvin.szobaja

Ezt is hétvégén néztem újra, mert úgy emlékeztem, hogy ez egy nagyon nagyon jó film. A Pasim is végignézte velem, és inkább nem tolmácsolnám az ő véleményét a dologról…

Olyan színészek játszanak ebben a filmben, mint Meryl Streep, Diane Keaton és Robert DeNiro, ami simán garancia lehetne egy szuper másfélórára, de nem. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy ez a film már több, mint 15 éves, akkor még nem nyomták tele a filmeket/sorozatokat annyi ingerrel, mint mostanság, de szoktam régi filmeket nézni, és van, ami nagyon nagyon tetszik, úgyhogy lehet, hogy mégsem ez volt az oka annak, hogy szinte végig untuk.

A történet két szálon kezdődik: Megismerjünk Lee-t Ohioból (Meryl Streep), akinek két fia közül az egyik elmegyógyintézetben tengeti napjait (Leonardo DiCaprio), a másik pedig egy visszahúzódó kisfiú, róla sokat nem is tudunk meg. A másik szálon ott van Bessie Floridában (Diane Keaton), aki a szülői házban ápolja a szinte magatehetetlen édesapát, és gondját viseli Ruthnak, a kicsit bolondos nagynéninek.

Bessieről kiderül, hogy leukémiás és csontvelő átültetésre lenne szüksége, amihez bizony kell egy rokon is…Itt derül ki, hogy Lee és Bessie testvérek, de évtizedek óta nem tartják a kapcsolatot. Bessie felhívja Leet, aki fogja a két gyereket, és elmegy Floridába a szülői házba. Itt persze nagy veszekedések-kibékülések-rájövések sorozata kezdődik, de nem szeretnék spoilerezni:) A színészek zseniálisak, de tényleg, és a sztori sem lenne rossz, de valami miatt befullad a film egy ponton, és nagyon unalmassá válik. Ezt is a kihagyható kategória felső szakaszába tenném, ha nincs más ötletetek, nézzétek meg, egynek jó!

Titanic (romantikus dráma, 1997)

images (1)

Tegye fel a kezét, aki nem látta! Az most menjen, és nézze meg! Mindenkinek látnia kell egyszer ezt  a több, mint három órás drámát, romantikát, hallania kell a filmben Celine Dion My heart will go on-ját (szerintem az egyetlen filmzene, aminek tudom az előadóját-címét, és álmomból felkeltve is tudom visítani, hogy “neeeaaaar…faaaaar…whereeeeeever you aaaare….”, pedig több, mint 10 éve láttam a filmet és azóta nem, és ez így is marad, ha rajtam múlik).

A sztorit itt sem kell bemutatni: hajó, jéghegy, gazdag nő-csóró srác, szerelem, vihar, süllyedés, mentőcsónakhiány, katasztrófa. Egyébként tényleg meg kell nézni ezt a filmet egyszer, akármennyire az van róla a köztudatban, hogy elviselhetetlenül nyálas. Valójában tényleg gyönyörű, a sztori is és maga a film is, James Cameron igazán kitett magáért, és szerintem így 15 év elteltével is megállja a helyét a film, és kapunk valami képet arról is, hogy hogy is történhetett ez, mert szerintem sokan vagyunk, akik csak arra emlékszik a történelem órákról, hogy “ezerkilencszáztizenkettő április tizennégy, Titanic elsüllyedése”. (De miért 3 óra, MIÉRT?).

Szóval film-bakancslistára felírni tessék kéremszépen!

A vasálarcos (angol-amerikai kalandfilm, 1998)

479839_041c7b0430_s

Csak ennyit mondok: Leonardo DiCaprio, John Malkovic, Gérard Depardieu, Jeremy Irons.

Najó, nem csak ennyit mondok:). Szóval ezt a filmet én annak idején imádtam, és most eldöntöttem, hogy újra megnézem. Saját szavaim helyett bemásolom ide a port.hu-s történet leírást, így tuti elkerülöm a spoilerezést:

“XIII. Lajost a dölyfös XIV. Lajos követi a trónon, akinek uralkodása alatt egész Franciaország éhezik. A király az egykori testőrének, Athos fiának menyasszonyát szemeli ki ágyasául. Hogy megszabaduljon riválisától, a fiút végzetes csatába küldi. Athos haragjában felkeresi régi bajtársait, Porthos, Aramist és D’Artagnant, hogy segítsenek végrehajtani tervét. Ki akarja szabadítani a piperkőc király börtönében raboskodó rejtélyes foglyot. A mendemonda szerint a vasálarcos férfi nem más, mint a király ikertestvére. A népet sanyargató király helyett őt akarják trónra ültetni.”

Az IMDb elég alacsony pontszámmal jutalmazta ezt a filmet (6,3), emiatt most gyorsan elolvastam pár kritikát, és lehet, hogy erre ugyanúgy rosszul emlékszem, mint a “tökjófilm”-ként megjegyzett Marvin szobájára, úgyhogy innentől kezdve nem is merek semmit írni…De legrosszabb esetben is a filmrangsor felső harmadára tenném, úgyhogy ha a történet alapján kedvet kaptatok hozzá, akkor szerintem hajrá, én is hamarosan megnézem újra!

A part (amerikai-angol filmdráma, 2000)

15925_32128-a-part-02-d0000AEFEadecb307e3fd

Jó történet, szép helyszín, DiCaprio pedig hozza a szokásos színvonalat.

Szóval az A part.  Richard (Leonardo DiCaprio) elmegy kalandozni Thaiföldre, ahol találkozik Daffyval. Daffy mesél neki egy titkos szigetről, és egészen véletlenül egy térképe is van a sziget elhelyezkedéséről. Ez a mi Richardunkat nem hagyja nyugodni, ezért két francia csajjal együtt átúszik a földi paradicsomként leírt helyre. Itt aztán mindenféle izgalom történik vele…de a többi már spoiler lenne.

Szerintem érdemes megnézni, ahogy írtam, nem egy kifejezetten zseniális film, de tényleg nem rossz a történet, nagyon szépek a képek, jó a zene, szóval…:)

Kapj el, ha tudsz! (amerikai krimi, 2002)

catch_me_if_you_can_1

Éééééés végre, egy film, amiről azt írhatom, hogy zseniális! Szerintem tényleg Leonardo DiCaprio az egyik legjobb színész, viszont (ahogy azt észre is vehettétek), eddig egyik filmjére sem írtam azt, hogy na igen, ezt mindenképpen nézzétek meg (kivéve a Titanicra, de az egy más kategória). Szóval ez mehet a film-bakancslistára, hurrá!

Kedvenc színészünk ifjabb Frank Abagnalet alakítja, aki eddigi 21 életévében több különböző szakmát is “kipróbált” már, például volt már orvos és másodpilóta is. Természetesen egy profi szélhámossal állunk szemben, aki tökéletesen hamisított csekkjeinek köszönhetően milliárdos. Hát ez meglepő módon nem tetszik az FBI-nak, úgyhogy Carl Hanratty (akit nem más játszik, mint Tom Hanks) a nyomába ered…Ebből pedig egy fergeteges kis krimi kerekedik! (És egyébként based on a true story.)

Hm, ezt is régen láttam, itt az ideje újra megnézni:)

Aviátor (amerikai filmdráma, 2004)

0228aviator6

Amikor megnézek egy filmet, először mindig megnézem, milyen hosszú. 90 perc szuper, 120 perc oké, 150 perc felett eszembe sem jut, hogy egyben meg tudom nézni, mert vagy elalszom, vagy megunom, vagy csak simán nem tudok ennyi ideig figyelni…Nos, ez a film 170 perc, és sajnos most nem írhatom ide, hogy ennek ellenére sikerült egy körben megnézni, mert nem. Viszont ezt érdemes végigülni (akár megszakítással is), tényleg nagyon egyben van, és nem laposodik el a végére!

 A DiCaprio által megelevenített személy, Howard Huges a XX. századi Amerika valós alakja. Howard  megvalósította az “amerikai álmot”: egyszerű kis rendezőből ünnepelt hollywoodi producer válik, aki egyébként emellett feltaláló is iparmágnás is. Ha ez nem lenne elég, a repülés szerelmese,ennek örömére egy saját légiforgalmi vállalatot is létrehozott. Az üzleti élete mellett magánélete is fontos szála a filmnek: szerelmek, csalódások, csak a szokásos…A nagy sikert nagy bukás követi, viszont ha érdekel titeket a folytatás, nézzétek meg a filmet! Érdemes:)

A tégla (amerikai filmdráma, 2006)

A-tegla

153 perc. Végigültem. Bakancslistára felírni!

Kicsit emlékeztet ugyan a Donnie Brascora, viszont talán még annál is sokkal jobb! Leonardo DiCaprio mellett Jack Nicholson és Matt Damon a főszereplők, ami Martin Scorsese rendezésével összeadva már szinte garancia arra, hogy egy hihetetlenül izgalmas bűnözős-maffiás-beépülős filmet láthassunk. Annyira, de annyira szeretném leírni a végét, hogy azt el sem tudjátok képzelni, emiatt szerintem nem tudnék erről a filmről úgy írni, hogy ne sejtsetek 1-2 fordulatot előre (ugyanis a film tele van velük), úgyhogy inkább megint a port.hu-s leírást veszem kölcsön:

“Billy Costigan (Leonardo DiCaprio), a fiatal rendőr beépül Frank Costello (Jack Nicholson) maffiavezér szervezetébe. Miközben Billy azon dolgozik, hogy elnyerje Costello bizalmát, egy másik fiatal rendőr, Colin Sullivan (Matt Damon) is beépül, miután kiderül, hogy a maffia túlságosan is jól értesült a rendőrség akcióiról. Úgy tűnik, a rendőrök között is van egy tégla.”

Ha mondanom kellene egy DiCaprio filmet, amit mindenképpen mindenkinek látnia kell, akkor nagy eséllyel ezt mondanám.

Viharsziget (amerikai thriller, 2009)

Viharsziget

Ez is Scorsese film, viszont szerintem a simán felejthető kategóriából. Mikor megnéztem, emlékszem, hogy az volt az első gondolatom, hogy na, ez a 23. ilyen film, amit látok, remek. (Ha leírnám, hogy milyen, akkor azzal a csattanót is elárulnám:) ). Ennek ellenére egyébként egy nagyon “jól megcsinált”, szinte végig izgalmas filmről van szó, amit tényleg azt hiszem egy percig sem untam, viszont mivel ez a 23. ilyen film, viszonylag korán elkezdtem sejteni a turpisságot. Ez viszont nem jellemző, lehet, hogy csak pont rá volt állva az agyam, ilyen szempontból tényleg nagyon jó film, hogy a csattanó az igazi csattanó a végén. (Egyébként én is meglepődtem, annak ellenére, hogy egy kicsit sejtettem.) Amúgy meg mivel thriller ugye, félelmetes is a film, de nézhetően félelmetes:)

Van nekünk egy remek kis elmegyógyintézetünk Massachusetts (ezt tök nehéz leírni) egyik kis szigetén, ahol a legveszélyesebb, legborzalmasabb bűnözőket tartják fogva. Annak ellenére, hogy innen lehetetlen megszökni, természetesen valakinek mégiscsak sikerül, ezért két rendőrbíró odautazik az ügy felderítésének céljából…Innentől pedig nem árulok el semmit, tessék megnézni! (DiCaprio az egyik rendőrbíró barátunkat játsza a filmben.)

Mára ennyi, a következő részben jön az Eredet, a Django elszabadul, és szupernépszerű Gatsby-film!

  • Facebook

Tudtátok….?

Mivel a múltkor szerettétek a “nyelvészkedős” bejegyzést, arra gondoltam, néha összeszedek pár kis rövid érdekességet, amikből aztán lesz egy rövid olvasnivaló mondjuk a reggeli/délutáni kávé mellé…:) Biztosan nektek is eszetekbe szoktak jutni olyan kérdések, mint például, hogy vajon hány ország van a földön, vagy egy szónak mi az eredete. Nekem általában zuhanyzás közben támadnak magvas gondolataim, így fordulhat elő, hogy tök vizesen kirohanok a fürdőszobából, hogy megnézzem, hogy a denevéreknek milyen fülük van, mert szerintem a Batmannek cica füle van és nem denevér, bár még sosem láttam denevér fület. (Egyébként rendben van a Batman ruha, ne aggódjatok. A denevéreknek is olyan alakú a fülük.)

Tehát akkor teljesen összefüggéstelenül néhány érdekesség (forrás minden esetben a Wikipédia):

  • A Földnek 7 kontinense és 260 legmagasabb szintű területi egysége van. A 260 területi egység közül: 193 független ország, 4 társult ország, 8 de facto ország, 1 nemzetközi terület (az Antarktisz), 3 vitatott államiságú terület, 51 pedig külbirtok (melyek közül 19 lakatlan). De facto ország az, amely gyakorlatilag önállóan működik, de az ENSZ a függetlenségét nem ismeri el. Ilyen például Szomáliaföld vagy Abházia. A 193 ország közül 45 tartozik Európához.
  • A Kanada név az irokéz “kanata” szóból ered, jelentése: falu.
  • A magyar szavak számát általában 60-100 ezerre becsülik (szép kis becslés, nem? Azért szerintem nem mindegy, hogy 60 vagy 100:) ). Viszont állítólag elmondható, hogy egy értelmiségi sem használ 25-30000 szónál többet, bármilyen nyelven.
  • Római számmal nem lehet leírni a nullát.
  • A vodka szó a “voda” szóból ered, melynek jelentése víz. Egy átlagos orosz évi több, mint 15 liter vodkát iszik.

Ha tetszett ez a bejegyzés, nyomjátok meg a kis “like” gombot, és jön máskor is 5 kis okosság! :)

denever

 

  • Facebook

Recept: Epres-almás álompite

DSC03778

Előre leszögezem, hogy az előző recepttel ellentétben ez nem indulhatna a “főzzünk könnyen, gyorsan, olcsót” versenyen, mivel igazából egyik jelző sem igaz rá, viszont annyira finom, hogy szerintem néha megéri a fáradtságot. Ezelőtt sosem csináltam még pitét, nem is tudom, honnan jött az ötlet, de nagyon jó móka, ráadásul közben “születettfeleségnek” éreztem magam, ami külön vicces (köténykével az igazi).  Mondjuk én melegítőben és nem kisruhában csináltam, de ez csak fantázia kérdése…:)

Megnéztem egy csomó receptet, és most is, mint mindig, az történt, hogy mindegyik mást írt, én meguntam a keresgélést, majd bevonultam a konyhába, mondván, hogy “csak nem rontom el nagyon”, így készült el ez a csodálatos pite, a legfinomabb, legomlósabb, legjobb pite a világon.

Nehéznek nem nehéz, de tényleg elég időigényes.

(Hopp, közben eszembe jutott, hogy úgy jött az ötlet, hogy megtaláltam a szekrényben a régóta ott dugdosott mini piteformákat, igazából azokkal készült az első, és rögtön be is szereztem egy rendes nagy piteformát:) )

Tehát a recept:

Hozzávalók a tésztához (egy 24 cm-s piteformához pont elég):

  • 25 dkg liszt
  • 5-10 dkg cukor, attól függ, mennyire szeretnétek édesre a tésztát
  • 1 tojás
  • kb. fél zacskó sütőpor, de igazából mehet bele az egész is
  • 5-6 dkg vaj/margarin
  • 5-6 dkg zsír (minden receptben 12-13 dkg vaj van, de én a felét zsírral helyettesítettem, ha ez így túl “durva”, akkor maradjatok a vajnál, de szerintem a zsírtól sokkal finomabb, még ha utána  2 órát kell tornáznom, akkor is:) )
  • vanília aroma, egy kevés
  • ha nem áll össze a tészta, akkor egy kis tej

 A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd a vaj/margarin-zsír kombót egy bögrébe téve betesszük a mikróba és megolvasztjuk (nem kell teljesen, sőt, ha előre kiveszitek a hűtőből és már puha, úgy is jó). Ezt és a tojást hozzáadjuk a lisztes keverékhez, és összegyúrjuk a tésztát. Ez fóliába csomagolva mehet a hűtőbe addig, míg elkészítjük a tölteléket.

És akkor a töltelékről: igazából szerintem kb. bármilyen gyümölcs lehet, és az is ízlés kérdése, hogy előtte “összefőzzük”-e vagy sem. Én nem vagyok ebben tapasztalt, de pl. az epret szerintem bele lehet tenni felvagdosva, cukrozva “nyersen” is, míg az almát megfőzném, mielőtt a pitébe tenném. Van egy trükk, amit a spenótsalátához hasonlóan Mautner Zsófinál láttam: az eperhez tegyünk keményítőt, mielőtt beletesszük a pitébe, mert sok levet ereszt ki (tehát pl meggyhez, cseresznyéhez is mehet), így nem lesz túl híg a töltelék, miután megsütöttük a pitét, hanem szuper “dzsem állagú” lesz.

Epres pitét szerettem volna, de volt még itthon 3 almám, amit hetek óta nem ettünk meg, és már elég szottyosak voltak, de kidobni nem akartam, így lett az almás-epres töltelék, amit így készítettem (és megkockáztatom, lehet, hogy finomabb lett, mintha simán epreset csináltam volna):

Hozzávalók a töltelékhez:

  • fél kiló eper megmosva, felkockázva
  • 2-4 alma meghámozva, felkockázva
  • cukor (ízlés szerint :) )
  • fahéj
  • 1 ek keményítő
  • fél citrom

Elkészítés:

Az almát kevés vízzel megfőztem (vagyis azt hiszem ez párolásnak minősül, de majd a szakácsbarátnő megmondja), tettem hozzá cukrot, fahéjat, meglocsoltam a fél citrom levével. Igazából mehet rá a citrom lereszelt héja is, nekem már nem volt kedvem ezzel szórakozni. Miután megpuhult, hozzákevertem az eperhez, és ehhez hozzákevertem az 1 ek keményítőt, és kész a töltelék. Szerintem mehetne hozzá még egy kis gyömbér is, jól illik az eperhez és az almához is. De legyetek kreatívak! :)

Tehát töltelék kész, tészta kész, már csak össze kell állítani. A tészta kétharmadát kb fél centisre kinyújtjuk és a kivajazott piteformába tesszük. Beletöltjük a tölteléket, és a maradék tésztát is kinyújtjuk fél centisre és fél centis csíkokat vágunk belőle, ezekkel elkészítjük a “rácsozást”.

A 190 fokra előmelegített sütőbe tesszük az egészet, ahol kb fél óra alatt (de figyeljétek!) aranybarnára sül a pite.

Jó étvágyat! (És likeoljátok az oldalt a facebookon :) )

DSC03783

 

  • Facebook

Piacra járni jó!

piacMár régebben meg szerettem volna írni ezt a bejegyzést, de valahogy mindig elmaradt, később el is felejtettem, viszont most, hogy felújították a Hunyadi téri piacot, újra szembe jutott.

Tehát: piacra menni szerintem a legtutibb szombat reggeli (khm…délelőtti) program, ami egy átlagos szombatról eszembe tud jutni. Oké, nyilván jobb mondjuk egy tengerparton sétálgatni, vagy ilyesmi, ezért tettem oda az “átlagos” szót… Időutazásnak is tökjó, a néniktől mindig kap az ember néhány kedves szót, és nem utolsó sorban sok sok friss zöldséget/gyümölcsöt/húst szerezhetünk a hipermarketekénél sokkal jobb áron, amiknek persze a minősége is ezerszer jobb. Közben lehet lángosozni/fagyizni/sütizni/kávézni… Imádom:)

Nálunk ez tényleg egy egész délelőttös program: felkelünk nem túl korán, teljesen ráérősen összeszedjük magunkat, elsétálunk, kb. háromszor körbe sétálunk mindent (mert amúgy fogalmunk sincs, hogy mit szeretnénk, de erről később…), hallgatjuk a mókás kis párbeszédeket (a hentesek mindig nagyon viccesek), aztán veszünk ezt-azt. Közben meg lehet beszélni a hét eseményeit, a mindenféle terveket, vagy akár az élet nagy dolgait.

Érdemes előre kitalálni, mit szeretnétek főzni, úgy egy kicsit könnyebb…Sokszor esek abba a hibába, hogy összevásárolok mindenfélét, aztán nem is tudok velük mit kezdeni (“nézd, milyen olcsó a karalábé!” stb. De kezdek leszokni erről.).

Én a Hunyadi téri piacra szoktam járni, mert hát az van közel. Egyszer azt hallottam, hogy ez a legrégebbi piac épület, amire nem találok semmilyen hiteles forrást (lehet, hogy pont egy nénitől hallottam), viszont állítólag kisebb-nagyobb javításokon kívül – bomba okozta sérülések, ilyenek…- nem történt felújítás azóta, mióta felépítették, azaz 1897 óta. Ugyanebben az évben épült a Hold utcai vásárcsarnok, a Klauzál téri nagycsarnok és a Rákóczi téri nagycsarnok is. A Vámhát körúti nagycsarnok (“A vásárcsarnok”) egyébként egy évvel korábban, 1896-ban épült.

Ha az épületet nem is, a teret tavaly felújították, és mostanra készült el teljesen, egyszerűen gyönyörű! A piachoz tartozik egy kinti rész is, itt az őstermelők árulják az árulni valót. Ők kaptak most a régi, már-már használhatatlan kis fa asztalkáik helyett egy nagyon szép, fedett asztalsort, nézzétek:

DSC03751

Összehasonlításképp a fenti kép régebben készült, szóval ez akár ilyen “előtte-utána” összehasonlítás is lehetne. A Hunyadi téren egyébként van már szökőkút, zenepavilon (!), felújított játszótér, sok szép fa és pad, és hát  van egy cukrászda is, ahol a fagyi nem kifejezetten jó, viszont egy sütire érdemes betérni. Itt van még a Culinaris nevű bolt, ahol mindenféle különlegességet szerezhetünk be. Fűszereket, különböző olajokat, sajtokat, zöldségeket, gyümölcsöket, különleges csokikat és söröket, krémeket… Mondjuk az ember ott hagy legalább annyi pénzt, amennyit a piacon, és huszadannyi dolgot sem vesz, de néha azért belefér…:)

Itt van egy interjú Makány Mártával, ő azt hiszem sokkal jobban elmondta, miért olyan jó ez a piac.

DSC03750

Más budapesti piacok:

Nagyvásárcsarnok – IX. Vámház körút 1-3.

Lehel téri piac – XIII. Váci út 9-15.

Batthyány téri vásárcsarnok – I. Batthiányi tér 5-6.

Bosnyák téri vásárcsarnok – XIV. Csömöri út 9-11.

Fehérvári úti vásárcsarnok – XI. Kőrösi J. u. 7-9.

Fény utcai piac – II. Lövőház u. 12.

Hold utcai vásárcsarnok – V. Hold u. 13.

Rákóczi téri vásárcsarnok – VIII. Rákóczi tér 7-9.

Kórház utcai piac – III. Kórház utca 37-41.

Lőrincz utcai piac – XVIII. Balassa u. 2-10.

Újpesti piac – IV. Szent István tér 12.

Garay üzletközpont és piac – VII. Garay tér 20.

Ti jártok piacra?

 

  • Facebook

Kreatív: Fessünk falat!

Úgy kezdődött a dolog, hogy összeköltöztünk a Pasimmal, és lett egy hosszú-keskeny hálószobánk, csúnya, lefestendő fallal meg össze nem illő bútorokkal. Tehát falat festeni mindenképpen kellett, szerettünk volna valami színt is, de az egészet nem szerettük volna színesre festeni, mivel tényleg így is elég kicsi és sötét szobácska, az élénk szín pedig még jobban összenyomta volna. Így aztán egy fal lett szép zöld. De valami hiányzott, túl sok lehetőségünk nem volt, mivel a szép zöld falhoz bútort nagyon nem tudtunk tenni, mert akkor kicsit nehézkes lett volna megközelíteni az ágyat, így jött az ötlet, hogy vannak ezek a csodás falimatricák, dobjuk fel azzal! Meg is néztük gyorsan, hogy honnan szerezhetnénk és milyenek vannak, majd enyhe szívrohamot kaptunk az árak láttán…Tényleg nagyon csodásak, de abban a méretben, amiben nekünk kellett volna, nem úsztuk volna meg 15-20000 ft alatt, és az még csak egy matrica… Mivel nem túl bonyolult mintát szerettem volna (konkrétan egy kandelábert -bizony, ez a neve-), gondoltam ráfestem én, mi baj lehet, legfeljebb lefestjük a falat újra, úgyis belejöttünk már…Így hát ismételten tettünk egy romantikus sétát az OBI-ba (szerintem már lassan felismernek minket), vettünk fekete festéket és újabb ecsetet összesen kb. 900 ft-ért, és ma neki is estem…Lássuk, hogyan! (A képek kattintásra megnőnek!)

Adott a fal (miért ne lenne a kellős közepén egy konnektor, persze…):

DSC03445

Kellékek:

  • ecset
  • falfesték
  • újságpapír, cellux, grafitceruza, és valami kis edény, amibe a festéket tudjátok rakni

Először is kerestem egy képet a neten, amiből ki tudtam indulni. Találtam is egy kb 5*1cm-set… Sebaj! Szépen összeragasztgattam az újságpapírokat, hogy akkora legyen, amekkora mintát szeretnék, így:

DSC03447

(Félreértések elkerülése végett macska NEM KELL a festéshez, sőt, jobb ha nem tartózkodik a közelben…De Lajos mindenképpen szerepelni akart.)

Mivel szimmetrikus a minta, félbehajtottam hosszában az így kapott papírcsíkot (persze ha valakinek van zsírpapírja vagy bármilyen más alkalmas papírja, annak nem kell szórakoznia az újságpapírok összeragasztásával), és rárajzoltam a minta egyik felét a kép alapján, amit találtam, majd szépen kivágtam. Később persze a falon lehet korrigálni mindent, ha most kicsit mondjuk vékonyabb egy rész, mint szeretnétek, nem gond, meg egyébként is a falon fog jól látszódni.

Így nézett ez ki:

kivágás

Ezek után fogtam a kivágott lámpácskám és felragasztottam a falra celluxszal/szigetelőszalaggal:

DSC03451

Majd ezt körberajzoltam grafitceruzával (utána radírral simán lejön!), és jöhetett a legnagyobb móka, a festés. Nem mondanám magam sem ügyetlennek, sem hűdenagyon ügyesnek, szóval nem állítom, hogy nyugodtan bárki fogjon bele, de azért nem is kell hozzá Picassonak lenni! Annyi trükk van benne, hogy mivel a fal nem teljesen sima, ezért a széleket határozott mozdulattal, erősen rányomva kell festeni kicsit vékonyabb ecsettel. És az eredmény:

DSC03453

(Igenigen, a konnektort ki kellene cserélni feketére és akkor lenne igazán csodás.)

Természetesen nem szentírás, amit írtam, ha bátrabbak vagytok, lehet ezt sablon nélkül is, meg persze ez egy egyszerűbb, szimmetrikus minta, bonyolultabbat én már nem mernék (mivel én vagyok az a lány akinek a múltkor a cserepeknél még a felhőkkel is meggyűlt a baja…), de a lényeg: nyugodtan fessetek a falra! Könnyű, olcsó és nagyon  nagyon jól néz ki:) Ráadásul az egész kb. másfél óra alatt meg volt, úgyhogy még csak napokat sem kell rá áldozni (nem úgy, mint az egész szoba kifestésére).

Azt még elárulom, hogy a lámpa ötlete onnan jött, hogy tényleg szerettük volna költséghatékonyan feldobni a szobát valamivel, mivel új bútorokat nem szeretnénk most venni, de gondoltuk, hogy valami koncepció azért mégis kellene, így ehhez hasonló lett a kis ágy feletti lámpánk is. Ezzel a kettővel együtt pedig szerintem nagyon hangulatos kis szoba lett belőle (legalábbis ez a része:) ), íme:

DSC03455

(Egyébként a párnák színének élőben több köze van a fal színéhez, mint a képen). Szóval legyetek bátrak, engedjétek el a fantáziátokat, tényleg nem kell sok idő/energia/pénz ahhoz, hogy feldobjátok egy kicsit a lakást!

  • Facebook

Programajánló a (remélhetőleg utolsó) hideg hétvégére

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én hihetetlenül rosszul viselem ezt a hideget. Mikor a múlt hét hétvégéről már lehetett tudni, hogy hóvihar lesz és újra mínuszok, akkor felkészítettem a kis lelkemet előre, és azt gondoltam, hogy nem baj, ez után már tényleg tavasz lesz. És tavasz lett? Nem! Igazából legszívesebben magamra húznám a takarót és ki sem jönnék alóla addig, míg nem lesz legalább 10 fok. Konkrétan rosszul vagyok a gondolattól is, hogy még egyszer fel kell vennem a téli kabátom/cipőm, és harisnyát kell vennem a nadrágom alá ahhoz, hogy ne fagyjak meg. És a derékmelegítőknek is már rég a szekrény tetején a dobozban lenne a helyük!

Szóval kitalálhattátok, hogy ez a bejegyzés leginkább saját magam “vigasztalására” íródik, de hátha Nektek is segít valamit…:) Szóval, mit is tehetünk akkor, ha nem igazán szeretnénk kimozdulni, legalábbis csak annyit, amennyit muszáj?

Persze ne számítsatok itt világmegváltó ötletekre, inkább csak felsorolom azokat a dolgokat, amiket amúgy is tennénk ilyen esetben, de így talán több lesz hozzá a kedv, és nem valami borzalmas katasztrófának fogjuk fel ezt az időjárást. És ezennel engedélyt adok mindenkinek mindenféle bűnözésre! Jöhet minden, csokis süti, torna/edzés mentes napok, filmnézés közben chips, 10 órás alvás, bármi ami jól esik…Megérdemeljük! :)

Szerintem a legjobb, amit tehetünk, hogy jól felfűtjük a lakást (most utoljára, de tényleg), és szépen bevásárolunk egész hétvégére. És megérdemlünk bármit, meg hát ugye időnk is lesz főzöcskézni. (Legalább azzal is telik az idő..). Akinek úgy jobb (pl nekem:) ), péntek este/szombat reggel gyorsan kitakaríthat, hogy utána egész hétvégén a csillogó-villogó lakásban tehesse a kis dolgait.

Tarthatunk Gyűrűk Ura/Csillagok Háborúja/Harry Potter stb. maratont az ágyban, vagy tarthatunk tematikus film napot. Pl. George Clooney nap, francia film nap (hozzá készíthetünk valami franciás ebédet). Bepótolhatjuk a kedvenc sorozataink azon részeit, amiket nem volt időnk eddig megnézni, vagy kezdhetünk új sorozatot is. :) Hurrá! Ha minden jól megy a következő hétvégeken már úgyis inkább kirándulgatunk és szabadtéri programokat csinálunk:)

Elolvashatunk egy olyan könyvet, ami már rég ott figyel a polcunkon, és várja hogy végre a kezünkbe vegyük.

Olvashatunk magazinokat is. Én pl. elég kevésszer csináltam ilyet az utóbbi időben, mert leragadtam az ilyen Joy és Cosmopolitan szintű újságoknál (amikben amúgy tökjó képek vannak, meg el lehet nézegetni, de azért komoly tartalom lássuk be…háát..), pedig vannak igazán tartalmas újságok is. Ilyen például az Éva Magazin, ami mostanában a szívem csücske lett. Másik lehetőség: rejtvény fejtés! Na tegyük szívünkre a kezünket, mikor engedtünk meg magunknak utoljára ilyen “luxust”? Ugye-ugye? Pedig ezt nem csak nyaralás közben lehet:)

És ha már magazinok: ismeritek az issuu.com-ot? Szuper magazinok között böngészhettek, teljesen ingyen. Bármilyen témában, bármilyen nyelven. Bizony-bizony, ez a hétvége remek alkalom arra, hogy egy kicsit nyelvet gyakoroljunk. Ha csak annyit teszünk, hogy idegen nyelven olvasunk újságot, már azzal tettünk valamit (persze ez azoknak szól, akik nem használnak más nyelveket naponta, mondjuk a munkájuk miatt, és egyébként is kicsit hanyagolják). Na de vissza az issuu.com-hoz: kicsit ugyan szívfájdítás, de mindenkinek szeretettel ajánlom ezt.

Egyébként is keresgélhetünk új dolgokat a neten, szörfölhetünk a Pinterest-en, találhatunk új és érdekes blogokat, amiket órákig lehet olvasgatni.

Aztán szövögethetünk terveket, írogathatunk listákat miközben új albumokat hallgatunk, megvarrogathatjuk a régóta várakozó lyukas zoknikat/pólókat/akármiket, készíthetünk ajándékot ismerőseink közeledő szülinapjára, ha eddig nem tettük meg rendet rakhatunk ruháink között (jól elkülönítve azokat, amelyek nemsokára remélhetőleg egy kevésbé elérhető helyen tartózkodnak majd, amint kivonul ez a szibériai időjárás), esetleg kicsit fel is dobhatjuk őket valamivel ha van kedvünk (színes gombok, masnik, szegecsek…) rendet rakhatunk régi kacatjaink között.

Persze gondolom, hogy ezeket magatoktól is ki tudtátok volna találni, de remélem egy kicsit segítettem a túléléshez:) Nekem már jobb kedvem lett, hogy leírtam ezeket, hiszen ez mind szuper dolog, csak kicsit már fejben szerintem mindenki máshol jár.

Jó hétvégét!

 

  • Facebook

Recept: Gránátalmás-fehércsokis keksz

A múltkor nagyon szerettem volna valamilyen fehér csokis-gyümölcsös sütit készíteni, és akkor mint gyors megoldás, a muffin jutott eszembe. Kitaláltam, hogy legyen benne valami savanyú is, és akkor jött az ötlet, hogy a fehér csoki és a gránátalma egész jól passzolhatnak egymáshoz, és így is lett. Egyébként nem vagyok nagy muffin-rajongó, de mindenképpen össze szerettem volna hozni ezt a két alapanyagot újra, így lett ez a nagyon finom keksz.  Nem lett túl édes (bár lehet, hogy csak azért, mert figyelmetlen voltam, és a cukor nagy része a tál alján maradt..), úgyhogy kisebb a bűntudat-faktora is, mint egy szupercukroscsokis sütinek. :)

Hozzávalók 12 db-hoz:

  • 125 g margarin (felolvasztva)
  • fél csomag sütőpor
  • 75 g cukor
  • 150 g liszt
  • kevés tej (1-2 ek)
  • vaníliás cukor vagy vanília aroma
  • kis fahéj
  • 100 g fehér csoki
  • gránátalma (kb. 2-3 evőkanálnyi)

Elkészítés:

A lényeg kb. annyi, hogy össze kell keverni az összes hozzávalót és tésztát gyúrni belőle. :) Najó, legyünk “szakszerűek”:

Először is a sütőt melegítsük elő 180 fokra.

Ezután a vajat a cukorral kikeverjük, a lisztet a sütőporral összekeverjük. A kettőt összeöntjük, és mehet hozzá a tej, a vanília aroma, a kis fahéj (elhagyható), a feldarabolt, vagy akár lereszelt fehércsoki és a gránátalma. Ne ijedjetek meg, a gránátalma magok lehet, hogy első körben ki fognak potyogni a tésztából, akkor majd a végén, mikor a tepsire rakjátok, belenyomkodhatjátok. Szóval ebből gyúrunk egy szinte morzsás tésztát (ha puhább kekszet szeretnétek, tegyetek bele még egy kis tejet).

A tésztát 12 részre osztjuk, golyócskákat csinálunk belőlük, és a kivajazott tepsire helyezzük a golyókat és kicsit meglapogatjuk, de nem nagyon, mert szétterül magától is. Itt még bele lehet nyomkodni a kihullott gránátalma magokat. 15 perc alatt készre sütjük. 1-2 nap múlva is ugyanolyan finom, mint frissen! A receptet pedig igazából úgy variáljátok, ahogy akarjátok, én ezt kb. 3 különböző receptből “gyúrtam össze”, úgyhogy nyugodtan lehet kísérletezni, nem nagyon lehet elrontani szerintem.

Jó étvágyat!

DSC03319

 

  • Facebook