Filmajánló: Leonardo DiCaprio filmek I.

Rendben, tudom, hogy a csapból is az A Nagy Gatsby folyik, és bevallom, emiatt a film miatt (ami nekem egyébként annyira nagyon nem is tetszett, de erről később) “jutott eszembe” az úr, de valljuk be, fergetegesen jó színész. És ezt nem csak az utóbbi pár évben készült filmjei miatt állítom, hanem a korábbiak miatt is.

Sokszor van olyan, hogy ráállok egy színészre, és több filmjét is megnézem egymás után. Nagyon jó egy-egy színészt különböző karakterekben látni, látszik, hogy mi áll jól neki, mi kevésbé, illetve például az, hogy mi magunk mennyire tudunk elvonatkoztatni egy bizonyos karaktertől. Szegény Leo például nekem még mindig egy Nick Carter hajú nyálgépként jelenik meg a fejemben a Titanic miatt, ami az én korlátoltságom (ráadásul jobban belegondolva, abban is hatalmasat alakított, csak a film vált ki mindenkiből furcsa érzéseket), viszont ezt rögtön elfelejtem, ha egy másik filmet nézek.

Akkor róla pár sor, aztán jön az igazi filmajánló:)

1974-ben született Hollywoodban (Los Angeles), szülei 4 éves korában elváltak, ezután édesanyjával élt. Színészi karrierje 15 évesen kezdődött, ekkor sorozatokban szerepelt. 1991-ben a Rémecskék 3 című filmben debütált (ehhez nem volt szerencsém sajnos), amit egy komolyabb film, az Ez a fiúk sorsa követett (ehhez viszont igen, de erről is később), ahol már Robert De Niroval játszott együtt. Ezek után jött  a Gilbert Grape. Ekkor 19 éves volt, és egy mentálisan sérült fiút játszott, amiért aztán Oscar díjra is jelölték. Az átütő siker természetesen az 1997-es Titanic után érkezett, de erről nem is szeretnék többet írni, ismeritek a sztorit:) Ezután olyan filmek jöttek, mint a Sztárral szemben, A vasálarcos vagy az A part. Ezekben szerintem annyira azért nem csillogtatta meg tehetségét, de ez saját vélemény…

2002-ben viszont elkezdett olyan rendezőkkel együtt dolgozni, mint Steven Spielberg (Kapj el, ha tudzs című film) és Martin Scorsese (New York bandái, Aviátor, A tégla), és ezt a jó szokását szerencsére azóta is megtartotta, gondoljunk csak a Viharszigetre, az Eredetre, vagy a nem régi Djangora (és persze az A nagy Gatsbyre).

Oscar-díjat ugyan még nem kapott (jelölése is csak 3 volt, de úgy sejtem, ez azért idén megváltozhat), viszont több “kisebb” díj mellett 2004-ben a Hollywoodi Filmfesztiválon megkapta az év színésze díjat, 2005-ben szintén legjobb színész kategóriában a Golden Globe-díjat is.

Magánéletéről nem szeretnék írni, ha érdekel, nézzetek utána, viszont kiemelném, DiCaprio nagy környezetvédő, bizony!

És akkor a filmek, amiket szerintem érdemes/nem érdemes megnézni 2 részletben (a következő valamikor a héten várható:) ) Ezek kizárólag azok a filmek, amiket láttam is.

Haladjunk időrendben!

Ez a fiúk sorsa (amerikai filmdráma, 1993)

Először is ez Leonardo DiCaprio második filmje, ehhez képest 19 évesen szinte “lejátsza a vászonról” Robert De Nirot. Az általa eljátszott Tobias (aki Jack-nek szólíttatja magát) édesanyjával, apa nélkül nő fel, folyamatosan utazgatva, amit nem kedvtelésből tesznek, hanem ez az anya legtutibb megoldása a problémákra. Az anya azonban egyszercsak találkozik Dwighttal (Robert De Niro), akiben meglátja fiacskája leendő édesapját is. Az eddigi hangsúlyokból, és abból, hogy ez bizony egy dráma, biztosan kitaláltátok már, hogy Dwightról hamar kiderül, hogy nem az a kedves figura, akinek először tűnik, jön a bántalmazás, az alkoholizmus, a sok csalódás, sírás, meg minden, ami egy ilyen filmbe kell. DiCaprio miatt érdemes megnézni ezt a filmet egy borongós őszi délutánon, mert ő tényleg hihetetlenül játszik ebben, de egyébként én a kihagyható kategóriába tenném, nem úgy, mint a következő két filmet:

Gilbert Grape (amerikai filmdráma, 1993)

Najó, bevallom, iszonyatosan rég láttam ezt a filmet, és annyira nem nagyon emlékszem rá, viszont arra igen, hogy nagyon tetszett (máris 2 ok, hogy újra megnézzem). Itt egy nagy kedvencem, Johnny Depp oldalán láthatjuk Leot, és már említettem, hogy Oscar-díjra is jelölték a szerep miatt.  A történet röviden: Gilbert Grape (Johnny Depp) egy huszonéves srác, aki egy kisvárosi zöldségboltban dolgozik. Ő tartja el a családot, mivel édesapja már nem él, édesanyja pedig annyira túlsúlyos, hogy nem is nagyon tud már mozogni. Életét megnehezíti még egyik testvére, Arnie is (Leonardi DiCaprio), aki értelmi fogyatékos, és apa (és tulajdonképpen anya) híján csak Gilbertre hallgat. A srác élete unalmas és keserű, viszont feltűnik a színen egy lány, aki aztán mindent megváltoztat, ahogy azt kell… Ennek a filmnek is elég borús a hangulata, viszont az előzővel ellentétben ez nem egy sablonos, könnyen kiszámítható film (az Ez a fiúk életét sem akarom lehúzni, de azt tényleg inkább a színészek játéka és a hangulat miatt érdemes megnézni, itt viszont a sztori is nagyon jó), szerintem nagyon érdemes megnézni!

Egy kosaras naplója (amerikai filmdráma, 1995)

Ezt most néztem újra a hétvégén, úgyhogy örömmel jelentem, erre emlékszem! :) Ez a film Jim Carroll önéletrajzi regényének adaptációja, melyben Leonardo játsza magát Jimet.

Jim édesanyjával él, átlagos tizenéves srác. A film bemutatja, hogy lesz drogos, milyen a New York-i drogosok élete, és azt, hogy egy bizonyos rétegnek ebből tulajdonképpen nincs kiút, hacsak nincs mellettük egy segítő. Jimnek szerencsére jutott egy, így a film végére természetesen megmenekül.

Ami miatt szerintem hihetetlenül jó ez a film, az az, hogy Jim akármennyire ellenszenves a film egy részében, hiszen pénzt lop, édesanyját semmibe veszi, pénzért szexel, mert annyira kell neki a drog, hajléktalanként él és úgy amúgy is egy elég visszataszító jelenség válik belőle, mégsem hibáztatja a néző emiatt  szinte egy percig sem. A film azt mutatta meg számomra, hogy hogyan lesz valakiből úgy drogos, hogy alapvetően nem egy züllött valaki (illetve igen, de csak annyira, amennyire a ’90-es évek amerikai tizenéveseit képzeljük), hanem a fizikai függőség teszi ezt vele. Persze nem szeretnék ezzel senkit semmi alól felmenteni (mert például elkezdeni is el kell valahogy)… DiCaprio ebben a filmben is zseniálisat alakít, ezt a filmet pedig a mindenképpen megnézendő kategóriába sorolom! (Szintén kevésbé vidám és mosolygós délutánokra/estékre).

Teljes napfogyatkozás (angol-francia-belga filmdráma, 1995)

Ezt a filmet nem feltétlenül tenném fel a film-bakancslistára, viszont azért ajánlom azoknak, akik szeretik az európai filmeket, érdeklődnek a XIX. századi francia költők életmódja iránt, vagy épp csak meg szeretnének nézni egy jókis filmet, de nincs ötletük, mit. (FYI: A teljes film fent van a Youtube-on!)

A film a két híres francia költő, Arthur Rimbaud és Paul Verlaine életét mutatja be. Ez a két alak a tizenkilencedik század nem éppen átlagos figurája volt, ahogy a ezt a film is bemutatja, ami pont olyan megbotránkoztató, mint ez a két költő volt akkor. Ennek mentén tele van alkohollal, (homo)szexualitással és hasonló dolgokkal. Igazság szerint nem nagyon tudok mit írni a filmről, szerintem a hangulata miatt érdemes megnézni. Én ezután kicsit jobban el tudtam képzelni az akkori francia költők életmódját is (bár a gimis irodalomtanárom is egészen jól felvázolta, úgy emlékszem:))) ). Ebben a filmben nem gondolom, hogy bárki olyan fergetegesen nagyot alakított volna, ráadásul a magyar szinkron végig nagyon zavaró (tudjátok, van olyan, hogy az elején fura, de aztán meg lehet szokni. Hát, itt nem, Alföldi hangja sehogy sem passzol Leonardo DiCapriohoz szerintem).

Folyt.köv.! (És akkor majd férfiasabb képet is kaptok:) )

images

 

 

 

 

  • Facebook

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>