Filmajánló: Leonardo DiCaprio filmek II.

Ahogy ígértem, itt a második rész (időközben a DiCaprios filmajánló kibővült 3 részesre, az előzőnél még nem realizáltam, hogy ennyi filmje van, amit láttam, is…:) ), és mivel időrendben haladtam, most jönnek az újabb-ismertebb filmek, amiket igazából gondolom bemutatni sem kell nagyon…

Rómeó + Júlia (amerikai filmdráma, 1996)

romeo_julia_1

A sztorit mindenki ismeri, hiszen kötelező irodalom, plusz körülbelül ez a kettőszáznegyvenharmadik adaptációja a műnek, ami egyébként nem is sikerült rosszul. Leonardo Rómeó eljátszásáért 1997-ben a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon megkapta a legjobb férfi alakításért járó díjat, amit én nem-hozzáértőként nem teljesen értek ugyan, viszont egyszer mindenképpen nézhető a film. Itt családok helyett gangek, erkély helyett medence, kard helyett fegyver van, de ha ezt feldolgoztuk, akkor egy egészen élvezhető 120 percet tölthetünk el Rómeó és Júlia társaságában. Zárójelben megjegyzem, érzek egy kis párhuzamot a film és Eszenyi Enikő darabja között, a zárójel zárójelében pedig azt, hogy én személy szerint mindkettőt a kihagyható kategóriába sorolom, de annak inkább a “tetejére”, mint az aljára:)

Marvin szobája (amerikai filmdráma, 1996)

marvin.szobaja

Ezt is hétvégén néztem újra, mert úgy emlékeztem, hogy ez egy nagyon nagyon jó film. A Pasim is végignézte velem, és inkább nem tolmácsolnám az ő véleményét a dologról…

Olyan színészek játszanak ebben a filmben, mint Meryl Streep, Diane Keaton és Robert DeNiro, ami simán garancia lehetne egy szuper másfélórára, de nem. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy ez a film már több, mint 15 éves, akkor még nem nyomták tele a filmeket/sorozatokat annyi ingerrel, mint mostanság, de szoktam régi filmeket nézni, és van, ami nagyon nagyon tetszik, úgyhogy lehet, hogy mégsem ez volt az oka annak, hogy szinte végig untuk.

A történet két szálon kezdődik: Megismerjünk Lee-t Ohioból (Meryl Streep), akinek két fia közül az egyik elmegyógyintézetben tengeti napjait (Leonardo DiCaprio), a másik pedig egy visszahúzódó kisfiú, róla sokat nem is tudunk meg. A másik szálon ott van Bessie Floridában (Diane Keaton), aki a szülői házban ápolja a szinte magatehetetlen édesapát, és gondját viseli Ruthnak, a kicsit bolondos nagynéninek.

Bessieről kiderül, hogy leukémiás és csontvelő átültetésre lenne szüksége, amihez bizony kell egy rokon is…Itt derül ki, hogy Lee és Bessie testvérek, de évtizedek óta nem tartják a kapcsolatot. Bessie felhívja Leet, aki fogja a két gyereket, és elmegy Floridába a szülői házba. Itt persze nagy veszekedések-kibékülések-rájövések sorozata kezdődik, de nem szeretnék spoilerezni:) A színészek zseniálisak, de tényleg, és a sztori sem lenne rossz, de valami miatt befullad a film egy ponton, és nagyon unalmassá válik. Ezt is a kihagyható kategória felső szakaszába tenném, ha nincs más ötletetek, nézzétek meg, egynek jó!

Titanic (romantikus dráma, 1997)

images (1)

Tegye fel a kezét, aki nem látta! Az most menjen, és nézze meg! Mindenkinek látnia kell egyszer ezt  a több, mint három órás drámát, romantikát, hallania kell a filmben Celine Dion My heart will go on-ját (szerintem az egyetlen filmzene, aminek tudom az előadóját-címét, és álmomból felkeltve is tudom visítani, hogy “neeeaaaar…faaaaar…whereeeeeever you aaaare….”, pedig több, mint 10 éve láttam a filmet és azóta nem, és ez így is marad, ha rajtam múlik).

A sztorit itt sem kell bemutatni: hajó, jéghegy, gazdag nő-csóró srác, szerelem, vihar, süllyedés, mentőcsónakhiány, katasztrófa. Egyébként tényleg meg kell nézni ezt a filmet egyszer, akármennyire az van róla a köztudatban, hogy elviselhetetlenül nyálas. Valójában tényleg gyönyörű, a sztori is és maga a film is, James Cameron igazán kitett magáért, és szerintem így 15 év elteltével is megállja a helyét a film, és kapunk valami képet arról is, hogy hogy is történhetett ez, mert szerintem sokan vagyunk, akik csak arra emlékszik a történelem órákról, hogy “ezerkilencszáztizenkettő április tizennégy, Titanic elsüllyedése”. (De miért 3 óra, MIÉRT?).

Szóval film-bakancslistára felírni tessék kéremszépen!

A vasálarcos (angol-amerikai kalandfilm, 1998)

479839_041c7b0430_s

Csak ennyit mondok: Leonardo DiCaprio, John Malkovic, Gérard Depardieu, Jeremy Irons.

Najó, nem csak ennyit mondok:). Szóval ezt a filmet én annak idején imádtam, és most eldöntöttem, hogy újra megnézem. Saját szavaim helyett bemásolom ide a port.hu-s történet leírást, így tuti elkerülöm a spoilerezést:

“XIII. Lajost a dölyfös XIV. Lajos követi a trónon, akinek uralkodása alatt egész Franciaország éhezik. A király az egykori testőrének, Athos fiának menyasszonyát szemeli ki ágyasául. Hogy megszabaduljon riválisától, a fiút végzetes csatába küldi. Athos haragjában felkeresi régi bajtársait, Porthos, Aramist és D’Artagnant, hogy segítsenek végrehajtani tervét. Ki akarja szabadítani a piperkőc király börtönében raboskodó rejtélyes foglyot. A mendemonda szerint a vasálarcos férfi nem más, mint a király ikertestvére. A népet sanyargató király helyett őt akarják trónra ültetni.”

Az IMDb elég alacsony pontszámmal jutalmazta ezt a filmet (6,3), emiatt most gyorsan elolvastam pár kritikát, és lehet, hogy erre ugyanúgy rosszul emlékszem, mint a “tökjófilm”-ként megjegyzett Marvin szobájára, úgyhogy innentől kezdve nem is merek semmit írni…De legrosszabb esetben is a filmrangsor felső harmadára tenném, úgyhogy ha a történet alapján kedvet kaptatok hozzá, akkor szerintem hajrá, én is hamarosan megnézem újra!

A part (amerikai-angol filmdráma, 2000)

15925_32128-a-part-02-d0000AEFEadecb307e3fd

Jó történet, szép helyszín, DiCaprio pedig hozza a szokásos színvonalat.

Szóval az A part.  Richard (Leonardo DiCaprio) elmegy kalandozni Thaiföldre, ahol találkozik Daffyval. Daffy mesél neki egy titkos szigetről, és egészen véletlenül egy térképe is van a sziget elhelyezkedéséről. Ez a mi Richardunkat nem hagyja nyugodni, ezért két francia csajjal együtt átúszik a földi paradicsomként leírt helyre. Itt aztán mindenféle izgalom történik vele…de a többi már spoiler lenne.

Szerintem érdemes megnézni, ahogy írtam, nem egy kifejezetten zseniális film, de tényleg nem rossz a történet, nagyon szépek a képek, jó a zene, szóval…:)

Kapj el, ha tudsz! (amerikai krimi, 2002)

catch_me_if_you_can_1

Éééééés végre, egy film, amiről azt írhatom, hogy zseniális! Szerintem tényleg Leonardo DiCaprio az egyik legjobb színész, viszont (ahogy azt észre is vehettétek), eddig egyik filmjére sem írtam azt, hogy na igen, ezt mindenképpen nézzétek meg (kivéve a Titanicra, de az egy más kategória). Szóval ez mehet a film-bakancslistára, hurrá!

Kedvenc színészünk ifjabb Frank Abagnalet alakítja, aki eddigi 21 életévében több különböző szakmát is “kipróbált” már, például volt már orvos és másodpilóta is. Természetesen egy profi szélhámossal állunk szemben, aki tökéletesen hamisított csekkjeinek köszönhetően milliárdos. Hát ez meglepő módon nem tetszik az FBI-nak, úgyhogy Carl Hanratty (akit nem más játszik, mint Tom Hanks) a nyomába ered…Ebből pedig egy fergeteges kis krimi kerekedik! (És egyébként based on a true story.)

Hm, ezt is régen láttam, itt az ideje újra megnézni:)

Aviátor (amerikai filmdráma, 2004)

0228aviator6

Amikor megnézek egy filmet, először mindig megnézem, milyen hosszú. 90 perc szuper, 120 perc oké, 150 perc felett eszembe sem jut, hogy egyben meg tudom nézni, mert vagy elalszom, vagy megunom, vagy csak simán nem tudok ennyi ideig figyelni…Nos, ez a film 170 perc, és sajnos most nem írhatom ide, hogy ennek ellenére sikerült egy körben megnézni, mert nem. Viszont ezt érdemes végigülni (akár megszakítással is), tényleg nagyon egyben van, és nem laposodik el a végére!

 A DiCaprio által megelevenített személy, Howard Huges a XX. századi Amerika valós alakja. Howard  megvalósította az “amerikai álmot”: egyszerű kis rendezőből ünnepelt hollywoodi producer válik, aki egyébként emellett feltaláló is iparmágnás is. Ha ez nem lenne elég, a repülés szerelmese,ennek örömére egy saját légiforgalmi vállalatot is létrehozott. Az üzleti élete mellett magánélete is fontos szála a filmnek: szerelmek, csalódások, csak a szokásos…A nagy sikert nagy bukás követi, viszont ha érdekel titeket a folytatás, nézzétek meg a filmet! Érdemes:)

A tégla (amerikai filmdráma, 2006)

A-tegla

153 perc. Végigültem. Bakancslistára felírni!

Kicsit emlékeztet ugyan a Donnie Brascora, viszont talán még annál is sokkal jobb! Leonardo DiCaprio mellett Jack Nicholson és Matt Damon a főszereplők, ami Martin Scorsese rendezésével összeadva már szinte garancia arra, hogy egy hihetetlenül izgalmas bűnözős-maffiás-beépülős filmet láthassunk. Annyira, de annyira szeretném leírni a végét, hogy azt el sem tudjátok képzelni, emiatt szerintem nem tudnék erről a filmről úgy írni, hogy ne sejtsetek 1-2 fordulatot előre (ugyanis a film tele van velük), úgyhogy inkább megint a port.hu-s leírást veszem kölcsön:

“Billy Costigan (Leonardo DiCaprio), a fiatal rendőr beépül Frank Costello (Jack Nicholson) maffiavezér szervezetébe. Miközben Billy azon dolgozik, hogy elnyerje Costello bizalmát, egy másik fiatal rendőr, Colin Sullivan (Matt Damon) is beépül, miután kiderül, hogy a maffia túlságosan is jól értesült a rendőrség akcióiról. Úgy tűnik, a rendőrök között is van egy tégla.”

Ha mondanom kellene egy DiCaprio filmet, amit mindenképpen mindenkinek látnia kell, akkor nagy eséllyel ezt mondanám.

Viharsziget (amerikai thriller, 2009)

Viharsziget

Ez is Scorsese film, viszont szerintem a simán felejthető kategóriából. Mikor megnéztem, emlékszem, hogy az volt az első gondolatom, hogy na, ez a 23. ilyen film, amit látok, remek. (Ha leírnám, hogy milyen, akkor azzal a csattanót is elárulnám:) ). Ennek ellenére egyébként egy nagyon “jól megcsinált”, szinte végig izgalmas filmről van szó, amit tényleg azt hiszem egy percig sem untam, viszont mivel ez a 23. ilyen film, viszonylag korán elkezdtem sejteni a turpisságot. Ez viszont nem jellemző, lehet, hogy csak pont rá volt állva az agyam, ilyen szempontból tényleg nagyon jó film, hogy a csattanó az igazi csattanó a végén. (Egyébként én is meglepődtem, annak ellenére, hogy egy kicsit sejtettem.) Amúgy meg mivel thriller ugye, félelmetes is a film, de nézhetően félelmetes:)

Van nekünk egy remek kis elmegyógyintézetünk Massachusetts (ezt tök nehéz leírni) egyik kis szigetén, ahol a legveszélyesebb, legborzalmasabb bűnözőket tartják fogva. Annak ellenére, hogy innen lehetetlen megszökni, természetesen valakinek mégiscsak sikerül, ezért két rendőrbíró odautazik az ügy felderítésének céljából…Innentől pedig nem árulok el semmit, tessék megnézni! (DiCaprio az egyik rendőrbíró barátunkat játsza a filmben.)

Mára ennyi, a következő részben jön az Eredet, a Django elszabadul, és szupernépszerű Gatsby-film!

  • Facebook

Ne szórjuk a pénzt, vegyünk inkább hasznos dolgokat!

shopaholic-dealTök sokat lehet hallani/olvasni a tudatos vásárlásról, a spórolásról, és gondolom mindenki próbál odafigyelni a kiadásaira, de mégis azt veszem észre (főleg magamon), hogy még mindig hajlamos vagyok bedőlni a marketingnek… Hiába próbálok odafigyelni, hiába tudom, hogy erre vagy arra  nincs szükségem, néha mégis előfordul, hogy veszek valamit teljesen feleslegesen.

Erre például abból jöttem rá, hogy az elmúlt 3 hónapban nem dolgoztam, tehát fizetésem sem volt, így nagyon oda kellett figyelnem a kiadásokra. Nem mondom, hogy még soha nem volt ilyen, de azért mindig belefért egy felvidító-körömlakk vagy valami. Hát most nem fért bele. És tudjátok, mi történt? Semmi! (Bár nem állítom, hogy amint megkapom az első fizum, nem veszek egy szép pasztell színű körömlakkot, de erről majd  mindjárt.) A tusfürdő az egyetlen dolog, amit vennem kellett, minden másból rá kellett döbbennem, hogy kb. fél évre simán elegendő mennyiség van itthon.

Miért?

Mert nagyon fontos, hogy legyen szárazbőrre, extraszáraz bőrre, UV védelemmel ellátott, gyümölcsös, natúr illatú, feszesítő (és persze csillámos) testápolóm.

Fontos, hogy legyen samponom zsíros hajra, normál hajra, legyen ilyen hajpakolásom meg olyan hajpakolásom, és egyébként is volt a Müllerben beváltható 30%-os kupon a múltkor, és a sampon mellé adtak arckrémet is, amiből amúgy van nappali meg éjszakai, de azért kellett.

És a sort folytathatnám. Persze ezek költői túlzások voltak, nincs 5 féle testápolóm, de azért mindenből van tényleg még jó előre elegendő mennyiség.

Úgy gondolom, még nincs is akkora baj ezzel a sok cuccal, ha valóban elhasználjuk őket (sőt, még jól is jönnek, ha az ember 3 hónapig nem dolgozik:) ). Ezekkel szemben viszont van egy rakás sminkcuccom, amit az életben nem fogok elhasználni. És tegye fel a kezét, akinek nincs! És bizony, ezeket egyszer mind-mind megvettük, mert gyönyörűek, és mikor megvesszük, még nem is sejtjük, hogy kb. egyszer fogunk hozzájuk nyúlni, vagy mert pont akciósak voltak és “ennyiért nem lehet otthagyni”, vagy…Ok van rengeteg, de mégis úgy gondolom, érdemes lenne ezekre odafigyelni, főleg azért, mert ezek annyira feleslegesek, hogy az hihetetlen. Elköltjük rájuk a pénzt, egy ideig rakosgatjuk, majd ha már lejártak/beismertük, hogy sosem fogjuk használni, kidobjuk (ha ügyesek vagyunk, oda tudjuk adni valakinek, aki használja is), és így termelünk egy kis szemetet is, hurrá!

Nem gondolom, hogy teljesen “le kell állni” ezekkel. Én például imádom a körömlakkokat, van is egy rakás (azért még nem beteges mennyiség), használom is őket, és még sokáig fogom is (körömlakklemosóval tényleg remekül lehet őket higítani, ha már besűrűsödtek), ezért is írtam, hogy valószínűleg amint megkapom az első fizetésem, meglepem magam eggyel. Viszont remélhetőleg ez a pár hónap sikeresen ráébresztett arra, hogy sokkal jobban odafigyeljek ezekre a kiadásokra, és ne vegyem meg az akciós x-edik testápolót, dúsító sampont (amikor amúgy semmi bajom a hajammal, de olyan szép csillivilli flakonban van és hát kinek ne kellene a dúsabb haj…), hab állagú pirosítót, satöbbit, ugyanis semmilyen hiányérzetem nem volt az elmúlt pár hónapban, de tényleg semmilyen. Viszont amikor bemegyek a DM-be, a Müllerbe, egyéb drogériába, rögtön elkapnak a szép színes állványok, a plakátokon gyönyörű csajok, a mindent megígérő feliratok…

Tegnap például (innen jött az ötlet a bejegyzésre), pakolásztam a fürdőszobában, és találtam egy sminklemosót, amint kb. 3 éve vettem, ezért már lejárt, így kidobtam. A legelső gondolatom az volt, hogy “na majd legközelebb veszek egyet”. A második pedig az, hogy és mégis MINEK? 3 év alatt nem használtam el és valószínűleg másikat sem használnék, ugyanis alig sminkelek, és azt a minimál sminket, amit magamra teszek, simán lemosom vízzel, ahogy azt eddig is tettem. Ha véletlenül erősebben sminkelek, akkor tök jól használhatom az arckrémet arra, hogy egy vattapamaccsal leszedjem.  Szóval tulajdonképpen azért volt itthon, mert elhittem, hogy a sminket a sminklemosóval mossuk le. Rendben, nekem nem kifejezetten problémás a bőröm, és elhiszem, hogy van, akinek szüksége van a sminklemosóra, meg ilyen arctonika és olyan hidratáló krémre (arra pl. nekem is), de érdemes lehet elgondolkodni, hogy valójában mire lehet szükségünk…Aztán elgondolkoztam, hogy mik azok a termékek, amiket feleslegesen szerzek be (szerencsére ezen kívül nem is találtam mást), és mik azok, amiket ügyesen nem szerzek be. Ilyen például a borotvahab, amit soha nem használtam (egyébként elég lusta vagyok mindenre külön dolgot használni), sokkal egyszerűbb (és olcsóbb) megoldani tusfürdővel a dolgot.

A másik dolog, amivel szerintem sok pénzt elszórunk, az az, hogy nem figyelünk oda arra, mit hol veszünk meg. Én például legszívesebben elsírnám magam, amikor a Pasim a borotvahabot, dezodort, akármit meg akarja venni a Sparban, amikor az 5 méterre levő DM-ben már egy kicsit olcsóbb, a 150 méterre levő kiskínaiboltban pedig már sokkalsokkal olcsóbb. Érdemes odafigyelni erre is, az akciókra is (sőt! ilyenkor megéri többet is venni), meg arra, hogy a nagyobb kiszerelések szinte mindig sokkal jobban megérik, ha ilyen általános “mindig kell” dologról van szó. Ez nem csak a kozmetikai/higiéniai/egészségügyi dolgokra vonatkoznak, hanem az élelmiszerekre is, na de ez már egy másik bejegyzés lenne…

Egyébként vicces, azt figyeltem meg a baráti körömben és az eddigi tapasztalataim alapján, hogy a pasik inkább ezzel az utóbbival szórják a pénzt, mert nem igazán akarnak vagy tudnak ezekre odafigyelni, míg a csajok az ilyenekre szinte ösztönösen odafigyelnek (egyébként is kell a pénz a felesleges sminkcuccokra), viszont a bejegyzés elején leírtakra nagyon nem. Nem szeretnék általánosítani, nem biztos, hogy ez ilyen tipikus pasi-csaj dolog, de azért erős a gyanúm, hogy ez  nagyon sokszor így van.

Sokat segíthet, ha olyan szempontból is megvizsgáljuk a dolgot, hogy elfogadjuk, milyenek vagyunk. Na, ez most furán hangzik, de példának itt a személyes tapasztalatom, így könnyebb megérteni:

Van egy olyan érzésem, hogy nem csak azért van 23 féle különböző szemhéjpúderem, mert szépen nézett ki az állványon, hanem például azért is, mert mindig is szerettem volna olyan lány lenni, aki ügyesen ki tudja festeni a szemét, nem sajnálja erre az időt, és még jól is áll neki. Namármost sem nem tudom ügyesen kifesteni a szemem (ezen mondjuk lehetne segíteni), sem nem szánom rá az időt, és nem állítom, hogy nem áll jól (ha ügyesen meg lenne csinálva, biztos jól állna), de én mindig szebbnek látom magam, ha inkább csak szempillaspirál és vmi natúr-aranyoscsillámos szemhéjpúder van a szememen, és a smink hangsúlyosabb része inkább a számra kerül. Ezeken felül ráadásul kényelmetlenül is érzem magam egy hangsúlyos szemfestéssel a fejemen, ami nem hiszem, hogy jót tesz a szépségemnek…:)

Olyan lány is szeretnék lenni, aki odafigyel arra, hogy épp milyen testápolót használ, és nem csak 1 perc alatt magára keni és türelmetlenül várja, hogy beszívódjon. De nem vagyok ilyen lány, tehát bőven elég egy féle testápoló.

És még sorolhatnám….A helyzet viszont az, hogy nincs semmi baj például azzal, hogy nem szeretem festeni a szemem (ugyanúgy ahogy azzal sem, ha valaki egyáltalán nem szeret vagy éppen nagyon szeret sminkelni) . A baj azzal van, hogy nem csak a marketing és csillivilli polcok hatnak ránk, hanem az is (oké, ez is valamennyire marketing hatás, nem magamtól találtam ki ezeknek a saját magammal szembeni elvárásoknak egy jó részét), hogy mi saját magunk mennyire vagyunk tisztában/mennyire akarunk tisztában lenni a szokásainkkal. Persze nekem is meg kellett vennem egy pár szemhéjpúdert, hogy erre rájöjjek, de ha most emiatt valaki legközelebb elgondolkozik a rubinvörös rúzs megvásárlása előtt azon, hogy megvegye-e annak tudatában is, hogy sem a meggypiros árnyalatot, sem pedig a vérvörös már otthon meglévő árnyalatot nem használta az utóbbi 2 évben, már megérte ezt mind leírni.

Tényleg nagyon nehéz szupertudatos fogyasztónak lenni, hiszen mindenhonnan ömlik ránk a tudjukmi, és tényleg jól esik a lelkünknek néha egy-egy ilyen felesleges dolog megvásárlása, de azért próbáljunk meg odafigyelni, így pénzünk és helyünk is több marad, és nem termelünk feleslegesen szemetet sem (a csúnyagonosz multikról meg még szó sem esett, de ne aggódjatok, nem is fog:) ).

  • Facebook

Filmajánló: Leonardo DiCaprio filmek I.

Rendben, tudom, hogy a csapból is az A Nagy Gatsby folyik, és bevallom, emiatt a film miatt (ami nekem egyébként annyira nagyon nem is tetszett, de erről később) “jutott eszembe” az úr, de valljuk be, fergetegesen jó színész. És ezt nem csak az utóbbi pár évben készült filmjei miatt állítom, hanem a korábbiak miatt is.

Sokszor van olyan, hogy ráállok egy színészre, és több filmjét is megnézem egymás után. Nagyon jó egy-egy színészt különböző karakterekben látni, látszik, hogy mi áll jól neki, mi kevésbé, illetve például az, hogy mi magunk mennyire tudunk elvonatkoztatni egy bizonyos karaktertől. Szegény Leo például nekem még mindig egy Nick Carter hajú nyálgépként jelenik meg a fejemben a Titanic miatt, ami az én korlátoltságom (ráadásul jobban belegondolva, abban is hatalmasat alakított, csak a film vált ki mindenkiből furcsa érzéseket), viszont ezt rögtön elfelejtem, ha egy másik filmet nézek.

Akkor róla pár sor, aztán jön az igazi filmajánló:)

1974-ben született Hollywoodban (Los Angeles), szülei 4 éves korában elváltak, ezután édesanyjával élt. Színészi karrierje 15 évesen kezdődött, ekkor sorozatokban szerepelt. 1991-ben a Rémecskék 3 című filmben debütált (ehhez nem volt szerencsém sajnos), amit egy komolyabb film, az Ez a fiúk sorsa követett (ehhez viszont igen, de erről is később), ahol már Robert De Niroval játszott együtt. Ezek után jött  a Gilbert Grape. Ekkor 19 éves volt, és egy mentálisan sérült fiút játszott, amiért aztán Oscar díjra is jelölték. Az átütő siker természetesen az 1997-es Titanic után érkezett, de erről nem is szeretnék többet írni, ismeritek a sztorit:) Ezután olyan filmek jöttek, mint a Sztárral szemben, A vasálarcos vagy az A part. Ezekben szerintem annyira azért nem csillogtatta meg tehetségét, de ez saját vélemény…

2002-ben viszont elkezdett olyan rendezőkkel együtt dolgozni, mint Steven Spielberg (Kapj el, ha tudzs című film) és Martin Scorsese (New York bandái, Aviátor, A tégla), és ezt a jó szokását szerencsére azóta is megtartotta, gondoljunk csak a Viharszigetre, az Eredetre, vagy a nem régi Djangora (és persze az A nagy Gatsbyre).

Oscar-díjat ugyan még nem kapott (jelölése is csak 3 volt, de úgy sejtem, ez azért idén megváltozhat), viszont több “kisebb” díj mellett 2004-ben a Hollywoodi Filmfesztiválon megkapta az év színésze díjat, 2005-ben szintén legjobb színész kategóriában a Golden Globe-díjat is.

Magánéletéről nem szeretnék írni, ha érdekel, nézzetek utána, viszont kiemelném, DiCaprio nagy környezetvédő, bizony!

És akkor a filmek, amiket szerintem érdemes/nem érdemes megnézni 2 részletben (a következő valamikor a héten várható:) ) Ezek kizárólag azok a filmek, amiket láttam is.

Haladjunk időrendben!

Ez a fiúk sorsa (amerikai filmdráma, 1993)

Először is ez Leonardo DiCaprio második filmje, ehhez képest 19 évesen szinte “lejátsza a vászonról” Robert De Nirot. Az általa eljátszott Tobias (aki Jack-nek szólíttatja magát) édesanyjával, apa nélkül nő fel, folyamatosan utazgatva, amit nem kedvtelésből tesznek, hanem ez az anya legtutibb megoldása a problémákra. Az anya azonban egyszercsak találkozik Dwighttal (Robert De Niro), akiben meglátja fiacskája leendő édesapját is. Az eddigi hangsúlyokból, és abból, hogy ez bizony egy dráma, biztosan kitaláltátok már, hogy Dwightról hamar kiderül, hogy nem az a kedves figura, akinek először tűnik, jön a bántalmazás, az alkoholizmus, a sok csalódás, sírás, meg minden, ami egy ilyen filmbe kell. DiCaprio miatt érdemes megnézni ezt a filmet egy borongós őszi délutánon, mert ő tényleg hihetetlenül játszik ebben, de egyébként én a kihagyható kategóriába tenném, nem úgy, mint a következő két filmet:

Gilbert Grape (amerikai filmdráma, 1993)

Najó, bevallom, iszonyatosan rég láttam ezt a filmet, és annyira nem nagyon emlékszem rá, viszont arra igen, hogy nagyon tetszett (máris 2 ok, hogy újra megnézzem). Itt egy nagy kedvencem, Johnny Depp oldalán láthatjuk Leot, és már említettem, hogy Oscar-díjra is jelölték a szerep miatt.  A történet röviden: Gilbert Grape (Johnny Depp) egy huszonéves srác, aki egy kisvárosi zöldségboltban dolgozik. Ő tartja el a családot, mivel édesapja már nem él, édesanyja pedig annyira túlsúlyos, hogy nem is nagyon tud már mozogni. Életét megnehezíti még egyik testvére, Arnie is (Leonardi DiCaprio), aki értelmi fogyatékos, és apa (és tulajdonképpen anya) híján csak Gilbertre hallgat. A srác élete unalmas és keserű, viszont feltűnik a színen egy lány, aki aztán mindent megváltoztat, ahogy azt kell… Ennek a filmnek is elég borús a hangulata, viszont az előzővel ellentétben ez nem egy sablonos, könnyen kiszámítható film (az Ez a fiúk életét sem akarom lehúzni, de azt tényleg inkább a színészek játéka és a hangulat miatt érdemes megnézni, itt viszont a sztori is nagyon jó), szerintem nagyon érdemes megnézni!

Egy kosaras naplója (amerikai filmdráma, 1995)

Ezt most néztem újra a hétvégén, úgyhogy örömmel jelentem, erre emlékszem! :) Ez a film Jim Carroll önéletrajzi regényének adaptációja, melyben Leonardo játsza magát Jimet.

Jim édesanyjával él, átlagos tizenéves srác. A film bemutatja, hogy lesz drogos, milyen a New York-i drogosok élete, és azt, hogy egy bizonyos rétegnek ebből tulajdonképpen nincs kiút, hacsak nincs mellettük egy segítő. Jimnek szerencsére jutott egy, így a film végére természetesen megmenekül.

Ami miatt szerintem hihetetlenül jó ez a film, az az, hogy Jim akármennyire ellenszenves a film egy részében, hiszen pénzt lop, édesanyját semmibe veszi, pénzért szexel, mert annyira kell neki a drog, hajléktalanként él és úgy amúgy is egy elég visszataszító jelenség válik belőle, mégsem hibáztatja a néző emiatt  szinte egy percig sem. A film azt mutatta meg számomra, hogy hogyan lesz valakiből úgy drogos, hogy alapvetően nem egy züllött valaki (illetve igen, de csak annyira, amennyire a ’90-es évek amerikai tizenéveseit képzeljük), hanem a fizikai függőség teszi ezt vele. Persze nem szeretnék ezzel senkit semmi alól felmenteni (mert például elkezdeni is el kell valahogy)… DiCaprio ebben a filmben is zseniálisat alakít, ezt a filmet pedig a mindenképpen megnézendő kategóriába sorolom! (Szintén kevésbé vidám és mosolygós délutánokra/estékre).

Teljes napfogyatkozás (angol-francia-belga filmdráma, 1995)

Ezt a filmet nem feltétlenül tenném fel a film-bakancslistára, viszont azért ajánlom azoknak, akik szeretik az európai filmeket, érdeklődnek a XIX. századi francia költők életmódja iránt, vagy épp csak meg szeretnének nézni egy jókis filmet, de nincs ötletük, mit. (FYI: A teljes film fent van a Youtube-on!)

A film a két híres francia költő, Arthur Rimbaud és Paul Verlaine életét mutatja be. Ez a két alak a tizenkilencedik század nem éppen átlagos figurája volt, ahogy a ezt a film is bemutatja, ami pont olyan megbotránkoztató, mint ez a két költő volt akkor. Ennek mentén tele van alkohollal, (homo)szexualitással és hasonló dolgokkal. Igazság szerint nem nagyon tudok mit írni a filmről, szerintem a hangulata miatt érdemes megnézni. Én ezután kicsit jobban el tudtam képzelni az akkori francia költők életmódját is (bár a gimis irodalomtanárom is egészen jól felvázolta, úgy emlékszem:))) ). Ebben a filmben nem gondolom, hogy bárki olyan fergetegesen nagyot alakított volna, ráadásul a magyar szinkron végig nagyon zavaró (tudjátok, van olyan, hogy az elején fura, de aztán meg lehet szokni. Hát, itt nem, Alföldi hangja sehogy sem passzol Leonardo DiCapriohoz szerintem).

Folyt.köv.! (És akkor majd férfiasabb képet is kaptok:) )

images

 

 

 

 

  • Facebook

Tudtátok….?

Mivel a múltkor szerettétek a “nyelvészkedős” bejegyzést, arra gondoltam, néha összeszedek pár kis rövid érdekességet, amikből aztán lesz egy rövid olvasnivaló mondjuk a reggeli/délutáni kávé mellé…:) Biztosan nektek is eszetekbe szoktak jutni olyan kérdések, mint például, hogy vajon hány ország van a földön, vagy egy szónak mi az eredete. Nekem általában zuhanyzás közben támadnak magvas gondolataim, így fordulhat elő, hogy tök vizesen kirohanok a fürdőszobából, hogy megnézzem, hogy a denevéreknek milyen fülük van, mert szerintem a Batmannek cica füle van és nem denevér, bár még sosem láttam denevér fület. (Egyébként rendben van a Batman ruha, ne aggódjatok. A denevéreknek is olyan alakú a fülük.)

Tehát akkor teljesen összefüggéstelenül néhány érdekesség (forrás minden esetben a Wikipédia):

  • A Földnek 7 kontinense és 260 legmagasabb szintű területi egysége van. A 260 területi egység közül: 193 független ország, 4 társult ország, 8 de facto ország, 1 nemzetközi terület (az Antarktisz), 3 vitatott államiságú terület, 51 pedig külbirtok (melyek közül 19 lakatlan). De facto ország az, amely gyakorlatilag önállóan működik, de az ENSZ a függetlenségét nem ismeri el. Ilyen például Szomáliaföld vagy Abházia. A 193 ország közül 45 tartozik Európához.
  • A Kanada név az irokéz “kanata” szóból ered, jelentése: falu.
  • A magyar szavak számát általában 60-100 ezerre becsülik (szép kis becslés, nem? Azért szerintem nem mindegy, hogy 60 vagy 100:) ). Viszont állítólag elmondható, hogy egy értelmiségi sem használ 25-30000 szónál többet, bármilyen nyelven.
  • Római számmal nem lehet leírni a nullát.
  • A vodka szó a “voda” szóból ered, melynek jelentése víz. Egy átlagos orosz évi több, mint 15 liter vodkát iszik.

Ha tetszett ez a bejegyzés, nyomjátok meg a kis “like” gombot, és jön máskor is 5 kis okosság! :)

denever

 

  • Facebook

Home made csillogós testápoló

Egy nagyon egyszerű trükköt szeretnék megosztani veletek, bár lehet, hogy már ismeritek.

A rövid történet hozzá: Sok évvel ezelőtt (pontosan nem tudom, de még azelőtt, hogy a mostani lakásunkba költöztünk, szóval legalább 5 éve) vettem vagy kaptam egy testápolót, amiben kis csillámok voltak. Akkoriban kb. sikítottam az ilyenektől, úgyhogy mikor észrevettem a bőrömön, alaposan lesikáltam magamról az utolsó darabig a csillámokat és elajándékoztam a testápolót, talán még megjegyzéseket is tettem azokra, akik ilyeneket használnak, csillogóstestápoló, micsoda hülyeség (fúj)!

Hát most eljött az idő, amikor ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy alig észrevehető, apró kis csillámokkal borítsam be a kis testem, amik csak erős napsütésnél látszanak… Hát természetesen nem találtam már ilyen testápolót (igaz, csak 2-3 helyen néztem meg, de nem én vagyok a világ legtürelmesebb embere), viszont bevillant, hogy mintha valahol hallottam volna egy olyan trükköt, hogyha pigmentet keverek a sima testápolóba, akkor a hatás csodás lesz. Rákerestem, de nem találtam semmit (illetve egy külföldi blogon találtam valami ilyesmit), ennek ellenére persze kipróbáltam, és működik. Ez bizony több szempontból is jó:

  • kicsit felhalmoztam amúgy is a testápolókat, így legalább nem kell még egyet vennem
  • a nem megvett újabb nagy adag testápolót ugye nem kell jobbra-balra rakosgatnom (ráadásul mivel amúgy sem hiszem, hogy sűrűn használnám, reális esélye lenne a jobbra-balra tologatásnak)
  • a nem használt, de jól pigmentált arany szemhéjpúderem sem szomorkodik tovább a polcon

A dolog nagyon egyszerű: egy kisebb tégelyben jól keverjetek össze testápolót és annyi pigmentet (khm, vagy porrá zúzott jól pigmentált szemhéjpúdert), amennyit szeretnétek, és tádámmm, kész is. Leginkább arannyal és ezüsttel tudom elképzelni, de kísérletezzetek!

Remélem, hasznos tippet adtam:)

  • Facebook

Recept: Epres-almás álompite

DSC03778

Előre leszögezem, hogy az előző recepttel ellentétben ez nem indulhatna a “főzzünk könnyen, gyorsan, olcsót” versenyen, mivel igazából egyik jelző sem igaz rá, viszont annyira finom, hogy szerintem néha megéri a fáradtságot. Ezelőtt sosem csináltam még pitét, nem is tudom, honnan jött az ötlet, de nagyon jó móka, ráadásul közben “születettfeleségnek” éreztem magam, ami külön vicces (köténykével az igazi).  Mondjuk én melegítőben és nem kisruhában csináltam, de ez csak fantázia kérdése…:)

Megnéztem egy csomó receptet, és most is, mint mindig, az történt, hogy mindegyik mást írt, én meguntam a keresgélést, majd bevonultam a konyhába, mondván, hogy “csak nem rontom el nagyon”, így készült el ez a csodálatos pite, a legfinomabb, legomlósabb, legjobb pite a világon.

Nehéznek nem nehéz, de tényleg elég időigényes.

(Hopp, közben eszembe jutott, hogy úgy jött az ötlet, hogy megtaláltam a szekrényben a régóta ott dugdosott mini piteformákat, igazából azokkal készült az első, és rögtön be is szereztem egy rendes nagy piteformát:) )

Tehát a recept:

Hozzávalók a tésztához (egy 24 cm-s piteformához pont elég):

  • 25 dkg liszt
  • 5-10 dkg cukor, attól függ, mennyire szeretnétek édesre a tésztát
  • 1 tojás
  • kb. fél zacskó sütőpor, de igazából mehet bele az egész is
  • 5-6 dkg vaj/margarin
  • 5-6 dkg zsír (minden receptben 12-13 dkg vaj van, de én a felét zsírral helyettesítettem, ha ez így túl “durva”, akkor maradjatok a vajnál, de szerintem a zsírtól sokkal finomabb, még ha utána  2 órát kell tornáznom, akkor is:) )
  • vanília aroma, egy kevés
  • ha nem áll össze a tészta, akkor egy kis tej

 A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd a vaj/margarin-zsír kombót egy bögrébe téve betesszük a mikróba és megolvasztjuk (nem kell teljesen, sőt, ha előre kiveszitek a hűtőből és már puha, úgy is jó). Ezt és a tojást hozzáadjuk a lisztes keverékhez, és összegyúrjuk a tésztát. Ez fóliába csomagolva mehet a hűtőbe addig, míg elkészítjük a tölteléket.

És akkor a töltelékről: igazából szerintem kb. bármilyen gyümölcs lehet, és az is ízlés kérdése, hogy előtte “összefőzzük”-e vagy sem. Én nem vagyok ebben tapasztalt, de pl. az epret szerintem bele lehet tenni felvagdosva, cukrozva “nyersen” is, míg az almát megfőzném, mielőtt a pitébe tenném. Van egy trükk, amit a spenótsalátához hasonlóan Mautner Zsófinál láttam: az eperhez tegyünk keményítőt, mielőtt beletesszük a pitébe, mert sok levet ereszt ki (tehát pl meggyhez, cseresznyéhez is mehet), így nem lesz túl híg a töltelék, miután megsütöttük a pitét, hanem szuper “dzsem állagú” lesz.

Epres pitét szerettem volna, de volt még itthon 3 almám, amit hetek óta nem ettünk meg, és már elég szottyosak voltak, de kidobni nem akartam, így lett az almás-epres töltelék, amit így készítettem (és megkockáztatom, lehet, hogy finomabb lett, mintha simán epreset csináltam volna):

Hozzávalók a töltelékhez:

  • fél kiló eper megmosva, felkockázva
  • 2-4 alma meghámozva, felkockázva
  • cukor (ízlés szerint :) )
  • fahéj
  • 1 ek keményítő
  • fél citrom

Elkészítés:

Az almát kevés vízzel megfőztem (vagyis azt hiszem ez párolásnak minősül, de majd a szakácsbarátnő megmondja), tettem hozzá cukrot, fahéjat, meglocsoltam a fél citrom levével. Igazából mehet rá a citrom lereszelt héja is, nekem már nem volt kedvem ezzel szórakozni. Miután megpuhult, hozzákevertem az eperhez, és ehhez hozzákevertem az 1 ek keményítőt, és kész a töltelék. Szerintem mehetne hozzá még egy kis gyömbér is, jól illik az eperhez és az almához is. De legyetek kreatívak! :)

Tehát töltelék kész, tészta kész, már csak össze kell állítani. A tészta kétharmadát kb fél centisre kinyújtjuk és a kivajazott piteformába tesszük. Beletöltjük a tölteléket, és a maradék tésztát is kinyújtjuk fél centisre és fél centis csíkokat vágunk belőle, ezekkel elkészítjük a “rácsozást”.

A 190 fokra előmelegített sütőbe tesszük az egészet, ahol kb fél óra alatt (de figyeljétek!) aranybarnára sül a pite.

Jó étvágyat! (És likeoljátok az oldalt a facebookon :) )

DSC03783

 

  • Facebook

Recept: Joghurtos spenót saláta

Ez a recept azt hiszem bátran indulhatna valamilyen “főzzünk gyorsan finomat, olcsón” versenyen. Ha jól emlékszem, Mautner Zsófi műsorában láttam, rögtön megtetszett, kipróbáltam, és azóta joghurtos spenót rajongó vagyok. Azon kívül, hogy tényleg kb. 15 perc alatt kész van és 500 Ft-ból kijön egy szép nagy adag, nagyon egészséges is, hiszen tele van például C-, A-,és B-vitaminokkal és magnéziummal (ami jó a tavaszi fáradtság ellen is:) ) és alacsony a kalóriatartalma.Ezután a kis bevezető után íme a recept:

Hozzávalók (2-3 főre):

  • 30-40 dkg friss spenót
  • 1 kis pohár joghurt
  • 1-2 gerezd fokhagyma, ízlés szerint
  • só, bors
  • olaj

Elkészítés:

A spenótleveleket jól megmossuk, a szárakat levagdossuk és összetépkedjük a leveleket kis darabokra. Ezután serpenyőben egy kevés olajon megfonnyasztjuk (ilyenkor eléggé összemegy sajnos…). Megvárjuk, míg kihűl és alaposan “kicsavarjuk”, azaz összenyomkodjuk a kezünkkel, hogy kieressze a vizet, ami benne van. Ezután a joghurtot összekeverjük a sóval, a borssal és a fokhagymával (esetleg egy kis szerecsendióval), majd ezt az egészet hozzáadjuk a spenóthoz, összekeverjük, és kész is:)

Lefotóztam nektek, de igaz az, hogy ételt nagyon nehéz gusztusosan fotózni, pedig egyébként nem néz ki rosszul…:)

Jó étvágyat!DSC03769

 

  • Facebook

Piacra járni jó!

piacMár régebben meg szerettem volna írni ezt a bejegyzést, de valahogy mindig elmaradt, később el is felejtettem, viszont most, hogy felújították a Hunyadi téri piacot, újra szembe jutott.

Tehát: piacra menni szerintem a legtutibb szombat reggeli (khm…délelőtti) program, ami egy átlagos szombatról eszembe tud jutni. Oké, nyilván jobb mondjuk egy tengerparton sétálgatni, vagy ilyesmi, ezért tettem oda az “átlagos” szót… Időutazásnak is tökjó, a néniktől mindig kap az ember néhány kedves szót, és nem utolsó sorban sok sok friss zöldséget/gyümölcsöt/húst szerezhetünk a hipermarketekénél sokkal jobb áron, amiknek persze a minősége is ezerszer jobb. Közben lehet lángosozni/fagyizni/sütizni/kávézni… Imádom:)

Nálunk ez tényleg egy egész délelőttös program: felkelünk nem túl korán, teljesen ráérősen összeszedjük magunkat, elsétálunk, kb. háromszor körbe sétálunk mindent (mert amúgy fogalmunk sincs, hogy mit szeretnénk, de erről később…), hallgatjuk a mókás kis párbeszédeket (a hentesek mindig nagyon viccesek), aztán veszünk ezt-azt. Közben meg lehet beszélni a hét eseményeit, a mindenféle terveket, vagy akár az élet nagy dolgait.

Érdemes előre kitalálni, mit szeretnétek főzni, úgy egy kicsit könnyebb…Sokszor esek abba a hibába, hogy összevásárolok mindenfélét, aztán nem is tudok velük mit kezdeni (“nézd, milyen olcsó a karalábé!” stb. De kezdek leszokni erről.).

Én a Hunyadi téri piacra szoktam járni, mert hát az van közel. Egyszer azt hallottam, hogy ez a legrégebbi piac épület, amire nem találok semmilyen hiteles forrást (lehet, hogy pont egy nénitől hallottam), viszont állítólag kisebb-nagyobb javításokon kívül – bomba okozta sérülések, ilyenek…- nem történt felújítás azóta, mióta felépítették, azaz 1897 óta. Ugyanebben az évben épült a Hold utcai vásárcsarnok, a Klauzál téri nagycsarnok és a Rákóczi téri nagycsarnok is. A Vámhát körúti nagycsarnok (“A vásárcsarnok”) egyébként egy évvel korábban, 1896-ban épült.

Ha az épületet nem is, a teret tavaly felújították, és mostanra készült el teljesen, egyszerűen gyönyörű! A piachoz tartozik egy kinti rész is, itt az őstermelők árulják az árulni valót. Ők kaptak most a régi, már-már használhatatlan kis fa asztalkáik helyett egy nagyon szép, fedett asztalsort, nézzétek:

DSC03751

Összehasonlításképp a fenti kép régebben készült, szóval ez akár ilyen “előtte-utána” összehasonlítás is lehetne. A Hunyadi téren egyébként van már szökőkút, zenepavilon (!), felújított játszótér, sok szép fa és pad, és hát  van egy cukrászda is, ahol a fagyi nem kifejezetten jó, viszont egy sütire érdemes betérni. Itt van még a Culinaris nevű bolt, ahol mindenféle különlegességet szerezhetünk be. Fűszereket, különböző olajokat, sajtokat, zöldségeket, gyümölcsöket, különleges csokikat és söröket, krémeket… Mondjuk az ember ott hagy legalább annyi pénzt, amennyit a piacon, és huszadannyi dolgot sem vesz, de néha azért belefér…:)

Itt van egy interjú Makány Mártával, ő azt hiszem sokkal jobban elmondta, miért olyan jó ez a piac.

DSC03750

Más budapesti piacok:

Nagyvásárcsarnok – IX. Vámház körút 1-3.

Lehel téri piac – XIII. Váci út 9-15.

Batthyány téri vásárcsarnok – I. Batthiányi tér 5-6.

Bosnyák téri vásárcsarnok – XIV. Csömöri út 9-11.

Fehérvári úti vásárcsarnok – XI. Kőrösi J. u. 7-9.

Fény utcai piac – II. Lövőház u. 12.

Hold utcai vásárcsarnok – V. Hold u. 13.

Rákóczi téri vásárcsarnok – VIII. Rákóczi tér 7-9.

Kórház utcai piac – III. Kórház utca 37-41.

Lőrincz utcai piac – XVIII. Balassa u. 2-10.

Újpesti piac – IV. Szent István tér 12.

Garay üzletközpont és piac – VII. Garay tér 20.

Ti jártok piacra?

 

  • Facebook

Maxi skirt szerelem

Szerelmes vagyok a hosszú szoknyákba. Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy ezek öregesek és bénák, de pár évvel ezelőtt nagyon divatba jöttek (kb. azóta hívják őket maxi szoknyáknak), és szerelmes lettem. Azt gondoltam, nekem sosem lesz, mert alacsony vagyok, és ez csak még jobban összenyom, ami az esetek 99%-ában igaz is volt, de egyszer vettem egy turkálóban (bocsánat: second hand boltban) egy teljesen használhatatlan, de nagyon jó anyagú és jó mintájú ruhát, amit addig varrogattam össze-vissza, míg egyszer csak egy hosszú szoknya lett belőle. Mivel addigra már tényleg sokszor szétbontottam és összevarrtam, és sehogy nem akart hordható formájúvá változni, gondoltam maradjon úgy, ha egyszer felveszem, már akkor megérte…És én lepődtem meg a legjobban, mikor rájöttem, hogy jól áll. Eleinte nem is mertem felvenni, mert elég feltűnő, meg azért annyira nem is voltam benne biztos, hogy valóban jól áll, de egyszer erőt vettem magamon, felvettem, és elindult a lavina:) Imádtam, imádom! Nem állítom, hogy a legkényelmesebb ruhadarab a világon, mert például lépcsőn közlekedni benne sok minden, de nem teljesen biztonságos, viszont most komolyan…melyik lány/csaj/nő nem szereti az egyik kezével megfogni a szoknyáját az egyik oldalon, kicsit feljebb húzni és úgy tipegni lefele/felfele? Szerintem ennél nőiesebb ruhadarab nincs is, nem mutat sokat (sőt…), de mégis sokkal szexibb tud lenni, mint mondjuk egy miniszoknya (ez mondjuk nem vonatkozik az én kissé hippis rózsaszín virágos szoknyámra, de ez most mindegy). Mindezek mellett persze “lazábban” is lehet hordani, ahogy azt majd a képeken láthatjátok:)

Nagyon szeretnék a már említett szoknyácskám mellé még egy párat, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy boltban találni ugyanolyan nehéz, mint például farmert, mert túl szűk, túl bő, nem áll jól mert alacsony vagyok, stbstb… Eljutottam már odáig is, hogy varrok magamnak, de egyelőre megfelelő anyagot sem találtam, de nem baj, előbb-utóbb csak szembe jön…

Gyűjtöttem a Pinterest-ről képeket (nincs koncepció, csak úgy össze-vissza), nézegessétek, hordjatok maxi szoknyát, legyetek királylányok! :)

0a3c291829c587f35b76bd277ef03a41 4bfb82bf437ec30cba0b14c35262ec95 5f76cf4a942442c610bf4827bb3335c6 27eeb6bc42716620049ce9d5b19b69b3 60d9f6da1d336117d9262076b18e3d7b 56979b7dfec85daf22ed7adfc68c81ac 798701c6384b5b7d3df98ac6e5c674a8 b4c0e1dff8c87e6589f52fb5ad8c5b56 b227ab2e9ac887fa3e3508b7fe984f18 c37e2aa268365f0a8f520a2a619fa5dd e6dd1f0ee847d71b8bba8ba161237363 e4631585bd08778881ecc121143d858a ecf52c7b4f5a449be242a98a22b37354

  • Facebook