Szívecske-terápia

Painted heart

Nem titok, elég nehéz időszakon mentem/megyek keresztül. Sajnos túl vagyok egy váratlan szakításon, amire tényleg, egyáltalán nem számítottam, nem éreztem/láttam semmi elő jelet, és úgy éreztem, életem egyik legboldogabb időszaka volt előtte. De vége lett, és ilyenkor az ember megpróbál mindenbe belekapaszkodni, ami örömet okoz neki.

Nem vagyok az a sokáig búslakodós fajta, illetve azt hiszem, könnyen alkalmazkodok új helyzetekhez úgy, hogy azokat élvezzem is. Persze egy ilyen trauma után nehéz mindig előre nézni (illetve szerintem megengedheti magának az ember azt is, hogy napokig-hetekig maga alatt legyen, nincs azzal semmi gond), és sokszor nagy az ingadozás a különböző hangulatok között. Gondolom ez mindenkinek ismerős:)

Azt találtam ki, hogy a kis naptáramban mindig bejelölöm egy-egy piros szívecskével azokat a programokat/eseményeket, amikor tényleg, igazán önfeledten jól éreztem magam, és nem a “jólvagyok-jólvagyok-nincssemmibaj” jól-éreztem-magamról beszélek, hanem amikor úgy tényleg éreztem, hogy nagyon jó élni (aki szakított már életében, az tudja, hogy ez nem olyan nagyon könnyű ilyenkor). Így egyrészt tudatosítom magamban, hogy igen, ez egy jó este/beszélgetés/tánc óra/futás/akármi volt, másrészt fizikailag látom azt, hogy milyen sokszor élvezem a pillanatokat. Ez segít olyankor, amikor épp nagyon nem élvezem őket:) Persze volt olyan hét, amikor csak 2 szívecskét rajzoltam, de volt olyan is, amikor szinte minden napra jutott egy. És már annyira belejöttem a nagy szívecskézésbe, hogy azt hiszem, ezt a jó szokásomat megőrzöm a későbbiekben is. Ajánlom mindenkinek!

 

  • Facebook
This entry was posted in Lélek by .

Elmélkedés a hangfalakról és azok nem-használatáról

Munny-SpeakersBiztos mindenkivel előfordul olyan, hogy egy teljesen hétköznapi dologról hirtelen világmegváltó gondolatok születnek meg a fejében, és rögtön az az érzése támad, hogy most aztán valami óriási dologra jött rá (amire természetesen előtte még soha senki).

Ez történt velem tegnap, amikor bekapcsoltam a hangfalaimat. Azok a hangfalak ugyanis a szobám korlátozott számú szabad helyei miatt akusztikailag ugyan jó helyen voltak, de a használatuk kicsit körülményes volt, mert ha ezeken keresztül akartam zenét hallgatni, akkor közben a laptopomat nem tudtam használni, márpedig sokszor szoktam zenehallgatás közben netezni/dolgozni/fotókkal szórakozni. Ilyenkor aztán legtöbbször vagy a gépről hallgatok szinte élvezhetetlen minőségben zenét (amiről eddig nem tudtam, hogy az nekem úgy nem is annyira jó), vagy nem is hallgatok semmit.

Tegnap megelégeltem ezt, és áthelyeztem ezeket a bizonyos hangfalakat az íróasztalomra. Ez nettó 15 percembe telt. Ezután elégedetten leültem az asztalhoz és betettem valami random zenét, és akkor jött a nagy gondolat. (Közvetlenül a -márbocsánat- “b***ezk**jó” után).

Hogy mennyi olyan dolog lehet az életemben, amin csak egy nagyon kicsit kell változtatni, és a vállrándítós érzésből (kit érdekel, hogy szól-e a zene, vagy nem) valami olyan dolog lesz, ami örömet okoz. Hogy vajon hány “hangfalam” van, amit észre sem veszek, és kivetítve másokra is,  az emberek vajon miért nem dugják be a hangfalaikat? Kb. ugyanez az érzésem volt pár hónappal ezelőtt, amikor sikerült vennem 5 pár zoknit, és azóta nincs hétvége fele a reggelente előbukkanó “hol van már egy normális zokni???” probléma.

Nem is szeretném ezt a vicces kis elmélkedést tovább folytatni, hiszen a továbbiakra gondolom mindenki rá tud jönni magától is. Mindenesetre úgy megörültem ennek tegnap, hogy gondoltam ezzel megpróbálom feléleszteni a haldokló kis blogomat. Van itt még egyáltalán valaki? :)

Így a végére nem is lehet mást írni, csak azt, hogy: mindenki használja a hangfalait!

 

 

 

  • Facebook

Vicces történések 2.

Az a jó, hogy majdnem minden nap van legalább 1 nagyon vicces beszélgetésem:)

A tegnapi:

-Figyumár, tökjó ez az edzés, emlékszel azokra a kis hájakra amik itt voltak? (közben persze mutatom)

- Aha!

- Na hát eddig akárhogy-akármennyit edzettem, soha nem tűntek el, azt hittem nem is fognak, és most már nincsenek ott!

- És te emlékszel a mell- és karizmomra, ami régen volt? Azt hittem, soha nem fognak eltűnni, és már nincsenek ott!

Hm.

 

 

  • Facebook

Vicces történések 1.

Közkívánatra lesz egy ilyen rovat is, ami azért jó, mert nekem nagyon kevés idő leírni (tehát talán gyakrabban lesz bejegyzés), és így azoknak is lesz olvasnivalója “akik nem festik a körmüket, és a padlizsánkrémet is csak enni szeretik, nem megcsinálni” (kb. szó szerint idéztem egy kedves barátnőmet).

Az alábbi párbeszéd pár hete esett meg, de azóta is sokszor eszembe jutott és nagyon mosolyogtam rajta:

“- Fúúú, itt ment el mellettünk a Friderikusz Sándor, észre sem vettétek?

- Ez ő volt??? Nem is tudtam, hogy ilyen öreg!

-Én meg nem is tudtam, hogy ilyen ősz!

-Én meg azt, hogy ilyen alacsony!”

Ettől függetlenül továbbra is rajongok Friderikusz Sándorért, kiskoromban az ő műsora volt az egyetlen, ami miatt fent maradhattam sokáig:)

 

 

  • Facebook

Recept: A legjobb padlizsánkrém

padlizyán

Kép forrása: Pinterest.com

Lehet, hogy ez másnak nem a spanyol viasz, de én már rengeteg padlizsánkrém receptet kipróbáltam, de az ehetetlentől kezdve a “nem is olyan rossz”-ig minden lett, de AZ soha nem sikerült. Az, amit másoknál ettem (és hiába kértem ám el a receptet, itthon nekem már nem sikerült előállítanom azt az ízt -lehet, hogy padlizsánkrém antitálentum vagyok), vagy amit a kávézókban/pubokban lehet enni. Aztán kaptam apukámtól egy kis üveg padlizsánkrémet, amit kb 2,5 perc alatt fogyasztottunk el, és arra gondoltam, hogy minden félelmemet félretéve megpróbálkozom vele újra, és igen, ez az, most már én is tudok finom padlizsánkrémet készíteni…És ha én tudok, mindenki tud! A legnagyobb vicc az, hogy ez a legegyszerűbb recept, amit valaha láttam, lehet, hogy eddig mindig csak ilyen túlbonyolítottakkal találkoztam.

Na de akkor ennyi bevezető után a lényeg:

Hozzávalók:

  •  3 közepes padlizsán
  • 1-2 gerezd fokhagyma
  • 1 közeped fej vöröshagyma
  • 2-4 ek majonéz
  • bors
  • 1 nagyobb paradicsom
  • 1 ek olívaolaj (elhagyható)

Elkészítés:

A padlizsánokat előmelegített sütőben (a legmagasabb fokozaton – ez nálam 250 fok) egyben megsütjük. Ez kb 40-50 perc, de figyelni kell, amikor már kicsit égett és hólyagos a teteje, akkor jó. Ezután hagyjuk kihűlni, majd lehúzzuk a héját, és a padlizsánok belsejét egy tálban villával összenyomkodjuk. A Vöröshagymát apró kockákra vágjuk, a fokhagymát fokhagymanyomóval belenyomjuk a padlizsános tálba, majd a sóval,borssal, majonézzel (és az olívaolajjal) együtt botmixerrel összepépesítjük az egészet, Kóstolgassátok, mehet bele több/kevesebb majonéz, fokhagyma vagy hagyma is. Ha kész, a paradicsomot apró kis kockákra vágjuk és belekeverjük a krémbe. Ez már most nagyon finom, de kb. egy nap alatt a hűtőben teljesen összeérik.

Jó étvágyat!

  • Facebook

Tudom, eltűntem…

Jól eltűntem, azt sem tudom, hogy az a pár ember, aki eddig olvasott, itt van-e még…Itt vagytok? :)

Van ám egy csomó kifogásom, miért nem írtam eddig, de persze mind csak hülyeség…Viszont azt hiszem, kicsit rendbe tettem magamban, mit is akarok. Az a helyzet, hogy követek egy rakat blogot, és talán picit irigykedek a több ezer követőre, amit különböző outfit és “mit vettem a hónapban” bejegyzésekkel lehet elérni, ahova néha egy-egy recept vagy filmajánló is becsusszan. És talán én is azt hittem, valami ilyesmit szeretnék, sok-sok nappali krém, éjszakai krém, bőrfeszesítő, sminkcucc, körömlakk, stb. teszttel. Igen ám, de ez olyan, mint amit egyszer a felesleges sminkcuccok összevásárlásáról írtam: Attól még, hogy az évek alatt beszereztem a szivárvány minden árnyalatában pompázó szemhéjpúdereket, nem lettem olyan lány, aki reggel 5 percnél többet szán sminkelésre, de még ha valami olyan alkalom van, ahova erősebben sminkelhetnék, akkor is maradok szempillaspirál-pirosító-púder-rúzs varázskombónál. (Kövezzetek meg, de lehet, hogy alapozóm is csak akkor lesz, ha már nagyon kell – remélem, ez úgy 35 éves korom előtt nem történik meg.). Szóval attól még, hogy lett egy szép blogom, amit nagyon régóta szerettem volna, biztosan nem fogom lefotózni, hogy milyen ruhában indultam el itthonról, és nem fogom aláírni, hogy melyik ruhadarabot hol szereztem be (pedig kicsit talán szeretnék ám olyan lány lenni:) ). És lehet, hogy öregszem, de az ilyen beszerzős (“haul”) bejegyzések olvasásakor már nem az jut eszembe, hogy jaj, de jó lehet ezeket mind kipróbálni, hanem az, hogy ha valaki egy hónapban 3 féle arckrémet, testápolót, satöbbit vesz meg/kap meg egy cégtől, az vajon ebből mennyit fog kidobni (ami iszonyú nagy pazarlás szerintem, és nem a pénzre gondolok, azzal mindenki azt csinál, amit akar, de ez nagyon nagy szeméttermelés-környezetszennyezés ám…).

Viszont szívesen írok recepteket meg mindenféle praktikákat, DIY bejegyzéseket, filmajánlókat és ilyesmiket, akár csak magamnak, hogy megjegyezzem, akár 3 embernek, ha annyi olvas, de persze sok sok emberrel is szívesen megosztom ezeket, ha úgy alakul:)

Na de a lényeg: vége a Greenberry-nyáriszünetnek, és hamarosan leírom a legtutibb padlizsánkrém receptjét!

kép forrása: Pinterest.com

kép forrása: Pinterest.com

 

 

  • Facebook

Már csak másfél hónap van a nyárból!

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én néha úgy érzem, hogy elszalad mellettem az idő. Ugyan most nekem jó sok van belőle, de emlékszem, tavaly nyár végén jöttem rá, hogy még egy csomó mindent nem csináltam, ami pedig nem hiányozhat egy nyárból sem. Ez persze mindenkinek más, és nem is kell nagy dolgokra gondolni, de azért érdemes 5 percet  egy kis tervezgetésre szánni, hiszen most van itt az ideje az éjszakai nagy sétálgatásoknak, borozgatásoknak, világmegváltásoknak, tóparton olvasgatásnak, satöbbinek. Most, hogy egy kicsit számot vetettem, rájöttem, hogy jó sok kis pipa van már a képzeletbeli listámon, aminek eléggé örülök:) Szóval elő a kis nyári bakancslistával, mert már csak párat alszunk, és itt a szeptember (ami remélem jóóó meleg szeptember lesz).

Néhány tipp (a nagy része Budapesthez kötött, de minden városban megvannak a hamburgerezős, hekkezős, sétálgatós helyek):

  • Munka utáni hazarohanás/máshova rohanás helyett fogjatok egy könyvet, és üljetek ki a közeli parkba olvasni.
  • Hekk a Rómain…priceless (na nem az íze miatt, inkább a
  •  hangulat a lényeg…palacsintából pedig jobb, ha csak kakaósat kértek.) BKV hajóval szuper kis hétköznapi randi lesz a dologból:)
  • Éjszakai séta a Budai Várban
  • Városi turistáskodás: Nem kell nyaralni menni ahhoz, hogy nevezetességeket nézz és helyi ételeket egyél mindenféle éttermekben. Nevezz ki egy napot valamelyik hétvégén, ez lesz a “nyaralós nap”, és vágj neki a városnak: kávézz/sütizz reggel egy cukrászdában, nézz meg egy kiállítást, ebédelj egy olyan helyen, amit már rég kinéztél, de valahogy sosem volt alkalom ott enni, satöbbi, satöbbi…
  • Barátokkal grillezés
  • Kis “biciklitúra” a Vári Cukrászdába: mivel 9-ig nyitva vannak, ez is lehet munka utáni program, és az ezerféle fagyi megér egy kis tekerést:)
  • Hétfőnként Budapest Rooftop Cinema! Az egyik legjobb dolog, ami egy hétfő estén történhet…:) Iszonyatosan hangulatos, és mivel korán érdemes érkezni (ha foglalsz helyet akkor is, ha nem, akkor meg főleg), elkaphatjátok a naplementét is a Corvintetőn. Hihetetlenül jó!
  • Szabadtéri koncertek
  • Barátnős fröccsözés/borozás
  • Ha még nem sokszor került elő a fényképezőgép, akkor vegyétek csak elő és kattintgassatok, olyan jó lesz később visszanézni!
3ce4377c2b21bf912bc022cd2de3e849

Forrás: Pinterest.com

Gondolom nektek is megvannak a kis “nyári rítusaitok” (nekem például az évi hekk a Rómain kötelező, de idén már megvolt), úgyhogy hajrá hölgyeim/uraim, le ne maradjunk itt szépen a nyárról! :)

 

  • Facebook

Az új kedvenc tésztasalátám: Sült paprikás-fetás-joghurtos tésztasaláta

Mindenki tudja, hogy az ilyen “semmi nincs itthon, és abból kellene valamit összedobni” dolgokból lesznek néha a legfinomabb ételek. Hát most is ez történt, szerintem ez a legjobb tésztasaláta ever. Aztán lehet, hogy pár hónap múlva megtalálom az új legjobbat, de most határozottan ez az!

Ami a hűtőmben volt (hétvégére elutazunk, és ilyenkor próbálunk előtte csak annyit vásárolni, amit megeszünk vagy le tudunk fagyasztani, mert aztán jól megromlanak és dobhatjuk ki a dolgokat, azt meg nem szeretjük…hát ez most kicsit túlságosan is sikerült:) ): 3 db fél kaliforniai paprika (ne nézzetek hülyének, 3 különböző színű, mert valamelyik nap quasedillát csináltam és abba FELTÉTLENÜL kellett…), feta sajt, olívabogyó, savanyúság, lekvár, ketchup, mustár meg ilyenek:)

Nagy rajongója vagyok a sült paprikának, tészta meg azért úgy általában mindig van itthon, úgyhogy elkezdtem sültpaprikás tészta recepteket keresni, de sokra nem jutottam (amit találtam sem tetszett igazán), ráadásul valami nagyon egyszerűt akartam, mivel így 30 fokban biztosan nem szerettem volna túl sok időt ezzel foglalkozni, úgyhogy megszületett az ötlet: tök egyszerű sültpaprikás-fetás tésztasaláta. Egyszerű is, hideg is, valószínűleg finom is….Annyit csaltam, hogy kiszaladtam a sarki boltba egy pohár joghurtért, de ez sem éppen a “különleges hozzávaló” kategóriába tartozik. Az elkészítési idő paprikasütéssel együtt kb 1 óra, anélkül 10 perc, mosogatással együtt 15.

Tehát a hozzávalók (2 személyre):

  • 2 db kaliforniai paprika 
  • 1 pohár joghurt
  • kb. 5-10 dkg feta sajt
  • kb. 250 g tészta (penne vagy orsó)
  • kis olívaolaj
  • bors

Elkészítés:

A paprikákat megmossuk, félbevágjuk és az előmelegített sütőbe betesszük 200-250 fokra. Akkor lesz jó, ha már hólyagos és égett a teteje. Ugye nekem most 3 színű volt, de persze elég egyféle is, viszont azt vettem észre, hogy a zöld hamarabb megsült, mint a többi. Ha megsült, vegyétek ki, hagyjátok egy kicsit lefedve (!) kihűlni, ezután simán le lehet húzni a héját. A tésztát megfőzzük, a fetát és a joghurtot összeturmixoljuk (amúgy ez isteni így magában is, azt hiszem ez lesz az új kedvenc mártogatósom is, viszont simán el tudok bele képzelni pl. kaprot, fokhagymát, stb). A paprikát felvágjuk csíkokra, majd ezt az egészet összekeverjük egy kis olívaolajjal, megszórjuk borssal, és kész is. A sóra viszont figyeljetek, én is kb. ösztönösen megsóznám, de ne, mert a feta alapból elég sós. (Ha rögtön akarjátok enni, akkor a tésztát egy kis hideg vizes locsolással le lehet hűteni, de szerintem jobb, ha kicsit összeérik a hűtőben pár óra alatt -bár egy kicsit nehéz kivárni, ez tény-.)

Remélem kipróbáljátok, tényleg zseniális, jó étvágyat!

  • Facebook

Lecsúszó cipzár trükkök

Gondolom mindenkinek ismerős a folyton lecsúszkáló cipzár esete, iszonyatosan idegesítő jelenség. Rengeteg ügyes kis megoldás van ez ellen, például a jóanyáinktól ismert “befőttesgumis” (befőttesgumit áthúzzuk a cipzár lyukán, és ezt beleakasztjuk a gombba, ez fent tartja a cipzárat. Egészen addig, míg a gumi ki nem nyúlik, utána nem csak a cipzár csúszik le, de még a színes befőttes gumi is kikandikálhat, gyönyörű…) vagy a “biztosítósűvel átszúrós” (a biztosítótűt átszúrjuk a cipzárkocsi alatt, miután felhúztuk. Sok szerencsét:) ).

Számomra új volt a neten talált kulcskarikás megoldás, viszont szerintem tökjó, a kulcskarika nem nyúlik ki, nem szúr, nem feltűnő, ráadásul nem kell egy-egy mosdólátogatás után 5 percet szórakozni vele. Ha valaki még nem ismerné, valahogy így néz ki:

DSC04021

Viszont mi a helyzet akkor, ha a cipzár valami miatt teljesen tönkre megy (például egy álmos reggelen óvatlanul próbálod magadra ráncigálni a nadrágot, ami pár hónappal ezelőtt még jó volt, viszont azóta felszedtél pár kilót/vagy a nadrág ÖSSZEMENT, így aztán a ráncigálás során a cipzár egy kecses mozdulat közben elszakad…..természetesen nem velem történt meg, valami Bridget Jones-szerű filmben láttam/barátnőmmel esett meg/kitalált, fiktív sztori az egész), és nem tudod kicserélni? Vagy alapból “furán áll” a cipzár, illetve a nadrágnak az a része, ahol a cipzár van (lásd: lenti kép)?

Na, hát ezeken gondolkoztam, és eszembe jutott, hogy esetleg patentet lehetne oda varrni, mert ez kb. 10 percet vesz igénybe, tartós és olcsó megoldás, tű meg cérna mindenhol van otthon, patent meg kapható még a hipermarketekben is, nem kell még rövidáruboltba sem menni érte. Még nem próbáltam ki,  de szerintem nem csak elromlott/furán álló esetekben lehet használni, hanem a lecsúszás-probléma megoldására is, hiszen “ott tartja” az anyagot, így nem tud lecsúszni a kocsi. (Vagy ha lecsúszik sem látszik….)

Tehát íme a trükk, remélem hasznát veszitek! :)

patent

  • Facebook

Rebarbarás-banános pite

Nahát, most láttam, milyen régen írtam receptet! Megpróbáltam magam visszafogni, hiszen ez nem egy khm “gasztroblognak” indult, de annyi jó recept van és annyira szívesen megosztanám mindet (mondjuk azonnal), de aztán arra gondoltam, hogy á, majd inkább írok mást, de a más meg sajnos sokszor elmarad. Na mindegy, nem erről szerettem volna elmélkedni, csak meglepődtem, milyen régen volt már…:) A lényeg viszont, hogy új szerelmem van: a rebarbara.

A kép forrása: http://mprunotto.com/prodotti/confettura-extra-di-rabarbaro/

A kép forrása: http://mprunotto.com/prodotti/confettura-extra-di-rabarbaro/

Lehet, hogy csak nekem ekkora újdonság ez a finomság, mert sokmindenkitől hallottam, hogy “régen a nagymamám sok rebarbarás sütit sütött”, de nekem új élmény volt, és ezzel új kedvenc savanyú-gyümölcsöm lett most, kiütve az egrest a trónról (persze nyersen még mindig az egres a nyerő).

Szóval van ez a gyümölcs (igazából zöldség), ami úgy néz ki, mint a zellerszár, csak piros. Az internet szerint akkor jó, ha az alja már pirosasodik, de felül még zöld. Egyelőre nem vagyok egy rebarbara-guru, úgyhogy elhiszem. :) Bizonyos források szerint meg kell hámozni, bizonyos források szerint nem, egy viszont biztos: a levele mérgező, úgyhogy azt mindenképpen távolítsátok el. Nálam a lustaság nyert, így nem hámoztam meg, és finom volt így is, ráadásul még élünk is, úgyhogy szerintem jó ez így is.

A pite tésztájához a receptet itt találjátok, ennél jobbat azóta sem találtam (na nem mintha kerestem volna), szerintem pont annyira puha és pont annyira omlós, amennyire egy pitetésztának lennie kell, de kísérletezzetek bátran.

A töltelékhez pedig a hozzávalók (ne haragudjatok, nem igazán méregettem…):

  • 3-4 szál rebarbara
  • sok cukor (kb 4-5 ek is lehetett….)
  • kis vanília aroma
  • kevés fahéj
  • kevés víz
  • 2-3 banán (vagy más édes gyümölcs, pl. eper, málna, stb.)

Tehát elkészítettem a pitetésztát amit aztán bedobtam a hűtőbe. A rebarbarát alaposan megmostam és kb fél-1 cms darabokra vágtam, majd egy lábasba tettem őket, alá egy kis (kb fél deci) vizet öntöttem. Mikor elkezdett főni az egész, megszórtam soksoksok cukorral (most így belegondolva biztos úgy is finom lett volna, ha kicsit karamellizálom előtte a cukrot, és erre dobom rá a rebarbarát. Na majd legközelebb:) ), rálöttyintettem egy kis vaníliaaromát, és egy kis fahéjat is, és megvártam amíg szépen megpuhul a rebarbara és összeáll ilyen lekvár-szerű valamivé. Közben folyamatosan kóstolgattam, ízesítettem, ezért nem tudom pontosan, miből mennyit raktam bele. Ha még nem ettetek ilyet, akkor lehet, hogy meglepő lesz, mennyire savanyú-fanyar az íze, én ekkor értettem meg, miért kell mellé valamilyen édes gyümölcs. De ha szeretitek az egrest, akkor ez is ízleni fog…:)

Miután ez elkészült, a tésztát kinyújtottam és betettem a piteformába, a banánt karikákra vágtam és a tésztára tettem a karikákat, és erre az egészre ráborítottam a rebarbarás “löttyöt”. A maradék tésztát rátettem a tetejére, és ment a sütőbe fél órára. Tényleg nagyon nagyon finom lett, próbáljátok ki!

Legközelebb kipróbálom a rebarbarát chutney formában is, találtam egy szuper receptet Fűszeres Eszternél:)

 

 

 

  • Facebook